A hazai vonuláskutató táborokban időről-időre a madárgyűrűzők hálójába akadnak olyan füsti fecskék is, melyek tollazatából hiányzik a melanin nevű festékanyag, ezért a sötét színek nem fedezhetőek fel tollaikon. Alapszínük fakó, sokszor piszkosfehér, vagy krémszínű lesz, ezeket leucisztikus példányoknak nevezik. (Ez persze bármely más fajnál is kialakulhat, 2021. novemberben például egy leucisztikus vörös vércsét fotózott kollégánk.)
Albínó, vagyis hófehér tollazatú és piros íriszű madarak azonban jóval ritkábban kerülnek szem elé a természetben. A pigmenthiány ebben az esetben már a bőrben és a szemekben is jelentkezik.
2022. május 29-én Zámbó Gábor igazgatóhelyettes a jánoshalmai Déli ASzC Jánoshalmai Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium tanüzeme sertésóljainak egyikében egy albínó fiókákat nevelő füsti fecske párt észlelt. A helyszínt madártani szakemberek is felkeresték és a fészekben található 5 tollasodó fiókát, - melyek közül csupán kettő bizonyult albínónak - meggyűrűzték. A fiókák gyűrűzésekor az etető szülőmadarakat is megfigyelték, a pár mindkét tagja a fajra jellemző színű tollazattal rendelkezik.
A fecskecsalád még abban is különleges, hogy a fészket a disznóól mennyezetéről lelógó lámpára építették.
A sertéstelepet átvizsgálva kiderült, hogy több albínó fiókás fészek nem található az ólakban, viszont egy stabil, körülbelül 20-25 páros füsti fecske állomány él az épületekben, ami azt mutatja, hogy az állattartásnak a rovarfauna fenntartásán keresztül milyen pozitív hatása van egyes madárfajok, így a füsti fecskék fészkelő-állományára.
Az iskola tanüzemének madárbarát vezetői továbbra is figyelemmel kísérik a fecskekolónia életét, különös tekintettel az albínó fiókákat nevelő párra. Elmondásuk szerint már tavaly is fészkelt itt egy füsti fecske pár, melynek egyik tagja fehér volt.
Leírás és életmód
A legbizalmasabb fecskefaj, kötődik az emberhez. A farka mélyen villás. Épületeken költ. Vonuló, az európai állomány a telet Afrikában tölti. Szinte minden repülő rovart képes elejteni, melyek nem túl nagy méretűek. Állománya meglehetősen ingadozó, amit leginkább a szélsőséges időjárás befolyásol. Sajnálatos módon az utóbbi évtizedek adatai a lassú, de folyamatos csökkenés irányába mutatnak. Mind a mai napig előfordul, hogy lakóházakról leverik a madarak fészkét, pedig deszkák – úgynevezett fecskepelenkák – felhelyezésével minimálisra csökkenthető a lepotyogó ürülékek által okozott kellemetlenség. Sárgyűjtő helyekkel és műfészkekkel segíthetjük a megtelepedését.
Élőhelye, költése:
Az egész északi féltekén elterjedt. Az ember által kialakított építmények teljesen megváltoztatták fészkelési szokását. Míg korábban barlangokban és sziklafalakon költött, addig ma már szinte kizárólag épületeken fészkel. Sárból és növényi részekből összetapasztott fészke felülről nyitott, melyet általában az épületek belső részeiben épít meg. Istállókban és tanyaépületeken telepszik meg a leghamarabb. A pár nélküli hímek gyakran ölik meg fajtársaik fiókáit, így próbálnak párba állni az elpusztított fészekalj tojójával. Az állatok közelségét kifejezetten preferálja, mivel ezek környezetében sok a táplálékául szolgáló légy és egyéb rovar. A fészket a két öreg madár közösen építi, melybe 4-6 tojás kerül, ezeken csak a tojó kotlik. Évente kétszer költhet.
(Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park: https://www.knp.hu, Magyar MAdártani és Természetvédelmi Egyesület: https://www.mme.hu)