Megkerült az 1956-os forradalom idején elveszett magyar vámpírkalmár

Kísérteties látványt nyújt a karmos fogókarokkal rendelkező vámpírkalmár

Sikerült megtalálni azt az elveszettnek hitt és világviszonylatban is egyedülálló, rendkívül ritka magyar ősmaradványt, egy mélytengeri vámpírkalmár fosszíliáját, amelyet a nemzetközi hírű paleontológus, Kretzoi Miklós fedezett fel csaknem nyolcvan éve. A különleges ősmaradványnak akkor veszett nyoma, amikor az 1956-os forradalom idején súlyosan megrongálódott a Magyar Természettudományi Múzeum őslénytára. A ritkaságról azonban a közelmúltban kiderült, hogy mégsem semmisült meg, amit egy cseh kutatócsoport fedezett fel újra, a földtörténeti múlt mélytengeri fejlábúival kapcsolatos kutatómunkájuk során.

Az örök sötétség világában él, oxigénszegény körülmények között

A mai vámpírkalmár (Vampyroteuthis infernalis) élőhelye a mélytengeri régió oxigénszegény víztömege, ellentétben sok más recens tintahalfélével, amelyek jóval sekélyebb környezetben élnek, jellemzően a kontinentális selfeken.

A recens vámpírkalmár őseinek csak nagyon kevés fosszilis maradványa ismert,

így a tudósok nem biztosak abban, hogy ezek a titokzatos lábasfejűek mikor fejlesztették ki azt a képességüket, hogy kevés oxigénnel is beérjék.

A vámpírkalmár az emberi szem számára már koromsötét szürkületi zóna mélyvizeinek lakója Forrás: YouTube

Egy új fosszilis elemzés segít feltárni a vámpírkalmár evolúciójának hiányos ismereteit, feltárva, hogy a recens vámpír-tintahal ősei

már 23–34 millió éve, az oligocén korban bizonyosan a mélytengeri régió oxigénben szegény környezetében éltek.

Oligocén időszaki tengeri látkép ragadozó őscetekkel (Ankylorhiza tiedemani) Forrás-illusztráció: Robert W Boessenecker

" Ezek a tintahal-félék valószínűleg még a jura időszak folyamán (a jura földtörténeti kor 205 millió éve kezdődött és 145 millió éve ért véget, a szerk.) alakították ki az alacsony oxigéntartalmú vízhez való alkalmazkodás képességét " - nyilatkozta Martin Košťák, a prágai Károly Egyetem paleontológusa, a Live Science tudományos portálnak.

Újra felfedezték az elpusztultnak hitt ritka magyar kövületet

Košťák és munkatársai a régóta elveszettként számon tartott kövületet a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményeiben találták meg 2019-ben, miközben a tintahal-ősökkel kapcsolatos tanulmányukhoz kerestek kövületeket. A becses fosszíliát eredetileg még 1942-ben Kretzoi Miklós, a híres magyar paleontológus fedezte fel, aki mintegy 30 millió éves kalmárként határozta meg, és a Necroteuthis hungarica tudományos fajnevet adta a mélytengeri fejlábúnak. A későbbi kutatók azonban azt állították, hogy Kretzoi fosszíliája valójában egy tintahal ős.

Kretzoi Miklós időskori képe Forrás: ELTE/ Project Lazarus

1956-ban, a magyar forradalom és szabadságharc idején a múzeum tüzérségi találatok miatt leégett, és súlyos károkat szenvedett. Úgy vélték,

hogy számos más pótolhatatlan kövülettel együtt Kretzoi Miklós oligocén korú kalmárfosszíliája is megsemmisült.

A rendkívül titka magyar fosszília újrafelfedezése ezért is számított szenzációnak. "Remek pillanat volt" - nyilatkozta Košťák az újrafelfedezésről. Martin Košťák és munkatársai pásztázó elektronmikroszkóppal tanulmányozták a kövületet, és geokémiai elemzést is végeztek a fosszílián.

A 30 millió éves vámpírkalmár újra felfedezett fosszilizálódott "szépiacsontja" Forrás: Live Science/ Martin Košťák

Először azt találták, hogy Kretzoi Miklós kezdeti azonosítása helyes volt;

a kövület egy vámpírkalmártól, nem pedig egy tintahal őstől származik.

Az állat belső héja vagy gladiusa, - amely az egyetlen recens külsővázas fejlábú, a Nautilus kivételével az összes többi tintahalféle vázát alkotja - 15 cm hosszú volt, ami arra utal, hogy az ősi tintahal karokkal együtt hozzávetőleg 35 cm hosszúra nőtt.

Az egyetlen ma élő külső vázas fejlábú, a csigaházas polip (Nautilus pompilius) élő kövületnek számít Forrás: Wikimedia Commons/J. Baecker

Ez csak egy kicsit nagyobb méret a jelenkori vámpírkalmárhoz képest, amelynek a teljes testhossza körülbelül 28 cm.

Valószínű, hogy a mélybe költözés mentette meg a kréta végi kihalástól

Az új kutatás, amelyet február 18-á tettek közzé a Communications Biology tudományos folyóiratban, azt mutatja be, hogy a vámpírkalmár ősei hogyan tanultak meg ott élni, ahol más tintahalfélék nem tudtak.

A fosszilis rekord szerint ebből a tintahalcsoportból a legrégebbi kövületek a korai jura időszakból, (201 és 174 millió év között) származnak - mondta Košťák, és jellemzően anoxikus, oxigénszegény környezetre utaló üledékekben találhatók meg.

A Föld a korai jura időszakban. A szárazföldek közé az egyenlítő vonalában beékelődő hatalmas öböl a Tethys-óceán Forrás: ESA

"A fő különbség az, hogy ezek az oxigénhiányos állapotok egykor a sekély vízi környezetében jöttek létre. Ez azt jelenti, hogy az ősi vámpírkalmárok eredetileg a sekély vizű területek lakói voltak, de már alkalmazkodtak az alacsony oxigénfeltételekhez " – nyilatkozta Martin Košťák. Az alsó krétakori fosszilis leletekben hiányosságok tapasztalhatók, amelyek a kréta kor elején, körülbelül 145 millió évvel ezelőtt kezdődtek.

Kísérteties látványt nyújt a karmos fogókarokkal rendelkező vámpírkalmár Forrás: Sci-News

Lehet, ennek az az oka, hogy a vámpírkalmár ekkora már leköltözött a mélyebb óceánba - mondta Košťák,

elsősorban a jura anoxikus körülményeivel kapcsolatos tapasztalataik alapján.

Ez a mélytengeri életmód magyarázhatja meg többek között azt is, hogy a vámpírkalmár miért élte túl a kréta időszak végén a dinoszauruszokat, illetve a tengeri hüllőket és az egyik legfontosabb mezozoikumi fejlábú csoport, az ammoniteszeket elpusztító válságot - tette hozzá a szakember.

A 65 millió éve a mexikói Chicxulub városka mellett becsapódott aszteroidát tartják felelősnek a dinoszauruszok, és más kréta-időszak végi állatcsoportok kihalásáért Forrás: Wikimedia Commons

A 30 millió évvel ezelőtti mélytengeri vámpírkalmár összekapcsolja a közelmúlt földtörténetét a távoli múlttal - mondta Košťák.

De milyen viszonyok között konzerválódott a híres magyar vámpírkalmár?

Az oligocén kor (34 és 23 millió év között) az ezt megelőző forró-égövi eocén időszakhoz képest erős lehűléssel köszöntött be. Az oligocén idejére esik az Antarktisz jégsapkájának kialakulása, és noha az északi pólus még jégmentes maradt, de az Atlanti-óceán viszonylag gyors szétnyílása miatt végleg bezáródott az egykori egyenlítői Tethys-óceán, megváltoztatva a fő tengeráramlások irányát.

A Föld a korai oligocénben. India ekkor forrt hozzá az eurázsiai kontinenshez, és alakult ki a Paratethys Forrás: Stromboidea.de

Amíg az ezt megelőző hosszú időszakban a föld éghajlatát egy cirkumekvatoriális (egyenlítő menti) nagy áramlási rendszer határozta meg, amelynek köszönhetően még a magasabb szélességi körökön is kiegyenlítetten meleg volt az éghajlat, az oligocénban már az észak-déli irányú áramlás érvényesült, és ezért, illetve az eurázsiai hegységrendszer kiemelkedésének köszönhetően következett be a klímaromlás. A kontinensek nagyjából már felvették a mai helyzetüket, a Tethys északi tengerágából

pedig egy hatalmas, a mai Bajorországtól a Himalájáig húzódó beltenger, a Paratethys alakult ki.

Az oligocén hajnalán alakult ki a hatalmas kelt-nyugati irányú belső tengerág, a Paratethys Forrás: YouTube

Az oligocén elején az egész Dunántúl szárazulattá vált, de egy mély tengerág, a bezáródó egykori Magura-óceán maradványaként az egész oligocén korban fennmaradt, amely nagyjából a Budai-hegységtől kiindulva északkeleti irányban haladva borította el a mai Magyarország északi térszínét.

Ez a viszonylag keskeny tengerág rendkívül mély volt,

a Buda és Eger vonalában ekkor lerakódott tardi agyag legalább 800-1000 méteres vízmélységben üllepedett le.

Ősi oligocén korú makréla maradványa az óbudai téglagyár agyagjából Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum

A Paratethys világtengertől történt ideiglenes elszeparálódása miatt e tengerág áramlásoktól mentes mélyvizeiben anoxiás, oxigénhiányos környezet alakult ki. Ebben a közegben élt mai fajtársaihoz hasonlóan Kretzoi Miklós vámpírkalmárja, a a Necroteuthis hungarica is.

A belsővázas fejlábú maradványok rendkívül ritkák, ezért is számít a magyar vámpírkalmár rendkívül becses ősmaradványnak.

Recens vámpírkalmár (Vampyroteuthis infernalis ) fotója Forrás: Deep Sea News

A vámpírkalmároknak napjainkra csak egyetlen ismert faja, a Vampyroteuthis infernalis maradt fenn, amely a világóceán trópusi és mérsékeltövi területein általában

a 800 és 1000 méter közötti oxigénszegény vízmélységekben él.

Más fejlábúaktól eltérően nem rendelkezik tintazacskóval, mélytengeri lényként viszont van világítószerve. Aktív ragadozó, amely a fényszegény szürkületi zóna , a bathyális-öv kisebb élőlényeivel táplálkozik.