A Cambridge-i Egyetem pszichológusai, Helen Taylor és Martin David Vestergaard újra megvizsgálták a fejlődési diszlexia hagyományos, hátrányosnak tekintett felfogását, és azt állítják, hogy neurológiai jellemzői más körülmények között előnyöket is hordozhatnak.
Azok az agyak, amelyeknek nehézséget okoz az írott szavak gyors értelmezése, könnyebben felfedezhetik környezetüket hasznos nyomok után kutatva, amelyek javítják a döntéshozatalt.
"A diszlexia deficit-központú szemlélete nem mondja el a teljes történetet" - mondja Taylor.
"Ez a kutatás egy új keretet javasol, amely segít jobban megérteni a diszlexiás emberek kognitív erősségeit."
A fejlődési diszlexiára jellemző, hogy az írott szó vizuális formátumát nehezen tudják értelmes hangkészletté alakítani. Úgy gondolják, hogy a népesség 5-20 százalékát érinti, és általában körülbelül egy évvel visszaveti az olvasási képességet, ami akadályozza a tanulási lépéstartást a társakkal.
A szabványosított oktatási rendszerben ennek a késésnek a következményei mélyrehatóak lehetnek, csökkentve az önbizalmat és az önbecsülést, és potenciálisan egy sor társadalmi problémához vezethetnek.
Az olvasás az agyban a vizuális, nyelvi és figyelmi hálózatok összetett sokféleségét veszi igénybe. Mivel az állapot jellemzőinek akár 80 százaléka öröklött tényezőktől függ, valószínű, hogy a személy génjeiben valami megváltoztatja e hálózatok egészének működését.
Mivel a diszlexia a világ népességének ilyen széles körét érinti, és a génjeink ilyen nagymértékben befolyásolják, logikus, hogy az evolúció valamilyen módon kedvezett neki.
Az emberi evolúció hátterében az olvasás és írás kultúrája megdöbbentően új keletű. A hatékony írástudásra való általános támaszkodásunk még újabb keletű, ami azt jelenti, hogy a diszlexia egyéni megismerésre gyakorolt káros hatása a legutóbbi generációkig elhanyagolható volt.
Az évtizedek során a pszichológusok megfigyelték, hogy azok, akik a diszlexia jeleit mutatják, általában jobbak a globális absztrakt és térbeli gondolkodásban is. Általában találékonyabbak és jobban megjósolják az eredményeket.
Pszichológiai értelemben elménket egy állandó kötélhúzás, az úgynevezett felfedezés-kiaknázás kompromisszum korlátozza. Ahhoz, hogy döntést hozhassunk, biztosnak kell lennünk abban, hogy a rendelkezésünkre álló információk pontosak és valószínűleg kiszámítható eredményre vezetnek.
"Az új lehetőségek felkutatása és egy adott választás előnyeinek kihasználása közötti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú az alkalmazkodás és a túlélés szempontjából, és számos, a mindennapi életünkben hozott döntésünk alapját képezi" - mondja Taylor.
Egy másik életben a diszlexia nem abban nyilvánulna meg, hogy nem vagyunk képesek a fejünkben karcolásokat hangokká alakítani - hanem fokozná azokat a gyors döntéshozatali képességeket, amelyek élet-halál kérdéseket dönthetnek közösségünk számára.
A kutatás a Frontiers in Psychology című folyóiratban jelent meg.