„Eddig az óceán elnyelte az antropogén szén-dioxid negyedét, és több mint 90%-ot a kapcsolódó többlet hőből" – mondja a tanulmány vezető szerzője, Dr. Adriana Dutkiewicz, a Sydney Egyetem Földtudományi Iskolájában működő EartByte csoportból.
A mikroszkopikus tengeri organizmusok, a planktonok ezt az oldott szén-dioxidot használják ahhoz, hogy héjukat felépítsék. Miután elpusztulnak, lesüllyednek a tengerfenékre, jelentős mennyiségű szenet csapdázva az üledékbe. Ezek a tengeri üledékes lerakódások alkotják a Föld legnagyobb szén tartályát.
A szerzők megjegyzik, hogy a klíma megfigyeléseket és modelleket alternatívan arra használják, hogy bemutassák; a mélyóceáni cirkuláció lelassulhat, vagy felgyorsulhat a globális felmelegedés során. Ez a jövőbeli klíma trendek modellezésének az egyik nagy problémája, és a március 25-én a Geology magazinban publikált új tanulmány segít megoldani ezt a dilemmát.
„ A modellek készítésére jellemzően használt műhold adatok csak néhány évtizedet fednek le, ami nem elegendő a hosszabb távú óceáni variabilitás megértéséhez. Ez arra sarkallt bennünket, hogy a mélytengeri geológiai bizonyítékokat vizsgáljuk, hogy megfejtsük ezeket a változásokat"- mondta Dr. Ditkiewitz.
A fél évszázad alatt gyűjtött tudományos célú óceáni fúrási adatok lehetővé teszik a mélytengeri áramlatok feltérképezését. Dr. Dutkiewitz és Prof. Dietmar Müller társszerző több mint 200 fúrási helyszín adatait állította össze ehhez.
„ Az üledékben lévő hézagok erőteljes mélytengeri áramlatokat jelez, míg a folyamatos üledék felhalmozódás nyugodtabb kondíciókat. Kombinálva ezeket az adatokat az óceáni medencék rekonstrukcióival lehetővé válik, hogy a geológusok nyomon kövessék, hol és mikor alakultak ki ezek az üledék hézagok" – mondta Professzor Müller.
A térképek azt mutatják, hogy az elmúlt 13 millió év alatt, ahogy a klíma fokozatosan lehűlt és megnövekedtek a jégsapkák, az üledék hézagok fokozatosan ritkábbá váltak, mindez pedig egy a mélytengeri cirkuláció lassúbbá válásának az árulkodó jele.
Ezzel szemben, ezt megelőzően, amikor a globális hőmérséklet 3-4 Celsius-fokkal melegebb volt mint ma, a mélyóceáni cirkuláció jóval erőteljesebb volt.
„A műhold adatokon alapuló modellek azt sugallják, hogy a nagyskálájú óceáni cirkuláció és óceáni örvények intenzívebbé váltak a globális felmelegedés utóbbi 2-3 évtzede alatt, alátámasztván az eredményeinket" – mondta Müller professzor.
Egy másik friss tanulmány, az Új-Zéland körüli óceáni aljzatra fókuszálva azt találta, hogy a karbonátos üledékként konzervált kagylóhéjak produkciója magasabb volt a klíma melegedés ősi periódusában, az akkor idők óceáni savasodása ellenére is.
Dr. Dutkiewtz hozzátette: „Kombinálva eredményeiket a mieinkkel arra a következtetésre jutottunk, hogy a melegebb óceánoknak nem csak élénkebb a mélységi cirkulációja, hanem potenciálisan hatékonyabban raktározza a szenet is."
A szerzők ennek ellenére is arra figyelmeztetnek, hogy jobban meg kell értenünk, milyen hatással lesz a jövőben a melegedés az óceán hő és szén-dioxid raktározó kapacitására. „Az óceáni medencék földtörténetének átfogóbb elemzésére van szükség ennek bizonyítására" – mondta Dr. Dutkiewicz.
(Forrás: The University os Sydney: https://www.sydney.edu.au)