Éjszakánként valóságos orgiákat rendeznek az arcunkon ezek a bizarr lények

Az egyik atka mikroszkópos felvételen

Az emberi pórusokban élő és éjszakánként az arcunkon párosodó mikroszkopikus atkák szokatlan életmódjuk miatt annyira leegyszerűsödnek, hogy hamarosan eggyé válhatnak az emberrel - derült ki egy új kutatásból.

Az atkák születésünk során kerülnek ránk, és szinte minden ember hordozza őket, a számuk a felnőtteknél a pórusok növekedésével tetőzik - írja a Phys.org.

Körülbelül 0,3 mm hosszúak, az arc és a mellbimbók szőrtüszőiben találhatók, beleértve a szempillákat is, és a pórusokban lévő sejtek által természetesen kibocsátott faggyút fogyasztják. Éjszaka válnak aktívvá, és a tüszők között mozogva keresik potenciális partnerüket, hogy párosodjanak.

Az egyik atka mikroszkópos felvételen Forrás: University of Reading

A kutatók feltérképezték a D. folliculorum atka génállományát, és arra a megállapításra jutottak, hogy izolált létezésük és az ebből adódó beltenyésztés miatt géneket és sejteket veszítenek. Ennek eredményeképpen külső parazitákból belső szimbiontákká fognak válni.

Azt is mondhatjuk, hogy ezek a parányi organizmusok lassan „összeolvadnak" a testünkkel.

A tanulmány - ami a Molecular Biology and Evolution című szakfolyóiratban jelent meg - még a következőket állapította meg:

• Mivel elszigetelten élnek, nincsenek kitéve külső fenyegetéseknek, nem versengenek a gazdaszervezetekért, és nem találkoznak más, eltérő génekkel rendelkező atkákkal, a genetikai redukció következtében rendkívül egyszerű organizmusokká váltak. Apró lábaikat mindössze 3 izomsejt működteti. Minimális fehérjekészlettel is képesek életben maradni.
• A géncsökkenés az oka éjszakai viselkedésüknek is. Az atkák nem tudnak védekezni az UV-sugarak ellen, és elvesztették azt a gént, amely miatt az állatok felébrednek a nappali fényre. Emellett nem képesek melatonin termelésére sem - ez a vegyület teszi a kis gerinctelen állatokat éjjel aktívvá -, azonban az emberi bőr által alkonyatkor kiválasztott melatonint elfogyasztják, ami lehetővé teszi az éjszakai párzást.
• Egyedi génelrendeződésüknek köszönhető az atkák szokatlan párzási szokása. Szaporítószerveik az állatok testének elülső részén találhatók, a hímek pénisze is innen áll ki, így párzáskor a nőstény alá kell kerülniük, hogy az emberi hajba megkapaszkodva párosodhassanak.
• A friss géneket biztosító potenciális társak hiánya miatt az atkák evolúciós zsákutcába juthatnak, és végül kihalhatnak.
• Egyes kutatók korábban azt feltételezték, hogy az atkáknak nincs végbélnyílásuk, ezért életük során felhalmozzák összes ürüléküket, amit végül halálukkor bocsátanak ki. Ezért a szakértők helytelenül azt gondolták, az atkák bőrgyulladásokat okozhatnak. Az új tanulmány azonban megerősítette, hogy van végbélnyílásuk, és így igazságtalanul tették felelőssé őket a különböző bőrbetegségekért.