A korábbi tanulmányok bizonyos genetikai összefüggéseket találtak a kutyafajták és az állatok viselkedése között, ám ebben a szakemberek csak magukat a fajták átlagát vizsgálták az egyes kutyák összehasonlítása helyett. Ezért döntött úgy a Massachusettsi Egyetem kutatóinak egy csoportja, hogy létrehozza a saját adatbázisát „Darwin bárkája" néven, amely több ezer kutyáról gyűjtött adatokat, szerte az Egyesült Államokban.
A tudósok ezért megterveztek és kialakítottak egy weboldalt is, amelyre a kutyatulajdonosok töltöttek fel adatokat a kutyáikról, de válaszoltak a háziállat fizikai tulajdonságaival kapcsolatos kérdésekre is,
például hogy milyen magas a házikedvencük, illetve információkat osztottak meg az eb viselkedésével kapcsolatban, mint például hogy vonyítanak-e vagy elkerülik-e azt, hogy vizesek legyenek. A tulajdonosok több mint 100 kérdésre válaszoltak, így a csapat 18 ezer felmérésre adott válasszal tudott dolgozni.
Még ha az átlag eltérő is, akkor is nagyon jó esélyünk van arra, hogy olyan kutyát vigyünk haza, amely nem egyezik meg azzal, amiről az emberek azt mondják, hogy ennek a fajtának így vagy így kellene viselkednie
– mondta Elinor Karlsson, a tanulmány társszerzője a ZME Science online tudományos portálnak. – Többnyire nem tapasztaltunk jelentős különbségeket a fajták között, de láttunk olyan viselkedéstípusokat, amelyek jobban összefüggenek a fajtával, mint mások.
A Science tudományos szaklapban publikált tanulmányban a kutatók a felmérés mellett több mint 2000 kutya DNS-ét is szekvenálták, amelyek fele keverék volt, ami lehetővé tette a kutyafajták és az állat viselkedésének megkülönböztetését.
Ha bizonyos fajtákat genetikai szinten kötünk bizonyos viselkedési formákhoz, akkor az egy fajtából több felmenőkkel rendelkező anyáknak meg kell osztaniuk az adott fajta tulajdonságait
– magyarázták a kutatók.
Végül azt találták, hogy bizonyos viselkedési formák, mint például a vonyítás, erősebben kapcsolódnak bizonyos fajtákhoz. A vérebek és beagle-k például nagyobb valószínűséggel adnak ki ilyen hangot, mint más kutyák. Eközben a border collie-k jobban reagáltak a parancsokra, míg a border collie felmenőkkel rendelkező, ám vegyes fajtájú kutyák is valószínűleg rendelkeztek ezzel a tulajdonsággal.
Más viselkedési formák azonban – például az, hogy az állat mennyire ijedős – nem álltak kapcsolatban a kutya fajtájával, annak ellenére, hogy bizonyos sztereotípiák szerint bizonyos típusú kutyák jobban félnek, mint mások.
A kutatás alapján a kutya méretének sem volt sok köze ahhoz, hogy bizonyosan előre tudja jelezni, hogyan fog viselkedni a kutya. A nagyobb kutyák sem voltak nyugodtabbak, mint a kisebbek - ahogy azt az emberek gyakran gondolják.
A szakemberek összességében arra jutottak, hogy a kutya fajtája egyáltalán nem a megfelelő módja annak, hogy kitaláljuk, hogyan is fog viselkedni egy adott eb. Ennek ráadásul számos következménye lehet a gazdikra nézve.
A kutyatulajdonosoknak kevesebb figyelmet kellene fordítaniuk „a történetekre, amelyek arról szólnak, hogy kutyájuk származása mit mond el a személyiségükről", és inkább „az előttük ülő kutyára" kéne fókuszálniuk
– mondta következtetésként Karlsson.
A most publikált eredmények kapcsolódnak egy újabb tanulmányhoz is, amely a közelmúltban feltárta, hogy a különböző fajtáknak eltérő lehet a várható élettartama. A 2016 és 2020 között összegyűjtött több mint 30 ezer brit, kutyaelhalásról szóló rekord elemzése kimutatta, hogy a Jack Russel terrierek várható élettartama például 12,72 év, míg a francia bulldogoké általában sokkal rövidebb, mindössze 4,53 év.