Abban a szerencsében volt részünk, hogy felfedezhettük a valaha megfigyelt – vagy legalábbis tanulmányozott – legnagyobb üstököst, ráadásul épp időben ahhoz, hogy nézhessük, haladása közben miként változik és melegszik fel
– idézi a Science Alert tudományos portál Gary Bernstein csillagászt, a Pennsylvaniai Egyetem kutatóját. Bernstein hozzáteszi: az üstökös nagyjából hárommillió éve járt legutoljára a Naprendszer belsejében.
A külső Naprendszer egy nagyon titokzatos régió, még a tudósok is csak találgatnak, milyen égitestek rejtőzhetnek ott. A Kuiper-övben sok jeges objektum keringhet, az annál is távolabb található Oort-felhőről pedig még ennél is kevesebbet tudnak a szakemberek.
Éppen ezért számított meglepőnek, hogy egy egészen más célra tervezett projekt ért el komoly tudományos eredményeket a Naprendszer ismeretlen tartományának tanulmányozása terén; a Dark Energy Survey égboltfelmérési program 2013 és 2019 között futott, és eredetileg a távoli szupernóvákat és galaxishalmazokat figyelte, illetve az univerzum tágulásának mértékét próbálta kiszámolni.
Kiderült, hogy a program nagyszerűen alkalmazható a Naprendszer távoli objektumainak kutatására is: segítségével a csillagászoknak sikerült 461 eddig nem észlelt objektumot azonosítaniuk, valamint precízebb információkat kaptak a korábban Gary Bernstein és Pedro Bernardinelli által felfedezett óriásüstökösről, a C/2014 UN271-ről. Az eredményeket a The Astrophysical Journal Letters legújabb számában tették közzé.
A C/2014 UN271 korábban 18 csillagászati egységnél (CSe) nem jött közelebb a Naphoz, számítások alapján 2031-ben azonban mindössze 11 CSe-re lesz központi csillagunktól.
Egy csillagászati egység a Nap-Föld távolságnak felel meg, ami nagyjából 149,6 millió kilométer. Útjának kezdetén a C/2014 UN271 még több mint 40 000 CSe-re volt a Naptól.
Az is kiderült, hogy a Bernardinelli-Bernstein üstökös 155 kilométer átmérőjű, impozáns mérete miatt korábban tévesen úgy hitték, hogy törpebolygó a kozmikus óriás.
A C/2014 UN271 körülbelül 4,5 milliárd éve jöhetett létre, akkor, amikor a Naprendszer született. Vizsgálatával ezért a kutatók azt remélik, több információt szerezhetnek erről a kevésbé ismert időszakról.
A C/2014 UN271 már annyira „közel" jár, hogy speciális műszerekkel a csóváját, vagyis a napsugarak miatt az üstökösről leszakadó gáz- és porréteget is látni lehet.