Az Észak-Szíriában feltárt állatcsontokból származó ősi DNS elemzése megválaszolhatja azt a régóta fennálló kérdést, hogy vajon milyen fajtájú állatok lehettek az ókori források által sokat emlegetett, háborús szekereket húzó „kungák".
A csontvázak alapján tudtuk, hogy lófélék, de nem feleltek meg a szamarak és a szíriai vadszamarak méreteinek, hiszen csupán egyméteresek voltak
– mondta Eva-Maria Geigl, a párizsi Jacques Monod Intézet genomikusa a LiveScience online tudományos portálnak. – Tehát valahogy különböztek egymástól, de nem volt világos, hogy igazából miben.
A Science Advances tudományos szaklapban publikált új tanulmány azonban azt mutatja, hogy a kunga, mint a régióban őshonos lóféle,
egy háziasított szamárkanca és egy szír vadszamár csődör utóda volt, amelyet célzott tenyésztéssel alkottak.
Utóbbi faj mára sajnos kihalt, az utolsó szír vadszamár 1927-ben pusztult el a világ legrégebbi állatkertjében, a bécsi Tiergarten Schönbrunnban; maradványait ma a város Természettudományi Múzeumában őrzik.
Az ősi feljegyzések ezeket az állatokat nagyra értékelt és igen drága kincsként említették, ami a tenyésztésük meglehetősen nehéz folyamatával magyarázható
– magyarázta Geigl. – Valójában egy korabeli biomérnöki technikával „fejlesztették ki ezeket a hibrideket".
Az új tanulmányban a kutatók az utolsó bécsi szír vadszamár csontjaiból származó genomot hasonlították össze a mai délkeleti Göbekli Tepe régészeti lelőhelyén feltárt vadszamár 11 ezer éves csontjainak genomjával.
A szakemberek szerint ez lehetett az első ismert olyan hibrid állat, amely egy házi és egy vad egyed utóda volt.
A kungákat számos ősi szöveg említi a mezopotámiai agyagtáblákon, amelyeken úgy ábrázolják őket, ahogy azok négykerekű harci kocsikat húznak. A történészek úgy gondolják, hogy a sumérok voltak az elsők, akik már Krisztus előtt 2500 körül tenyésztettek kungákat; legalább 500 évvel azelőtt, hogy az első háziasított lovakat behozták volna a Kaukázus-hegységtől északra fekvő sztyeppékről.