Az európai állatkertek közül az egyik legjobban szaporodó rózsás flamingó csapat a mi Állatkertünkben látható. Évről évre megörvendeztetnek bennünket legalább másfél tucat, de olykor még ennél is több fiókával. Az idei évben sincs ez másként. A felnőttek még májusban elkezdték a fészkeket építeni, és június eleje óta kotlottak a tojásokon. A fiókák kikelése bő egy héttel ezelőtt kezdődött meg.
Pillanatnyilag 22 fióka cseperedik a kifutóban, de mivel néhány tojáson még kotlanak a felnőttek, ezért az elkövetkező napokban további fiókák kikelésére is számítani lehet.
A kicsik mindenesetre már elég aktívak, és elég sokan is vannak ahhoz, hogy a látogatók is jól láthassák őket.
A flamingók homokból és sárból szoktak igen jellegzetes fészkeket építeni a tojás befogadására. Egy-egy ilyen fészek egy miniatűr tűzhányóra hasonlít, hiszen az általuk emelt halmocska tetején egy „krátert" alakítanak ki. Ebbe a kráterbe biztonságos helye van a tojásnak, nem kell attól tartani, hogy elgurul, vagy másmilyen baj éri.
Egy-egy flamingótojás 8-9 centi hosszú, 5 centi széles és 115-140 grammot nyom, súlya tehát egy közepes vagy nagyobb méretű tyúktojás kétszeresének felel meg. A fiókák nagyjából egyhónapos költési idő után kelnek ki. Mivel fészekaljanként általában csak egy tojás van, ezért egy-egy párnak legtöbbször csak egy fiókája van egyszerre, de mivel a szaporodás a kolónián belül idényszerűen, időben összehangolva zajlik le, a tojók általában csak néhány órás vagy napos eltéréssel rakják le a maguk tojását, és így a fiókák kikelése is néhány napon belül lezajlik.
Kikelés után a fióka egy darabig nem túl aktív, ki kell hevernie a kibújás okozta megpróbáltatást. Kezdetben a csőre és a lábai is rózsaszínűek, egyhetes-tíznapos koráig azonban a rózsaszín feketére vált. A csőr eleinte még egyenes, így a felnőttekkel ellentétben a fiókák még nem képesek a vízben sodródó apró élőlényeket kiszűrni. Ehelyett a felnőttek egy a begy tájékán termelődő tápláló váladékkal, az úgynevezett begytejjel etetik őket. A harmadik hónap végére aztán már a fiókák csőre is sokat fejlődik, kialakul a jellegzetes görbület, illetve a csőrben lévő szűrő lamellák, s ezután a fiatalok már ugyanazzal a táplálékkal élnek, mint a felnőtt flamingók.
A flamingókon kívül egyébként sok más kisállat, kölyök és fióka látható Állatkertünkben, a manul – azaz pusztai macska – kölyköktől a kisvombaton és az óriásvidra kölykökön át a tarvarjú fiókákig, az arany oroszlánmajmocskákig és az éji majomig. A Majorságban is sok kisállat van, de a Margitszigeti Kisállatkertben is vannak a közelmúltban világra jött jövevények, például gólyafiókák és szarvasborjú is. És persze ne feledkezzünk meg Samuról, a kiselefántról, aki továbbra is az Állatkert legnépszerűbb lakójának számít!
(Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert: https://zoobudapest.com)