A Frontiers in Plant Science című tudományos folyóiratban megjelent áttekintésben a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ókori művészetből és genetikából származó bizonyítékok „ugyanazon a régión konvergálnak".
Mind az ókori műalkotások, mind a genetika a bronzkori Görögországra mutat, ami körülbelül időszámításunk előtt 1700-ra vagy korábbra teszi a sáfrány háziasításának eredetét
– mondta Ludwig Mann, a tanulmány egyik vezető szerzője és a németországi Technische Universität Dresden doktorandusza a HeritageDaily online tudományos portálnak.
A körülbelül 250 fajból álló Crocus nemzetség Dél- és Közép-Európától, valamint Észak-Afrikától Nyugat-Kínáig terjed. A háziasított sáfránnyal ellentétben ezek a fajok ivarosan szaporodnak a vadonban. A vadon élő sáfrányok első ismert felhasználása barlangfestmények pigmentje volt, körülbelül 50 ezer évvel ezelőtt a mai Irakban.
Az ókori suméri, asszíriai és babilóniai szövegek ugyanezeknek a növényeknek gyógyászati és festői felhasználását is leírják.
Ezzel szemben a háziasított sáfrány a vadonban nem növekszik, csak emberi segítséggel szaporítható ivartalanul. A folyamatot először Theophrasztosz görög filozófus írta le az időszámításunk előtti 4-3. században.
Manapság a háziasított sáfrányt világszerte termesztik, főzéshez és parfümökhöz, valamint sárga festékként használják. Körülbelül 15-16 ezer virág összegyűjtése 370 és 470 munkaórát igényel, ami egyetlen kiló termést biztosít, viszont óriási a piaci értéke.
Nem egyszerű megtudni, hol és mikor háziasították először a sáfrányt, mert nehéz genetikailag tanulmányozni
– mutatott rá Seyyedeh-Sanam Kazemi-Shahandashti, a németországi Forschungszentrum Jülich Bio- és Geotudományi Intézetének PhD hallgatója, a tanulmány másik vezető szerzője. – Mivel nem maradtak fenn az ókorból származó sáfránymaradványok, ezért újra megnéztük azokat az ősi műalkotásokat, amelyek sáfrányszerű növényeket ábrázolnak; arra számítottunk, hogy ezek konkrét régiók felé irányíthatnak bennünket.
A szerzők azzal érvelnek, hogy az ókori Görögország minószi civilizációjából származó műalkotások valószínűleg a legrégebbiek, amelyek háziasított sáfrányt ábrázolnak.
A Santorini szigetéről, körülbelül időszámításunk előtt 1600-ból származó „Sáfránygyűjtők" freskó sűrű sáfrányfoltjai a termesztésre utalnak. Ugyanezen a szigeten egy másik freskó, a „The Adorants" a háziasított sáfrányra jellemző, hosszú, sötétvörös bibékkel díszített virágokat ábrázol, amelyek a sötétlila szirmok fölött vannak.
Az ezekkel a tulajdonságokkal rendelkező virágokat a bronzkori Görögországból származó kerámiákon és szöveteken is ábrázolják, és szimbolikusan is megjelennek meg egy ősi írásmódban.
Egyiptomban az időszámításunk előtti 15. és 14. századból származó sírok is ábrázolják.
A bronzkori Görögországból származó eredet elmélete megegyezik a 2019-es genetikai vizsgálatok eredményeivel, amelyek kimutatták, hogy a csak Görögország szárazföldjén és Krétán előforduló C. cartwrightianus a sáfrány legközelebbi vadon élő rokona.