A „fekete vacsora", ami a Trónok harca „vörös nászát” inspirálta

A vörös nász volt az egyik legbrutálisabb epizód a sorozatban

George R.R. Martin híres könyv- és filmsorozata, a Trónok harca alapjául történelmi események, azon belül is az európai középkor szolgált. Az írót többek között egy skóciai, tragikus végkifejlettel végződő vacsora ihlette a „vörös nász" néven elhíresült epizódban, amikor a Stark család jelentős részét megölik a Lannisterek által támogatott Frey család tagjai. Ami tehát a nézőket a képernyőkön sokkolta, az bizonyos értelemben valójában megtörtént a történelemben.

Árulás, családi viszályok és rivalizálás

A Trónok harca sorozat, George R.R. Martin eposzának rajongói jól ismerik az intrikák tárházával felruházott szereplőket. A sorozat alaptörténete leginkább az 1455-ben kezdődött, középkori rózsák háborújára hasonlít; a trónviszály elnevezése a két rivális, a Lancaster- és a York-ház jelképére, a piros és a fehér rózsára utal.

A határtalan írói fantáziát az angol történelem valós eseményei inspirálták; és a történészek szerint ezek sokszor talán még rosszabbak voltak, mint a sorozat történései.

A vörös nász volt az egyik legbrutálisabb epizód a sorozatban Forrás: HBO

Az árulás, a családi viszályok, a rivalizálás és az emberi kapcsolatok szövevényes hálózata ezért jelenik meg hangsúlyosan a történetben. Ilyen volt a „fekete vacsora" is, ami a Trónok harcában „vörös nászként" utal egy késő középkori Skócia eseményre, amikor

a Douglas klán fő vezetőit meghívták II. Jakab királyhoz vacsorázni, ám a lakoma végül brutális kivégzéshez vezetett.

De mi is történt? A HeritageDaily online portál szerint az ifjú Jakab mindössze tízévesen lett a skótok királya, miután apját (I. Jakabot) 1437-ben a Douglas klán befolyásos tagjai menekülés közben megölték. Az ifjú azonban még túl fiatal volt az uralkodáshoz, ezért Archibald Douglas (a Douglas klán ötödik earl-je) vette át Skócia kormányzását. A férfi azonban 1439-ben meghalt.

Biztonságukat csak elvileg szavatolták

Archibald Douglas halála után a hatalmat megosztották William Crichton, Skócia lord-kancellárja és Sir Alexander Livingston, az ifjú Jakab gyámja között. A késő középkorban azonban a Douglas-klán Skócia legerősebb és legkiemelkedőbb klánjának számítot. Nem véletlen, hogy a rivális családok fenyegetésként tekintettek rájuk és úgy gondolták, hogy

túlságosan nagy hatalomra tettek szert, ami miatt fenyegetést jelenthetnek mind a királyra, mind az országra.

Robb Stark-ot is kivégezték a "vörös nászon": az ő élettörténetét is meg lehet találni az angol történelemben Forrás: HBO

Crichton és Livingston a történet szerint meghívta a 16 éves William Douglas-t, a Douglas klán hatodik earljét és annak öccsét, hogy vacsorázzanak együtt az ifjú II. Jakab királlyal az Edinburgh-i várban. A korabeli vendégség íratlan szabályai szerint az ott tartózkodásuk biztonsága elvileg szavatolva volt.

A legenda úgy szól, hogy nagy lakoma vette kezdetét, ám miközben a vendégek vacsoráztak, hirtelen megszólalt egy dob és bezárultak az ajtók.

Egy férfi ekkor egy fekete vaddisznó – más beszámolók szerint egy fekete bika – frissen levágott, vértől csöpögő fejét tette William és kísérete elé az asztalra, ami a hagyomány szerint a halált szimbolizálta.

Egyszerűen lefejezték őket

A történet egyik változata szerint a két testvért ezután elhurcolták a Várhegyre, ahol koholt vádak alapján próbapert tartottak. A király tanácsadói arra hivatkoztak, hogy Douglas-fivérek összeesküdtek az ifjú uralkodó ellen és a korona árulóinak nevezték őket.

A villámgyors ítélet után a két fiút lefejezték.

II. James skót posztumusz portréja Forrás: Wikimedia Commons/NationalGalleries.org

Egy másik beszámolóban azt olvashatjuk, hogy II. Jakab király előtt esedeztek az életükért, ám a kérésüket figyelmen kívül hagyták, és a kastély udvarán vetettek véget az életüknek.

Mindezek ellenére a Douglas klán továbbra is jelentős befolyással bírt Skóciában, ahol a család tagjai és barátai fontos kormányzati posztokat töltöttek be.

Amikor II. Jakab végül nagykorú lett, megpróbált békülni és 1452-ben vendégségbe hívta Williamet, Douglas nyolcadik earljét. A férfi azonban nem volt hajlandó esküt tenni az uralkodónak, ami miatt az huszonhatszor szúrta torkon egy tőrrel. William holttestét végül Stirling várának egyik ablakából dobták ki. II. Jakab ezután uralkodásának jelentős részét a klánnal viszálykodva töltötte.