A trágyázás okozhatta a középkori szerzetesek bélproblémáit

A csapat a 10. századból származó csontvázakat kereste a parazitafertőzés jelei után

A középkori szerzetesek bélproblémáit a kolostorkerti trágyázás okozhatta egy friss brit régészeti tanulmány szerint. A kolostorban élő szerzetesek bélrendszerét nagyobb eséllyel fertőzték meg paraziták, mint a sokkal szűkösebb, egészségtelenebb körülmények között élő pórnépét. 

A bélparaziták jelenlétét hasonlították össze

A szerzetesek nagyobb fertőzésveszélynek lehettek kitéve, mert saját zöldséget és gyümölcsöt termesztettek, és könnyen lehet, hogy friss emberi ürüléket használtak a talaj termővé tételéhez.

A kutatás során azt tanultuk meg a múltból, hogy csak mert valaki tehetősebb volt, nem feltétlenül volt egészségesebb is

– idézte a The Guardian online kiadása Piers Mitchellt, a Cambridge-i Egyetem tanulmányának társszerzőjét.

A csapat a 10. századból származó csontvázakat kereste a parazitafertőzés jelei után Forrás: Cambridge-i Egyetem

A régészeti kutatócsoport szerint tanulmányuk az első tudományos kísérlet arra, hogy összehasonlítsa a bélparaziták jelenlétét olyan emberekben, akik ugyanazon a helyen éltek, de másfajta életmódot folytattak, így

megvizsgálhatták, hogyan befolyásolta az életmód az egészséget és a fertőzésveszélyt.

A régészeti kórtannal foglalkozó International Journal of Paleopathology című szaklapban megjelent cikkében Mitchell és munkatársai bemutatják, hogyan alkalmaztak "mikroszitálást" és digitális mikroszkópos eljárást a két cambridge-i temetkezési helyen feltárt üledék elemzésekor, fonalférgeket, ostorférgeket és más bélparazitákat keresve. Ezek emberi és állati ürülékben találhatók mikroszkopikus élőlények, amelyek rossz higiéniás körülmények között könnyen elszaporodnak.

A bélférgek a középkorban az élet természetes velejárói voltak

A helyi Ágoston-rendi kolostor temetőjében 19 szerzetesi sírt találtak a 13. és a 16. század közötti időszakból, míg a vár melletti Mindenszentek-plébániatemplom temetőjében a 10. és a 14. század közötti időszakból 25 felnőtt sírját tárták fel - utóbbiban általában szegényebb embereket, köztük parasztokat temettek el.A kutatás eredményei szerint az élősködő férgek tojásai kétszer olyan gyakran fordultak elő a szerzetesek sírjaiban (58 százalék), mint az egyszerű emberek földi maradványai között (32 százalék).

Mind a 19 szerzetes maradványaiban találtunk fonalférgeket, az egyik barátnak ostorférge is volt

– áll a tanulmányban. – Mivel a temetkezési helyek közel vannak egymáshoz, és a sírok keletkezési időpontja közel azonos, ezért a feltűnő különbség vélhetően a két csoport életmódja közötti különbségre vezethető vissza.

A várplébánia temetőjénél mindenszentek sírjából előkerült orsóféregpete Forrás: Cambridge-i Egyetem

Bár a bélférgek a középkorban az élet természetes velejárói voltak, talán még III. Richárd király is szenvedett fonalférgektől, a kutatócsoport szerint

a jobb higiéniai körülmények között élő szerzetesek földi maradványai között talált férgek aránya sokkal magasabb volt a vártnál.

Mitchell szerint az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a barátok friss emberi ürüléket használhattak trágyázáskor a veteményeskertjükben. Hozzátette, hogy a fertőzésveszélyt tovább növelhette, ha máshonnan beszerzett sertéstrágyát is felhasználtak erre a célra.

(MTI, Origó)