Kevésbé élénk a Nagy-korallzátonyon élő halak színe

Lassan elveszítik élénk színűket a zátonyon élő halak

Hetekkel azután, hogy a Nagy-korallzátonyt újabb tömeges kifehéredés sújtotta, egy tanulmányt publikáltak az ember okozta klímaváltozás új és váratlan következményéről. A szakemberek ebben kifejtik, hogy az Orpheus-sziget körüli, a zátony közepén élő, élénk színű halközösségek egyre ritkábbak. Ez a folyamat a tudósok szerint valószínűleg úgy megy végbe, hogy az élénk színek – amelyeket a halak álcázásra használnak – már nem segítik az állatokat beleolvadni a már szinte szürke környezetbe.

A Nagy-korallzátony koralljainak összetételét erősen befolyásolták a korábbi, ismétlődő fehéredési események. A puha és elágazó korallok különösen szenvednek, és Global Change Biology tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerzői megjegyzik, hogy hanyatlásuk a valószínűsíthető tényező az élénk színű halak eltűnésében.

Könnyen lehet, hogy a jövőbeni zátonyok már nem azok a színes ökoszisztémák lesznek, amelyeket ma ismerünk

– írta Chris Hemingson ökológus és munkatársai az új tanulmányban, amit a ZME Sciene online tudományos portál idéz. – Eredményeink szerint a zátonyok kritikus átmeneti ponton lehetnek, és az elkövetkező években sokkal kevésbé lehetnek színesek.

A Nagy-korallzátony. Forrás:SchisCom

A kutatás során a csapat megvizsgálta a zátonyhalak közösségei által mutatott színek sokféleségét, és összehasonlította azt azokkal az élőhelytípusokkal, ahol ezek a halak élnek. Ahogy arra rámutattak,

függetlenül attól, hogy az egyes fajok szaporodási célból (vagyis a párjuk vonzására) vagy védelem céljából (hogy beolvadjanak és elkerüljék a ragadozókat) hoztak létre élénk színeket, a színük természetesen kapcsolódik az általuk lakott korallzátonyokhoz.

A kutatók ezután összehasonlították a zátonyok egészséges területein élő közösségeket – ahol rengeteg korall található – az olyan területekkel, amelyek jelentős változáson mentek keresztül az elmúlt néhány évben. Ez utóbbi területeken a nagy méretű korallok dominálnak, amelyek például a ciklonok vagy hőhullámok miatt kezdtek el fehéredni és erősen leromlott zátonyokat képviselnek, kevés algával borított korallokkal.

Azt találtuk, hogy ahogy a szerkezetileg összetett korallok borítása növekszik egy zátonyon, úgy növekszik a bennük és körülöttük élő halakon jelen lévő színek sokfélesége és színskálája

– mondta Hemingson. – Ám ahogy a gyep algák és az elpusztult koralltörmelék borítása növekszik, a színek sokfélesége általánosabbá, egységesebbé válik.

Lassan elveszítik élénk színűket a zátonyon élő halak Forrás: Christel Sanginez

Ezt követően a csapat megvizsgálta az Orpheus-sziget körüli zátonyokon élő halközösségekre vonatkozó adatokat, amelyeket az elmúlt 27 év során évente gyűjtöttek, hogy kiderüljön, az általuk azonosított tendencia idővel igaznak bizonyult-e. A tanulmány alapján a Nagy-korallzátonynak csupán 2 százaléka maradt érintetlen a korallfehéredés miatt.

Az elmúlt 30 év során öt tömeges fehéredési eseményre került sor, mivel az ember által okozott kibocsátások fokozatosan melegítik az éghajlat és az óceánok hőmérsékletét.

Hemingson és munkatársai megállapították, hogy azok a korallok, amelyek a leginkább képesek túlélni az éghajlatváltozás közvetlen hatásait, valószínűleg nem tartják fenn a korallzátonyok által jelenleg támogatott színek sokféleségét. A kutatók szerint a jövőbeli zátonyok halközösségei ezért valószínűleg a korábbi megjelenésük tompább változatai lesznek. A folyamatos csökkenés pedig akár ezeknek az élénk színű fajoknak a teljes elvesztéséhez is vezethet.