Az építményt felfedező régészek úgy vélik, hogy a templom az időszámításunk előtti második század közepétől származik; abból az időből, amikor Gandhara régióját az úgynevezett észak-indiai indo-görög királyság uralta. Úgy tűnik, hogy egy korábbi buddhista templom fölé építhették, amely valószínűleg már korai eredetű, feltehetőleg a Krisztus előtti harmadik században emelték.
Ez azt jelenti, hogy a korabeliek néhány száz éven belül építhették a régebbi templomot a buddhizmus alapítójának, Siddhārtha Gautamának a halála után, aki a mai Észak-India és Nepál területén élt Krisztus előtt 563 és Krisztus előtt 483 között.
Az épület eddig feltárt maradványai Barikot modern városának központja közelében vannak, és több mint három méter magasak, amelyek egy szertartásos emelvényből állnak, és amelynek
tetején egy kúpos vagy kupola alakú buddhista emlékmű található, amit sztúpának hívnak.
A többször épült és rekonstruált templomegyüttesben egy kisebb sztúpa, egy sírkamra vagy szerzetesi szoba, egy lépcsőház, egy monumentális oszlop vagy oszlop pódiuma, előszobák és egy nyilvános udvar is helyet kapott, amely egy ókori útra néz.
Bár a szerkezetek pontos dátumát a szénizotópos kormeghatározás fogja meghatározni, ám az már szinte biztos, hogy a barikoti templom egyértelműen az egyik legkorábbi buddhista emlékmű, amelyet az ókori Gandhara régióban valaha felfedeztek
– mondta Luca Maria Olivieri, a velencei Ca' Foscari Egyetem és az International Association for Mediterranean and Oriental Studies (ISMEO) régésze a LiveScience online tudományos portálnak, aki pakisztáni és olasz kollégáikkal együtt vezette az ásatásokat.
Az olasz régészek már 1955 óta dolgoznak Swatban és 1984-ben kezdték meg az ásatásokat Barikotban. Az volt a küldetésük, hogy megőrizzék a város fontos régészeti emlékeit üres területek bérbeadásával és annak minél nagyobb részének feltárásával, ezáltal megóvva a város terjeszkedésével és a „titkos" régészeti feltárásokkal szemben. Utóbbiak célja a leletek felkutatása, hogy eladhassák azokat a külföldi régiségpiacokon.
Néhány évvel ezelőttig a barikoti ásatások kiterjedtek a város délnyugati kerületeire és az Akropoliszra, ám nem a belvárosra, ahol nagyon magasak a telekbérleti költségek
– mutatott rá mondta Luca Maria Olivieri. – A barikoti telephelyeken lévő földek gyakran magántulajdonban vannak, amiket egyszerűbb és olcsóbb bérelni, mint megvenni olyan feltételekkel, amelyek lehetővé teszik az ásatásokat.
Az újonnan felfedezett templomot azonban a tartományi régészeti hatóságok által megszerzett földön találták meg a város központja közelében, ami lehetővé tette, hogy
a csapat már 2019-ben megkezdje az ásatásokat.
A fosztogatók által ásott gödrök már korábban arra utaltak, hogy valami fontosat temethettek el a helyszínen.
Évek óta figyeltük, hogy mit rejthetnek a modern házak alapárkai, a mezőgazdasági munkálatokból és a titkos feltárásokból származó gödrök
– magyarázta mondta Olivieri. – Tehát egyértelműek voltak utalások azzal kapcsolatban, hogy egy nagy emlékmű állhat ott.
A templom az ősi város fő buddhista emlékművéhez, egy húsz méteres sztúpához vezető ősi út mentén állt, amelyet néhány éve egy közmunka során tártak fel. A buddhista templom építészeti jellemzői mellett a régészek több mint kétezer műtárgyat is felfedeztek a helyszínen, köztük érméket, ékszereket, pecséteket, kerámiadarabokat, kőből készült alkotásokat és szobrokat, amelyek némelyikén ősi feliratok is láthatók. Utóbbiak segíthetnek a kutatóknak a leletek korának meghatározásában.
Barikot több néven is említik a Nagy Sándor idejéből származó, klasszikus források: „Bazira" vagy „Beira". III. Alexandrosz makedón király időszámításunk előtt 327-ben hódította meg az ősi Gandhara királyságot.
A neve „Vajra városát" jelentette, utalva egy ősi királyra, amelyet a „Mahábhárata" című szanszkrit epikus költeményben említettek.
Az ősi, mintegy háromezer éves, szanszkrit nyelvű hindu eposzról úgy gondolják, hogy az időszámításunk előtti kilencedik és nyolcadik századi eseményeket meséli el. Mintegy 500 millió hindu számára jelenti a kultúra gyökereit. Százezer versszakával a világirodalom leghosszabb alkotása, nyolcszor hosszabb mint az Iliasz és az Odüsszeia együttvéve.
Nagy Sándor időszámításunk előtt 334-től katonai hadjáratokat vezetett kelet felé a Perzsa Birodalom ellen, majd inváziót indított Északnyugat-Indiába.
A király végül honvágyó csapatai követelésére visszafordult Európa felé, ám Babilonban meghalt időszámításunk előtt 323-ban. Tábornokai ezután felosztották területeit: a Gandharától északra fekvő Baktria vidékét a görög származású királyok uralták, míg Gandhara egy időre visszatért a bennszülött indián uralom alá a Maurja Birodalom alatt.
A buddhizmus már jelen volt Gandharában I. Menander idejében, aki Baktria görög királyainak leszármazottja volt, és aki Krisztus előtt 165-ben megalapította az indo-görög királyságot
– hangsúlyozta Olivieri. – Úgy tűnik, hogy átvette a régiót, de az is lehet, hogy a területet csak a társadalom elit tagjaira korlátozta.
Később a buddhizmus sokkal szélesebb körben elterjedt, és Swat a vallás szent központjává vált, különösen a Kusán Birodalom idején időszámításunk előtt 30-tól 400-ig.
Gandhara ekkor lett híres a görög-buddhista stílusról, amely a buddhista alanyokat egyfajta görög művészeti technikákkal ábrázolta.
A feltárást végző szakemberek elmondták, hogy bár az olasz régészekből álló csapat befejezte a barikoti ásatások legutóbbi szezonját, ám a tudósok még ebben az évben visszatérnek, hogy további vizsgálatokat végezzenek a helyszínen, és remélhetőleg még többet tárjanak fel az ősi templomból.