A C/2017 K2 Panstarrs üstököst 2017-ben a Hubble űrtávcső fedezte fel, miközben az a Naprendszer két gázóriása, a Szaturnusz és az Uránusz pályája között haladt át. A C/2017 K2 Panstarrs a nagy méretű üstökösök közé tartozik, mert a szilárd magjának minimum 18 és legfeljebb 40 kilométer lehet az átmérője.
Ez az üstökös azonban nem csak a mérete miatt számít különlegesnek.
A NASA pályaszámításai szerint a Panstarrs egy olyan elnyúlt hiperbola pályán kering, ami messze túlhalad a Naprendszer határán. A C/2017 K2 Panstarrs ezért a pár éve nagy szenzációt keltett szivar alakú Oumuamua aszteroidához illetve a 21/Borisov üstököshöz hasonlóan a csillagközi térből érkezhetett.
Ezek az elnyúlt hiperbolikus pályán keringő égitestek magányosan haladnak a csillagközi tér sötétjében, és amiknek csak a Nap gravitációs ereje zavarhatta meg a pályáját. A C/2017 K2 Panstarrs másik különlegessége, hogy a Naptól való nagy távolsága ellenére, más üstökösöktől eltérően fokozott aktivitást mutat.
Annak dacára, hogy az üstökös a Nap-Föld távolság (149,9 millió kilométer) tizenötszörösére van a központi csillagunktól, a magot már kiterjedt kóma övezi, holott ekkora távolságban az égitestet még nem éri olyan erős napsugárzás, ami miatt elindulna a szilárd magot borító jég szublimálódása.
A csillagászok éppen ezért tanácstalanok, hogy mi okozhatja ezt a furcsa jelenséget.
Ráadásul a mag igen kiterjedt, ami már kis távcsővel is jól észlelhető.
Az 1997-ben feltűnt és igen látványos Hale-Bopp kométán kívül még soha egyetlen más üstökös sem mutatott ekkora távolságból ilyen erős aktivitást. (Összeségében a C/2017 K2 Panstarrs nem is jön olyan közel a Naphoz, mint amennyire azt 1997-ben a Hale-Bopp üstökös megközelítette.)
Az üstökösök főbb alkotórészei a kőzetekből és fagyott jégből álló mag, a porcsóva, az ioncsóva és a kóma.
Amikor az üstökös a Nap közelébe ér, a napenergia hatására a fagyott jég olvadni kezd, és az így kiszabaduló gázokból alakul ki az üstökös „légköre", a kiterjedt kóma. Mivel az üstökösmag gravitációja igen szerény, a kóma hatalmas kiterjedésű lehet.
Hasonó eredetű az úgynevezett ioncsóva is, ami apró, molekuláris részecskékből áll és ami miatt a napszél mindig a Nappal ellentétes oldalra „fújja" ezeket. A porcsóva mikroszkopikus méretű szemcsékből tevődik össze,
amelyek jóval nehezebbek az ioncsóvát felépítő gázmolekuláknál,
ezért a napszél ezeket már nem tudja elfújni. A porcsóva azért hajlott általában, amert az ezt felépítő és az üstökösmagról lehulló poranyag az üstökös pályáját rajzolja ki. A porcsóva hosza meghaladhatja a százezer kilométeres hosszúságot is.
A C/2017 K2 Panstarrs jelenleg 7 magnitudóra fényesedett fel, vagyis szabad szemmel még nem, de egy binokulár segítségével már jól látható.
Éjfél körül a déli horizont felett figyelhető meg
valamivel több mint harminc fokos magasságban, a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagképben. A mellékelt nagyobb felbontású térkép megkönnyíti az égitest felkeresését, amelyen be lett jelölve a C/2017 K2 Panstarrs égi pályája.
Már egy binokulár segítségével is észrevehető az apró ködös foltnak látszó kóma, egy 10 cm-es átmérőjű távcső pedig a csóvát is megmutatja.
Július 14-ről 15-re virradó éjszakán fog a legmagasabban járni,
ekkor 34 fok magasan lesz a horizont felett,
és mindössze fél fokra (fél teliholdnyi) távolságra lesz az igen látványos Messier M 10-es gömbhalmaztól, ami jelentősen megkönnyíti a megtalálását.
Binokulárban, vagy egy kisebb teleszkópban – nagy látószögű okulárral - pompás látványt nyújt az egymás közelében lévő két égi objektum.
Mindenféleképpen érdemes rászánni az éjszakából egy órát az üstökös megkeresésére, hiszen könnyen lehet, hogy emberi szem soha többé nem fogja látni a csillagközi tér sötétjébe visszatartó különleges objektumot.