A tavalyi évben a legtöbb élőhely kiszáradt és az őszi esők is későn érkeztek, félő volt, hogy az idei szezonra sok helyen nem lesz meg az optimális vízborítás. Szerencsére azonban decembertől csapadékosabbra fordult az időjárás, és több, korábban kiszáradt kis vízfolyás és ér újra elkezdte táplálni a mocsarakat.
A kisvátyoni mocsarainkra, ezen belül a Kerek-rétre és a Zacskó-zugra, valamint a Kivágási-legelőre is tudtak vizet bevezetni, így itt már jelentős vízborításokat értek el. Jelenleg összesen mintegy 50 hektár van víz alatt. Ez utóbbi élőhelyeken a nyári lúd mellett hat réceféle is költ, a parti zónákban pedig különböző partimadarak találják meg életfeltételeiket.
Az Ugrai-rétben találhatóak a Dél-Tiszántúl legnagyobb gémtelepei, de jelentős a réti csík állománya, s ez a terület egyben a mocsári béka szaporodóhelye is. A nyári kiszáradás után jelenleg mintegy 20 hektár már víz alá került és bíznak benne, hogy a költési időre itt is megfelelő viszonyok várják majd a madarakat.
A Sző-réten szintén szépen gyűlnek a vizek, itt is már tíz hektárnál nagyobb a vízborítás. A Simotai-mocsárban és Kisgyantén egyelőre még csak kisebb vizek gyűltek össze. A Mágor-pusztai élőhely-rekonstrukció elsősorban a bíbic, a nagy goda és a piroslábú cankó élőhelye. Itt is lassan gyűlnek a vizek.
Az említett vizes élőhelyek nemcsak az ott költő és táplálkozó madarak és egyéb, vízhez kötődő növények és állatok miatt fontosak, hanem a kedvező mikroklíma kialakításában is jelentős szerepet töltenek be.
(Forrás: Kőrös-Maros Nemzeti Park: https://www.kmnp.hu/hu)