A Llullaillaco csúcsa közeli környezet - egy masszív andoki vulkán, mely Argentína és Chile határát közrefogja – barátságtalan az állati élethez: állandóan fagyos, kivételesen száraz és oxigénszegény. De a tudósok egereket találtak ott 2020-ban, és legutóbbi kutatásuk hozzájárul a bizonyítékhoz, hogy kis rágcsálók valójában a vulkanikus csúcs legmagasabb hegyfokán telepednek le.
Néhány évvel ezelőtt, Jay Storz a Lincolnaban lévő Nebraska Egyetem munkatársa és Marcial Quiroga-Carmona a Valdiviaban lévő Chilei Ausztrál Egyetem munkatársa más kutatókkal, egy új emlősök közti magaslati rekordtartóról számoltak be, hogy elfogtak egy levélfüles egeret a Llullaillaco csúcsának tetején 6.739 méterrel tengerszint felett és amelyet most azonosítottak, hogy a Phyllotis vaccarum fajhoz tartozik.
A felfedezés a Llullaillacora való többéves ismételt expedíciók eredménye volt, ahol a rágcsálókat elmondás alapján hegymászók megfigyelték a csúcs legmagasabb hegyfokainál.
Azonban az még kérdés volt, hogy vajon az egerek valóban a csúcs közelében töltik-e életüket. A legtöbb állatokat illető magassági rekord egyszerű megfigyeléseken alapul, mondja Scott Steppan a Florida Állami Egyetem munkatársa, a kutatók egyike.
„Ettől még valójában nem nyilvánvaló, hogy vajon az állatok alkalmazkodtak az extrém magassághoz." – mondja. Az egyedek meglátogathatják magasságokat rövid ideig, míg a populáció leginkább sokkal alacsonyabb magasságon él és szaporodik.
Most, a csapat több adatot összegyűjtött, hogy megállapítsa, hogy az egerek fenntartanak populációkat a csúcson is, vagy legalábbis nagyon közel a csúcshoz. Ez magába foglalja formálisan az adatok értékelését, amit 2011 és 2016 közt gyűjtöttek, amikor több egeret találtak kissé lejjebb a vulkán oldalainál, körülbelül 6.200 méterrel a tengerszint felett.
A kutatók analizálták egy egércsapás - egy út, amit az egerek ismételten keresztülsurrannak - talajmintájából gyűjtött mikrobiális közösséget is - 6.154 méter magasságon. Felfedezték, hogy állatokhoz társult baktériumok által volt dominált.
Másutt a Llullaillacon, a talaj ezen a magasságon ehelyett főleg stressztűrő gombákat tartalmaz. „Ez valószínűleg nem csak egy egér, ami véletlenül jött és ürített, hanem egy bélsáranyag és levedlett állati bőr felhalmozódás, ami ezt a radikális változást teszi." – mondja Steppan. Ez növeli a bizonyítékot, hogy az egerek valóban a csúcshoz közel élik az életüket.
A kutatók úgy vélik, hogy az egerek rekordtartók a magasan élő emlősök közt. A legközelebbi jelöltek - állatok, mint a pocoknyúlfélék és jakok - valószínűleg nem alakítanak ki populációkat 6.100 méter felett.
„ A tény, hogy az egerek bírják ezt az önfenntartó populációt, elvileg szaporodnak, teljes élettartamukat ebben az extrém környezetben élik, nagyon hihetetlen. Az alacsony oxigén nehézzé teheti terhességet és akadályozhatja a kölyök fejlődését." – mondja Cayleih Robertson, a kanadai McMaster Egyetem munkatársa.
Ami még meglepőbbé teszi a felfedezést az, hogy a Phyllotis vaccarum más populációi tengerszint közelében élnek – amely azt jelenti, hogy a fajnak van az emlős állatok közt a legnagyobb magassági tartománya.
Nem ismert, hogy mit esznek az egerek, hogy üzemanyaggal lássák el a hidegnek kitett testüket, mivel nincsenek edényes növények, vagy rovarok, amik a csúcs közelében élnek. Lehet, hogy az alacsonyabb magasságokon virágzó vegetáció darabokat eszik, mondja Thomas Bowen a Fresnoban lévő Kaliforniai Állami Egyetem munkatársa. Vagy számíthatnak a fumarolákra – vulkanikus kürtők, amik meleg, nedves légáramlatot produkálnak, ami képes fenntartani mohás, mini ökoszisztmákat.
Storz és csapata jelenleg egy egér gyomortartalmát vizsgálja, hogy választ kapjanak. Emellett Storz és Quiroga -Carmona - Guillermo D'Elíaval, aki szintén Chilei Ausztrál Állami Egyetem munkatársa – tanulmányozzák a levélfüles egerek fiziológiáját és genetikáját magassági tartományuk szerte, hogy megértsék rekord felállítási magassági toleranciájuk evolúcióját.
(Forrás: New Scientist)