A növények és a talaj – különösen a trópusi erdőkben – elnyelik az ember által okozott szénszennyezés mintegy 30 százalékát, így egy nagy léptékű tájváltozás sikereket vagy kudarcokat hozhat a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény hőmérsékleti céljainak teljesítésében.
Mivel a földhasználat központi szerepet játszik az éghajlati anomáliák enyhítésében, a biológiai sokféleségben és az élelmiszertermelésben, ezért a teljes dinamikájának megértése elengedhetetlen a fenntartható földhasználati stratégiákhoz
– mondta Karina Winkler vezető szerző, a holland Wageningen Egyetem fizikai földrajzkutatója az AFP-nek, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz.
A 2015-ös éghajlati szerződés arra kötelezi a nemzeteket, hogy az alapján a felek erőfeszítéseket tegyenek a felmelegedés 1,5 Celsius fok alatt tartására.
A bolygó azonban már 1,2 Celsius fokkal az iparosodás előtti referenciaérték fölé felmelegedett,
ami többek közt ahhoz isb elegendő, hogy a viharok egyre halálosabbá válnak, és a tengerszint is emelkedjen.
A Nature Communications tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint 1960 óta a Föld teljes erdőterülete közel egymillió négyzetkilométerrel csökkent, miközben a termőföldekkel és legelőkkel borított területek nagyjából azonos mértékben növekedtek.
Ám a globális adatok a tudósok szerint elfedik a fontos regionális különbségeket.
Az erdőterületek Európában, Oroszországban, Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában is megnőttek az elmúlt hatvan évben, míg a déli, fejlődő országokban az erdőveszteség elképesztően magas szintet ért el. Ezzel ellentétben a termőterületek északon csökkentek, a déli területeken pedig bővültek.
A trópusi erdőirtásnak több oka van: a marhahús, a cukornád és szójabab előállítása iránti növekvő kereslet miatt Brazíliában, az olajpálma ligetek létesítése miatt Délkelet-Ázsiában, valamint a kakaóbab termelés miatt Nigériában és Kamerunban
– jegyezte meg Winkler. – A magas olajár pedig ösztönözte az erdők bioenergia-termesztéssé történő átalakítását.
A most publikált tanulmány a földhasználat gyors változását tárta fel: először az 1960-70-es években zajló zöld forradalom, majd a globalizált piacok terjeszkedése miatt, egészen 2005-ig. Ám a globális piacok ingadozása után a föld újbóli felhasználásának üteme lelassult.
Az új kutatás az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) által összeállított hosszú távú földhasználati statisztikákból merített,
amelyek azonosítják a városi területeket, a termőföldeket, az erdőket, a gyepeket, a legelőket és a ritka vagy egyáltalán nem növényzetű régiókat, például a sivatagokat. Kimutatta, hogy a Föld földfelszínének mintegy 17 százaléka 1960 óta legalább egyszer váltott kategóriát. Ha az összes ilyen átmenetet figyelembe vesszük, akkor az az érintett földfelületek 32 százaléknak felelt meg.