A szakértők a rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus) genetikai állományát vetették össze 26 másik denevérfajéval. Arra a következtetésre jutottak, hogy a vérszívó emlősökben nem működik 13 olyan gén, ami a többi denevérfajban megfelelően funkcionál.
Ez a genetikai hiányosság azonban lehetővé tette a vérszopó denevérek számára, hogy hasznosítani tudják a zsírokban és szénhidrátokban szegény, de vasban és fehérjében gazdag vért
– írja a Phys.org a Science Advances című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány alapján.
A vérszopó denevérek Közép- és Dél-Amerikában élnek. A tanulmány szerzői szerint valóságos Drakulák. Testük 8 centiméter hosszú, szárnyfesztávjuk eléri a 18 centimétert. Áldozataik főként haszonállatok, és éjszakai életmódot folytatnak.
A legtöbb emlős nem tudna ilyen alacsony kalóriatartalmú vérdiétán életben maradni. Az 1400 különböző denevérfaj közül mindössze 3 képes erre. A többi rovarokkal, gyümölcsökkel, nektárral, virágporral, esetleg hússal (kisebb békákkal, halakkal) táplálkozik.
A vér egy borzasztóan rossz táplálékforrás"
– mondta Hannah Kim Frank, a Tulane University denevérszakértője, aki nem vett részt a tanulmány elkészítésében.
Egyszerre bizarr és csodálatos, hogy a vérszopó denevérek pusztán vérszívással képesek életben maradni – ezzel a teljesítménnyel még a denevérek között is bizarrnak számítanak"
– tette hozzá.
Az alacsony kalóriatartalmú étrendnek ugyanakkor megvan a hátránya is: a vérszívó denevéreknek állandóan enniük kell, ha nem akarnak éhezni. Megfigyelték, hogy a jóllakott példányok szükség esetén képesek felöklendezni a táplálékot, hogy azt megosszák éhező társaikkal. A vámpírdenevérek emlékeznek rá, ki segített nekik a múltban, ez a képesség pedig egészen komplex és meglepő szociális kapcsolatrendszerre utal.
Nem csupán egyes denevérfajok táplálkoznak vérrel, a legismertebb vérszívók között ott találjuk a szúnyogokat, poloskákat, piócákat és bolhákat is.