A Dél-afrikai Köztársaság atlanti és indiai-óceáni vizei számítanak a ma élő legnagyobb húsevő cápa, a nagy fehér (Carcharodon carcharias) egyik világviszonylatban is legfontosabb „hot spotjának". Western Cape tartomány területén három különösen fontos „forró pont" található, ahol szezonális jelleggel viszonylag nagyobb számban szoktak felbukkanni a nagy fehér cápák.
Ezek a Fokföldi-félsziget keleti oldalán húzódó nagy Vals-öböl (False Bay), továbbá a Walker Bay keleti bejáratánál fekvő Gansbaii, illetve a már az Indiai-óceán víztömegéhez tartozó Mossel Bay. Noha a közvélemény számára a sajtóhíreknek és a hollywoodi filmprodukcióknak köszönhetően messze a nagy fehér a legismertebb cápafaj,
valójában ezek a nagy testű és félelmetes hírű ragadozók rendkívül ritkának számítanak.
A cápakutatással foglalkozó tengerbiológusok becslése szerint a világtenger nagy fehér cápa állománya mindössze 3 - 10 ezer egyedből állhat. Ezért is számít az egyik legjelentősebb előfordulási helyüknek Dél-Afrika, Ausztrália és az Egyesült Államok mellett.
Mindhárom dél-afrikai hot spot elsősorban az itteni rendkívül népes dél-afrikai medvefóka (Arctocephalus pusillus) kolóniák miatt jelent a nagy fehér cápák számára fontos zsákmányszerző területet.
A dél-afrikai nagy fehér cápák számára egészen 2010-ig „nyugodt" volt az élet, hiszen a faj 1991 óta szigorú védelem alatt áll a Dél-afrikai Köztársaságban, és itt nem fenyegette őket az egyetlen természetes ellenségük, a kardszárnyú delfin sem.
Először 2010-ben érkezett jelentés arról,
hogy a nagy Vals-öböl bejáratánál nomád kardszárnyú delfinek bukkantak fel.
Ezeket ekkor még eseti jellegű, alkalmi látogatóknak feltételezték a tengerbiológusok, ám az ezt követő években mondhatni, hogy a kardszárnyú delfinek menetrendszerű pontossággal kezdtek megjelenni a Vals-öböl vizeiben.
A 2010-es évek elején még nem támadtak rá az öbölben lévő Fóka-sziget (Seal Island) körül rendszeresen járőröző nagy fehér cápákra, hanem csak kisebb delfinekre vadásztak.
2016-tól azonban drámai változás történt a Fóka-sziget környékén;
egyik évről a másikra ugyanis jelentősen megritkult a nagy fehér cápák száma, és 2019-re gyakorlatilag eltűntek a öbölből.
A furcsa jelenség hátterében egyes szakértők felételezése szerint a kardszárnyú delfinek (Orcinus orca) állandóvá vált jelenléte állt, mások az aggasztó mértékűre nőtt túlhalászás miatti ökológiai egyensúly megbomlására vezették vissza a cápák eltűnését. 2018-tól a Vals-öböltől mintegy kétszáz kilométeres távolságra keletre fekvő másik hot spot, Gansbaii környékén is felbukkantak a nomád orkák.
Itt, és ekkor találtak először cáfolhatatlan bizonyítékot arra, hogy a kardszárnyú delfinek a nagy fehér cápákra vadásznak. Gansbaii környékén ugyanis több olyan partra sodródott nagy fehér cápa tetemet találtak, amelyeket orkák pusztítottak el, kitépve a ragadozók olajban gazdag máját.
A nomád kardszárnyúak 2022-re a Vals-öböltől csaknem 600 kilométeres távolságra, és már az Indiai-óceán partján fekvő Mossel Bay vizein is felbukkantak. A két nagy víztömeg, az Atlanti- és az Indiai-óceán geográfiai határa ugyanis itt, Western Cape tartományban, a Tű-foknál (Cape Aghulas) található.
Az öbölben fekvő, és szintén Fóka-szigetnek nevezett sziklazátony környékén most először sikerült közvetlen, videófelvételen is megörökített bizonyítékot találni arra,
hogy a kardszárnyú delfinek nagy fehér cápákra vadásznak.
A drón segítségével megörökített felvételsorozaton jól látható, amint egy három egyedből álló nomád kardszárnyú delfin-raj megközelít egy nagyjából kilenc láb ( hozzávetőleg 2,8 méter hosszú) nagy fehér cápát.
Miután elzárták a cápa menekülési útját, egyikük, egy hím alulról megrohamozta a cápát, és a hasát felszakítva, kitépte a máját. A nagy fehér szinte azonnal elpusztult az őt ért súlyos sérüléstől.
A kardszárnyú delfinek életmódjukat tekintve két nagyobb csoportra oszthatók fel, a kis, kettő, és legfeljebb 4-5 egyedből álló, továbbá hatalmas távolságokra vándorló nomádokra, valamint a népes, 20-30 példány alkotta családokra, amelyek csak meghatározott területeken vándorolnak, és a nomádokhz képest rezidens , helyhez kötött életmódot folytatnak.
A nomádok azok, amelyek szinte mindenre rátámadnak,
a méretes szilás cetektől kezdve a különféle fogasceteken és úszólábúakon át egészen a nagy fehér cápákig bezárólag. A nomádok egyes zsákmányállatokat kizárólag csak bizonyos szerveik miatt ejtenek el, így például a szürke vagy a hosszúszárnyú bálnákat a nyelvük, a nagy fehér cápákat pedig a májuk miatt.
A szakemberek egyelőre tanácstalanok abban a kérdésben, hogy a nomád kardszárnyú delfinek most már tartósnak tekinthető dél-afrikai jelenléte hosszabb távon milyen hatást fog gyakorolni az itt élő nagy fehér cápákra.