A kutatók a lény koponyájának egy részleges, mindössze 50 milliméter átmérőjű, agyüreg szakaszának nagy felbontású 3D-s szkennelését végezték el, amely az agyat és más agyi és idegszenzoros szöveteket tartotta.
A kutatók a mikro-számítógépes tomográfiát (mikro-CT) alkalmazták, ahol a röntgensugarak egy objektum részletes keresztmetszetét hozták létre.
Olyan jeleket találtak, amelyek arra utalnak, hogy a dinoszaurusznak valószínűleg „nem volt elegendő agya" ahhoz, hogy a potenciális ragadozókra fókuszáljon. Ez a tudósok szerint azt sugallja, hogy a Struthiosaurus austriacus testén lévő lemezek és tüskék elegendőek voltak ahhoz, hogy minden más állatot elriasszanak a megtámadásától.
Az észak-amerikai rokonával, az Euoplocephalusszal ellentétben, amelynek a farka egy husángra emlékeztet és tiszta volt a kisagy oldallebenye, a Struthiosaurus austriacus inkább a páncélzatára hagyatkozott védelme érdekében
– mondta Marco Schade, a németországi Greifswaldi Egyetem paleontológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.
Az állat agyüregében végzett vizsgálatok során az is kiderült, hogy a belső fülben lévő félkör alakú csatornák úgy alakultak ki, hogy a dinoszaurusz nem volt igazán fürge:
ezek a fülrészek segítenek ugyanis a mozgás során az egyensúly szabályozásában, és különféle következtetések vonhatók le belőlük.
Szintén figyelemre méltónak bizonyult a hallófülben lévő szervek vizsgálata, azt mutatta, hogy a S. austriacus nem hallott igazán jól.
Ezek a megfigyelések megegyeznek egy olyan állat képével, amely viszonylag inaktív életmódhoz alkalmazkodott, és korlátozott társadalmi interakciókat folytatott
– írják a kutatók a Scientific Reports tudományos szaklapban publikált tanulmányukban.
A dinoszauruszok azon csoportját, amelyhez a S. austriacus is tartozik, néha „élő erődöknek" is nevezik, mert ezeknek az egyedeknek a testhossza elérhette akár a nyolc métert is.
A szakemberek szerint a Nodosauridae családjának tagjai valószínűleg kevésbé támaszkodtak a hallásukra, és inaktív önvédelmi stílust alkalmaztak. Úgy tűnik, hogy a Struthiosaurus austriacus neuroanatómiájának új eredményei tovább fokozzák ezt a különbséget.