Írott források szerint a szőrme kulcsfontosságú árucikknek számított a viking korban időszámításunk 800-1050 között. A prémekkel kapcsolatos adatok általában azonban nem maradtak fenn a régészeti feljegyzésekben. A PLOS ONE folyóiratban publikált tanulmány során a kutatók hat,
a 10. századi Dániából származó, kiváló státuszú sírból származó állati maradványt elemeztek.
A mintákból nem sikerült kinyerni az ősi DNS-t, csak két különböző analitikai technikával az azonosítható fehérjéket. A sír „berendezések" és sírkiegészítők között a háziállatok bőre, a ruházaton pedig vadon élő állatok, különösen menyét, mókus és hódprémek szerepeltek.
Ezek az eredmények alátámasztják azt az elképzelést, hogy a szőrme a gazdagság szimbólumának számított a viking korban
– mondták a kutatók a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Arra utal az a tény, hogy a hódok nem honos állatok Dániában, ezért ez a szőrme csak kereskedelem során szerzett luxuscikk lehetett.
Néhány ruházat több fajtól származó szőrmét is tartalmazott, ami a tudósok szerint bizonyítja a különböző állatbőrök különböző funkcióinak ismeretét, illetve
jelezte, hogy néhányan exkluzív szőrméket egyfajta státuszszimbólumként viseltek.
A szerzők azonban megjegyezik, hogy az ilyen jellegű tanulmányok legnagyobb korlátozó tényezője az összehasonlító fehérje-adatbázisok hiányossága; és ahogy ezek az adatbázisok bővülnek, csak úgy válik lehetővé az ősi állatbőrök és szőrmék pontosabb azonosítása.
A viking korban az egzotikus szőrme viselése szinte biztosan a jólét és a társadalmi státusz nyilvánvaló vizuális megnyilvánulása volt, hasonlóan a mai világ csúcsdivatjához
– emelték ki a tanulmányban a szakemberek.
Az aktuális tanulmány az elit dán viking temetkezésekben megőrzött ősi fehérjéket használta fel, hogy közvetlen bizonyítékot nyújtson a hódprém kereskedelmére és felhasználására.