A természeti sokféleség csökkenése, a természetes élőhelyek fogyatkozása világszerte – így Európában , ezen belül hazánkban is – gyorsuló ütemben zajlik . Régóta ismert, hogy a védett és Natura 2000 területek kijelölése és megóvása, még ha hibátlanul is menne végbe sem lenne képes ellensúlyozni az ezeken kívül zajló negatív folyamatokat. Az iparszerű mezőgazdálkodás és a beépített területek egyre terjeszkedő „tengerében" úszó zöld szigetek nem elegendőek az élővilág fennmaradásához.
A megoldás: amilyen mértékben csak lehetséges, csökkentenünk kell az emberi tevékenységek okozta környezeti terhelést, és helyre kell állítanunk a sérült élőhelyeket a védett területeken kívül is – helyet kell biztosítanunk a természetnek.
Az Európai Bizottság június 22-én szabályozási javaslatot terjesztett elő az emberi tevékenységek következtében károsodott élőhelyek helyreállítására. A javaslat rendkívüli jelentőségű, az első olyan szabályozás, amely az uniós tagországok számára kötelezettségként írja elő a mezőgazdasági területek, a tengerek, az erdők, sőt a városokban található egykori élőhelyek 20%-ának helyreállítását az évtized végéig. Ezzel párhuzamosan javaslat született arra is, hogy 2030-ig 50%-kal csökkentsék a mezőgazdaságban használt kémiai növényvédőszerek használatát és kockázatát.
A természeti rendszerek helyreállítása és a vegyszerhasználat csökkentése nem csupán a biodiverzitás megóvása szempontjából fontos, de a biztonságos, egészséges élelmiszerek előállításának is alapvető feltétele: mérgezett környezetben, ahonnan a természet elmenekül, a beporzó rovarok eltűnnek, nem lehet egészséges élelmiszert sem termelni. Európa vizes élőhelyeinek, folyóinak, erdőinek, gyepeinek, tengeri ökoszisztémáinak, városi környezeteinek helyreállítása ezért kulcsfontosságú és költséghatékony befektetés: élelmezésbiztonságunk, az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességünk, egészségünk és jólétünk érdekében.
Magyarország kiváltságos helyzetben van abban a tekintetben, hogy az állami tulajdonú és a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő védett természeti területek alapvető fenntarthatósági garanciát biztosítanak a jövő nemzedékek számára és a biodiverzitás utolsó mentsvárai, mégsem lehetünk nyugodtak. Hazánkban a mezőgazdasági területek – a szántók, gyepek, gyümölcsösök természeti sokféleségét veszítjük el a legnagyobb ütemben, aminek oka egyfelől a területek beépítése, másfelől a zsugorodó termőterületek egyre intenzívebb hasznosítása. Az „eredményt" lemérhetjük a madárállományok összeomlásában és a beporzó rovarok – köztük a házi méhek – populációinak csökkenésében, vagy éppen egykor gyakori apróvadfajaink erőteljes fogyatkozásában. Mindeközben a szántóként művelt területeink legalább 10%-a szántóművelésre alkalmatlan, belvíz- és aszályérzékeny, gyenge termőképességű: ezeken a területeken ma a közösségi agrárforrásokból támogatott intenzív – talajforgatással és vegyszeres növényvédelemmel megvalósuló – mezőgazdálkodás egyetlen valódi eredménye a környezeti kár: a talaj vészes fogyatkozása, az élőhelyek és fajok eltűnése. Ezek a művelésre alkalmatlan területek jelenhetik a természet helyreállításának alapját:
a mezőgazdálkodókat itt abban kell támogatni, hogy a természetvédelmi ágazattal együttműködve aktívan vegyenek részt a víz visszatartásában, a gyepek kíméletes hasznosításában, a természetes élőhelyek kialakításában.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az európai természetvédelmi szervezetekkel együtt előremutatónak, és fontosnak tartja a Bizottság javaslatát, és azért dolgozik, hogy a javaslatcsomag minél magasabb szintű célokkal és kötelezettségekkel válhasson a következő évtized meghatározó európai természetvédelmi szabályozásává.
A klímaváltozás és az ökológiai válság nem a jövő kihívása, hanem a mindennapok valósága: rendkívüli időkben rendkívüli lépésekre van szükség.
További információk a jogszabály-tervezettel kapcsolatban: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/IP_22_3746
(Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: https://www.mme.hu)