A Sustainability tudományos szaklapban közzétett tanulmány azt vizsgálta, hogy mely tényezők vezethetnek egy ilyen forgatókönyvhöz, amely során a kutatók az ökológiai pusztítás, az erőforrások kimerülése és a népességnövekedés kombinációjára összpontosítottak. A szakemberek ezután megvizsgálták a mai országokat, és
felmérték, hogy hogyan alakulnának ott egy ilyen katasztrófa után az ellátási láncok, a nemzetközi megállapodások és a globális pénzügyi struktúrák.
Lényegében a globalizációt vizsgálták, csak fordítva. A tudósok végül arra jutottak, hogy valószínűleg Új-Zéland lenne a legjobb helyszín a „vihar" átvészelésére, míg Izland, az Egyesült Királyság, Ausztrália (pontosabban Tasmánia) és Írország került még fel a lehetséges országok listájára.
A jövőben előttünk álló kihívások, az ökológiai pusztítás, a korlátozott erőforrások és a népességnövekedés a civilizációnk összetettségének csökkenését okozhatják, különösen azzal, hogy az éghajlatváltozás „sokszoros kockázati szorozóként" működik
– magyarázta Nick King és Aled Jones, az Anglia Ruskin Egyetem professzorai a ZME Science online tudományos portálnak.
Hangsúlyozzák, hogy mivel ma egy komolyan összekapcsololódó és egymástól függő világban élünk, ezért minden lokalizált hanyatlás gyorsan végighullámozhat a világon, és mindannyiunkat érint.
A kutatók a tanulmányukban vizsgálták az önellátást (energia- és gyártási infrastruktúra), a munkaképességet (szántóföldi gazdálkodáshoz és a teljes népességhez rendelkezésre álló földterület) és az elszigeteltséget (a többi nagy lakóközponttól való távolság) a világ országaiban. A következő lépés az egyes „jelöltek" egyéni és helyi potenciáljának felmérése volt a mezőgazdaságban és az energiatermelésben.
A tudósok végül arra jutottak, hogy szerintük Új-Zéland, Izland, az Egyesült Királyság, Tasmánia, illetve Írország lehetnek azok az országok, amelyek a legkedvezőbb feltételekkel rendelkeznek ahhoz, hogy túléljenek egy esetleges, globális összeomlást,
miközben megtartják a társadalmi, technológiai és szervezeti komplexitás magas szintjét, azaz a civilizációt.
Mind az ötöt erős óceáni éghajlati hatás, valamint alacsony hőmérséklet- és csapadékváltozás jellemzi. Ezek a feltételek valószínűleg együttesen teszik lehetővé az országok számára, hogy meglehetősen stabilak maradjanak az éghajlatváltozás hatásai ellenére.
A tanulmányunk célja egyrészt, hogy bemutassuk, mely országok szerintünk a legalkalmasabbak egy ilyen összeomlás kezelésére, másrészt hogy kiemeljük az éghajlatváltozás, a mezőgazdasági kapacitás és a hazai energia egymással összefüggő tényezők kezelésére irányuló intézkedések fontosságát
– magyarázzák a tanulmány szerzői. – Úgy látjuk, hogy a gyártási kapacitás és a komplexitásra való komolyabb támaszkodás lehet a szükséges a nem a legkedvezőbb kiindulási feltételekkel rendelkező országok ellenálló képességének javításához.