Isteni diadalt ünnepeltek a történelem első szilveszterén

A történelem során a különböző civilizációk eltérő időpontokban ünnepelték az újév napját, általában különböző vallási szokásokhoz, naptárakhoz vagy asztronómiai szabályosságokhoz kötve. Szilveszter napja, vagyis az óév búcsúztatása nem mindig télre esett, az ünnepet már szinte minden évszakban megtartották.

Ókori szokás a modern korban

Az első újévi ünnepség, amit ismerünk körülbelül négyezer éve történt: az ókori Babilonban a tavaszi napéjegyenlőséget követő első újhold idejére számolták az óév búcsúztatását és az új év eljövetelét. Az eseményt egy 11 napos fesztivállal köszöntötték.

Ez volt Akítu ünnepe, amely során az őskáoszt megtestesítő Tiamatot legyőző főistent, Mardukot ünnepelték.

A fesztiválnak a vallási jelentőségén túl politikai szerepe is volt: ekkor koronázták meg az új királyokat, vagy újították meg a régiek uralkodói státuszát.

Mezopotámiai isten harcol a káoszt megtestesítő szörnnyel Forrás: Wikimedia Commons

Az Akítu mezopotámiai, akkád és sumér ünnep is volt egyben, az asszírok ma élő utódai pedig még mindig ezen a néven ünneplik az újévet. Az Asszír Birodalom idején egész Mezopotámiában kötelező volt megtartani, az Óperzsa Birodalom idején azonban elmaradt, amikor Assur és Babilon elnéptelenedett.

Csak a 20. században tértek vissza Akítu szokásai, ami főleg az Egyesült Államokban élő asszír leszármazottaknak köszönhető.

Amikor a Nílus határozta meg az újév kezdetét

Az ókori Egyiptomban az újévet a Nílus vízmozgásához kötötték: az áradáskor búcsúztatták az óévet, ami egybeesett a Szíriusz csillag 70 napi hiátus utáni felemelkedésével (ez a csillag a téli égbolt legfényesebb csillaga az északi féltekén). Az ókori Egyiptomnak ez az ünnepe, a Wepet Renpet különösen a szegényebb rétegek között volt népszerű, hiszen a mezőgazdasági ciklusokhoz igazodott; három évszakot különböztetett meg (a telet, a nyarat és az áradást), amely így a korábbi helyi fesztiválokkal is szinkronba került.

Forrás: Anadolu Agency via AFP/2021 Anadolu Agency/Stringer

Van, ahol nem számozzák az éveket

A kínai újév a mai napig a téli napforduló utáni második újhold idejére esik, amely általában valahol január 21 és február 20 körül következik be.

Az ókori Kínában ilyenkor az ősök tiszteletét és az istenek imádását helyezték a középpontba. A kínaiak nem igazán számozzák az éveket, de ha mérni kell valahonnan, azt hagyományosan a Kr. e. 3. évezredből, a Sárga Császár uralmának kezdetétől teszik, aki az ókori kínai mitológia egyik legjelentősebb uralkodója. Ez sem jelent pontos időpontot azonban, sőt, különböző naptárkutatók különböző éveket jelölnek ki elsőnek.

A Sárga Császár szobra Forrás: Wikimedia Commons

Január elseje római találmány

Január 1-je először a rómaiaknak köszönhetően lett az újév napja. A korai római naptár 10 hónapból, azaz 304 napból állt, és március hónappal kezdődött. A legenda szerint ezt még Romulus, Róma megalapítója vezette be a Kr. e. 8. században.

A mondák szerint Numa Pompilius, a mitikus uralkodó adta hozzá a Januarius és a Februarius hónapokat a naptárhoz. Az évszázadok alatt azonban ez a számítási módszer elcsúszott, és Julius Caesar, tudósaival tanácskozva úgy döntött, Kr. e. 46-ban bevezeti a Julián-naptárat – ennek már január 1-je volt az első napja, amellyel Janus istent dicsőítették.

Janus különleges mitológiai alak, két arca van: egyikkel a múltba néz, másikkal a jövőbe tekint.

Janus, a kétarcú isten Forrás: Wikimedia Commons

Később, a középkor során különböző keresztény egyházi vezetők a vallási jelentőségére való tekintettel december 25-re (Jézus születésének hivatalos napjára) vagy március 25-re (a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, amikor Jézus megfogant) helyezték át az újév kezdetét, de

XIII. Gergely pápa végül 1582-ben visszaállította január 1-re az év kezdő időpontját, ahogy ma is ismerjük.

Az első római naptár összeállítását tükrözik egyébként a még ma is használatos hónapneveink: a septern (szeptember) latinul például hetet, az octo (október) nyolcat, a novem (november) pedig kilencet jelent.

Sok helyen ma is eltérő időpontokban van a szilveszter

A nem a nálunk használatos Gergely-naptár szerint élő országokban még ma sem mindig január 1-re esik az újév. Etiópiában például szeptember 11-én ünneplik, és Enkutatash-nak hívják, amely a nyári esős évszak végét jelenti. Kambodzsában április 13-ról 14-re virradó éjszaka búcsúztatják az óévet, az ünneplés pedig három napon át tart.

Koreában Seollal az újév neve, és a holdnaptár első napját jelöli, de ugyanígy ünneplik a Gergely-naptár szerinti január 1-jét is. Thaiföldön április 13. és árpilis 14-e között vált az óév újévre, a helyiek Songkrannak hívják az ünnepet, és hagyományosan vizet fröcskölnek egymásra a megtisztulás és a jó szerencse jegyében.

Songkran alkalmából vizet öntenek egy Buddha szoborra Forrás: Bangkok Post via AFP/Bangkok Post PLC./Wichan Charoenkiatpakul

A vietnami újév is a holdhoz köthető, a legfontosabb és legünnepeltebb nemzeti tradíció, január 20. és február 20. között tartják valamikor, és a tavasz eljövetelét köszöntik vele.

A Nowruz az iráni naptár kezdetét jelöli, és a csillagászati tavaszi napfordulóra esik, azaz március 21-re. A Nowruzt már majdnem 3000 éve ünneplik a környéken, sőt, nem csak itt – a Balkán egy részén, Közép- és Dél-Ázsiában, valamint Északnyugat-Kínában is jelentős tömegek tartják ilyenkor az óévbúcsúztatást.

A Rosh Hashanah, azaz a zsidó újév mindig valamikor szeptember és október közé esik, de a Gergely-naptárban nehéz behatárolni szabályosan.

Tánccal ünneplik a Rosh Hashanah-t Forrás: Sputnik via AFP/Igor Maslov

Indiában még az országon belül is több alkalommal ünneplik az újévet, attól függően, hogy éppen melyik területen melyik hagyomány dívik. Sír Lankán az aratási szezon lezárását ünnepelik az óév búcsúztatásával, Bak hónapjában, április 13-án vagy 14-én.