Az ENSZ szervezete a FAO (Food and Agriculture Organization) a 2016. évet a Hüvelyes Termények Nemzetközi Évének nyilvánította, ezzel is felhívva arra a figyelmet, hogy
e növények megoldást jelenthetnek az élelmezési problémákra,
valamint hogy fontos szerepük van az egészségmegőrzésben, betegségek gyógyításában, továbbá a környezetszennyezés hatásainak enyhítésében.
Magyarországon legutóbb 2016 novemberében a Francia Intézetben került terítékre a téma, francia és magyar kutatók előadásában.
Ha a globális klímaváltozás következtében Magyarország éghajlata a meghatározó mediterrán hatás alá kerül, a csicseriborsó és a szegletes lednek válhat elsődleges táplálékunkká. A szegletes lednek egyelőre csak az Alföldön termesztett növény - ez a leginkább aszályos területünk, és talaja sem túl kedvező adottságú -, de ha a mostaninál gyakoribbá válnak az aszályos időszakok, akkor nagyobb területen is elterjedhet. A szegletes lednek igénytelen, szárazságtűrő növény, amely erősen kötött és laza talajon is megterem.
A hüvelyesek a valódi kétszikűek egyik rendjét alkotják.
E rendbe tartozó növények közös tulajdonsága, hogy egyetlen termőlevelük van,
a magházból kialakuló több magvú termése és két falrésze (kopács) is jellemző, amely a háti főér és a hasi varrat mentén felnyílik. A legismertebb hüvelyes a borsó és a bab.
A hüvelyesek rendkívül értékes tápanyagforrások, és nagyon változatosan készíthetők el.
A gabona-hüvelyes párosítás teljes értékű táplálkozást nyújt,
amely minden korábbi kultúrában alapvető táplálék volt. Egymás hatásait kiegészítve, nagyon előnyös táplálék kombinációt alkotnak. A finomított gabonának magas a glikémiás indexe, de ha hüvelyesek fogyasztása csökkenti azt.
A hüvelyes növények rendkívül gazdagok fehérjékben (kétszer annyi fehérjét tartalmaznak, mint a búza, és háromszor annyit, mint a rizs), ásványi anyagokban - például kalciumban, magnéziumban, cinkben, vasban, vagy a sejtképződéshez szükséges folsavban , foszforban, káliumban, rézben, és szelénben -, valamint a kilenc esszenciális aminosavat és rengeteg makro- továbbá mikrotápanyagot is tartalmaznak. A vas felszívódását segíti, ha a hüvelyeseket C-vitamin tartalmú élelmiszerekkel, például zöldségekkel, citrommal, citrusfélékkel kombináljuk..
Glutént nem tartalmaznak, ezért gluténérzékenyeknek is megfelelő táplálékot jelentenek.
Mivel szénhidráttartalmuk alacsony és lassan felszívódó, cukorbetegeknek és inzulinérzékenyeknek is ajánlott a hüvelyesek fogyasztása.Magas rosttartalma miatt segíti az emésztést, kiváló székrekedés ellen, csökkenti a koleszterinszintet lassítja a glükózfelvételt, és védi a pajzsmirigyet.
Nem is gondolnánk, hogy milyen nagy szerepük van az anyagcserében és a szív- és érrendszeri betegség elleni küzdelemben, valamint a rák elleni harcban, főleg a vastagbélrák és a végbélrák esetén a benne lévő antioxidánsok miatt.
A fogyni vágyóknak is célszerű sok hüvelyest fogyasztani, mert kontrollálja a testsúlyt,
a rosttartalom pedig nem csak az emésztésre van jótékony hatással, de teltségérzetet is okoz, ezen kívül. kevés zsírt tartalmaz, koleszterint pedig egyáltalán nem.
Kevéssé ismert, hogy a Római Birodalomban a gladiátorok is hüvelyeseket fogyasztottak, vegetáriánusok voltak. Főleg babot ettek és hozzá egy „hamu-italt" - egy kalcium-pótló tápanyag kiegészítő italt - ittak: fa vagy csont hamuját ecetbe áztatták és megitták.
Ezt bizonyítja egy 1993-ban a mai Törökország területén felfedezett gladiátortemető, ahol 68 holttestet találtak.
Ezek vizsgálata kimutatta, hogy növényi táplálkozást folytattak. Táplálkozástörténeti kutatások szerint az ókori görög és római étrend nagyrészt vegetáriánus volt, főleg gabona, hüvelyes, zöldség (elsősorban káposzta, répa, hagyma, fokhagyma), gyümölcs (nyers és szárított), bor és víz került az asztalra.Olyan nagy volt az igény a hüvelyesekre, hogy importáltak is: Egyiptomból lencsét és csicseriborsót hoztak a nápolyi kikötőbe.
A korai keresztények is vegetáriánusok voltak, később változott ez meg, mikor Szent Ágoston tanításai elterjedtek, aki
azt állította ,hogy az állatoknak nincsen lelkük,, ezért a ne ölj parancsolat rájuk nem vonatkozik.
(Ez volt az érve a katolikus egyháznak akkor is, mikor a nem keresztényeket üldözték, mondván, a pogányoknak nincs lelkük, ezért őket szabad ölni.)
A kutatások kimutatták, hogy a nagyüzemi állattartás, az élelmiszerhiány és a klímaváltozás között összefüggés áll fenn.
A világ károsanyag-kibocsátása 14,5 %-a a nagyipari hústermesztésből,
a világ teljes szén-dioxid kibocsátásának 1/3-a pedig a mezőgazdasági tevékenységből származik, ráadásul rengeteg édesvizet is felhasználnak, vagyis nem csak a környezetet szennyezik, hanem a vízkészletet is komoly mértékben fogyasztják.
Az élelmiszertermelés nagymértékben szennyezi a légkört, és kimeríti az édesyíz készletet is. A hüvelyes növényekkel e hatások csökkenthetők, kivédhetők.
A hüvelyes növényekkel megteremthető az élelmiszerbiztonság,
vagyis a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez való hozzájutás. Ezek a növények sokáig tárolhatók minőségromlás nélkül, kiváló egészségügyi hatásuk van, magas nitrogéntartalmuk miatt pedig megfelelő állati takarmányt alkotnak, vagyis kiválthatóak velük a tápok.
E növények ellenállóak, jól tűrik, kedvelik a szárazságot, de a sok csapadékot is bírják Termesztésük könnyű, viszonylag igénytelenek, gyorsan nőnek. Gyökerük mélyen lehatol a talajba, így onnan is fel tudják venni a tápanyagokat és a vizet, ahonnan más haszonnövények már nem.
A gyökérgumóikban lakó Rhizobium baktériumok segítségével megkötik a légköri nitrogént, amire a többi növény nem képes – ettől lesz magas a fehérje tartalmuk -, és ami még értékesebbé teszi őket, hogy
ezt a nitrogént a körülöttük lévő növények és az utánuk következő termények is hasznosítani tudják,
így kevesebb műtrágyára van szükség. A légkörből megkötött nitrogén a talajba is bekerül, ez pedig a talaj termékenységét is növeli.
A fenntartható mezőgazdaság alapja a vetésforgó. Ez azt jelenti, hogy különböző növénycsoportok váltakoznak: pl. első évben levelesek, másodikban gyümölcsök, harmadikban gyökérzöldségek, negyedikben a három nővér. Ezzel a módszerrel és a megfelelő növénytársítással megelőzhetők bizonyos betegségek, kártevők megjelenése.
A növénycsoportoknak különböző tápanyagigényei vannak, e szerint ültetik őket és a hüvelyeseknek itt kiemelkedő szerepük van a már említett légköri nitrogénmegkötő képességük miatt. Egy példa a megfelelő növénytársításra a fent említett „három nővér": tök-bab-kukorica, melyet elsősorban az ökológiai gazdálkodásban alkalmaznak. E növények tápanyagszükséglete kiegészíti egymást. Ezt a mexikói indián törzsek fedezték fel, a „három nővér" elnevezés is tőlük származik.
A hüvelyesek zöldtrágyának és mulcsnak (talajtakarónak) egyaránt kiválóak de a talajlakó mikroorganizmusoknak és egyéb talajlakó (edafon) élőlényeknek is
kedvező életfeltételeket teremtenek,
javítva a biológiai diverzitást,és hozzájárulva az egészséges mezőgazdasági környezet megteremtéséhez.
A hüvelyeseknek rengeteg fajuk, fajtájuk létezik. Az ipari forradalom korától a népesség egyre gyorsabban növekszik, ami miatt növelni kellett és kell a hozamot: Ennek következtében egyre kevesebb fajt termesztettek, egyre nagyobb területen.
Az ember megváltoztatta a környezetét, el- és sokszor kipusztította azokat a fajokat, amelyeket haszontalannak ítélt.
Ez folyamat jelenleg is tart. Az ember, csak azokat a fajokat domesztikálja, termeszti, amire úgy véli, hogy szüksége van, amit alkalmatlannak tart, azokat mellőzi.
A domesztikálás, azaz az ember által végrehajtott mesterséges evolúciónak az az eredménye, hogy
a növények genetikailag erodálódnak,
egyre több gondoskodást igényelnek, egyre távolabb kerülnek az ősöktől, valamint életképtelen fajokat tartanak így életben. Minél változatosabb egy terület genetikai állománya, annál ellenállóbb is, a monokultúrák sérülékenyebbek, ezért hosszú távon nem fenntarthatók.
(Szomor Anikó összeállítása)