Keselyűk köröztek egykor a tetemek felett Ausztrália egén

Egy felnőtt bengál keselyű (Gyps bengalensis) szarvasmarha tetemet eszik Indiában.

Jégkorszaki kövületeket tanulmányozva ausztrál kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az eddigi ismeretektől eltérően hajdan Ausztráliában is éltek keselyűk.

A Flinders Egyetem és a Dél-ausztráliai Múzeum tudósai egy szerdán publikált kutatásban számoltak be arról, hogy Ausztrália első keselyűfajaként azonosítottak egy 1901-ben felfedezett fosszíliát, amelyet szerintük tévesen azonosítottak sasként.

A mára kihalt Cryptogyps Lacertosus a késő pleisztocén korban repkedett Ausztrália egén. A kutatók szerint a dögevő madár az úgynevezett óvilági keselyűk közé tartozott, ezek tizenhat faja ma is él Ausztrálián kívül.

A megkövült maradványokat összehasonlították szerte a világból származó ragadozómadarakkal, és egyértelműen megállapítható volt, hogy a Cryptogyps Lacertosus nem volt képes a vadászatra, így nem lehetett héja vagy sas, tudatta közleményében Ellen Mather, a Flinders Egyetem paleontológusa, a kutatás vezető szerzője.

Egy felnőtt bengál keselyű (Gyps bengalensis) szarvasmarha tetemet eszik Indiában Forrás: American Association for the Advancement of Science

A madár alsó lábszárcsontja túl fejletlen volt ahhoz, hogy megtartson egy zsákmány elejtéséhez szükséges erős izomzatot

– állítják a kutatók. – Az evolúciós fán való elhelyezés is megerősítette, hogy a fosszília egy keselyűé.

A lábcsontok alapján a tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a Cryptogyps nem vadászott aktívan zsákmányra, hanem más ragadozók által hátrahagyott döglött állatokkal táplálkozott.

A felfedezés rámutat, hogy a húsevő madarak világa Ausztráliában valaha sokkal tarkább volt a mostaninál,

mi több, a keselyűk ausztráliai kihalásának jelentős ökológiai következményei lehettek, mivel ezek a dögevők nagyon fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában: a tetemek gyors eltüntetésével csökkentik a betegségek terjedését, hangsúlyozta Ellen Mather.

(MTI/Hszinhua)