Családjában az előző nemzedékekben egymást követték a rokonházasságok, dédanyját Őrült Johannaként ismeri a történettudomány, apja, II. Miksa német-római császár és anyja, a spanyol Habsburg Mária első unokatestvérek voltak. Rudolf örökölt, és élete során egyre súlyosbodó lelki terheltségét csak fokozták a gyermekkori traumák.
Vakhitű katolikus anyja gyermekként Madridba küldte, nehogy vallási téren türelmes apja befolyása alá kerüljön.
Rudolf magába zárkózó, de dühkitörésekre hajlamos fiatalemberként tért vissza Bécsbe. 1572-ben magyar, 1575-ben cseh királlyá koronázták, apját 1576-ban követte a császári trónon. Az államügyek intézése iránt legyűrhetetlen undort érzett, a döntésektől is irtózott, így
jobbára prágai lakosztálya mélyére vonulva kedvenc óráival és alkimistáival foglalkozott, asztalán pedig csak gyűltek az elintézetlen akták.
Uralkodása első felében ez nem is okozott nagyobb gondokat, 1591-ben azonban Magyarországon megkezdődött a török elleni tizenöt éves háború. Rudolf ráadásul ekkor lépett fel a reformáció ellen, a magyar rendeknek pedig megtiltotta sérelmeik országgyűlési tárgyalását, ami miatt 1604-ben kirobbant a Bocskai-felkelés. A császár maga egyébként magyar földön soha nem járt, csak katonáit szabadította rá a háborúban elszegényedett országra.
A helyzetet súlyosbította Rudolf és öccse, az ambiciózus és tehetséges Mátyás főherceg viszálya. A testvérek viszonya azért romlott meg, mert Mátyás váltig családalapításra, a dinasztia folytatására noszogatta Rudolfot, aki viszont horoszkópja miatt félt a nősüléstől. A helyzet aztán annyira elmérgesedett, hogy a felbőszült császár kitiltotta öccsét az udvarból, és még a birodalmat minden irányból fenyegető veszedelmek közepette sem volt hajlandó fogadni őt.
A családi tanács aztán 1606. április 25-én Rudolfot bárgyúságánál fogva alkalmatlannak minősítette az uralkodásra, és Mátyást választotta a család fejévé.
A fivérek között immár nyílt háborúság tört ki. Mátyás a protestánsoknál és a magyaroknál keresett támogatást: 1606-ban Rudolf tiltakozása ellenére megkötötte az Erdély önállóságát és a protestánsok szabad vallásgyakorlását biztosító bécsi békét Bocskai Istvánnal, és még ugyanebben az évben aláírta a tizenöt éves háborúnak véget vető zsitvatoroki békét.
1608 júniusában Mátyás 25 ezer fős, osztrák, cseh és magyar katonákból álló sereg élén vonult Prága alá,
és Rudolf kénytelen volt kiszolgáltatni a Szent Koronát és lemondani az örökös osztrák tartományokról. 1611-ben elvesztette a cseh koronát is, csak a császári címe maradt meg. Utolsó hónapjait a Hradzsin foglyaként töltötte, 1612. január 20-án halt meg.
Az ingatag és önkényeskedő Rudolf uralkodásra nem volt alkalmas, de számos tehetséggel volt megáldva. Kiválóan festett, ügyesen fúrt-faragott, kora legnagyobb műgyűjtője volt (a kollekció halála után szétszóródott),
értett a zenéhez és a tudományokhoz, udvarában dolgozott a kor legnagyobb csillagásza, a dán Tycho Brahe és a bolygómozgás törvényeit leíró Johannes Kepler.
A babonás császárt azonban leginkább az alkímia izgatta, környezetében nyüzsögtek a kalandorok és sarlatánok, így a Hradzsin afféle elvarázsolt kastéllyá változott. Az örökébe lépő II. Mátyás vallási ellentétektől szabdalt birodalmat örökölt, és már nem volt képes megakadályozni az 1618-ban kitört harmincéves háborút.
(MTVA Sajtóarchívum)
Lásd még:
Egy magyar király, akinek nem volt kedve uralkodni
A különc Habsburg, aki többre tartotta az alkimistákat az államügyeknél