A kis levesteknős hat napon át csak műanyagot ürített, míg végül „a legtöbb műanyagdarabot kiűzte a beleiből". Az állatkert szakembereinek elmondása szerint a megmentett hüllő most már jól van, de megpróbáltatásai jól mutatják, hogy a világ óceánjaiban milyen mértékeket öltött a műanyagszennyezés.
Hat napig csak és kizárólag műanyagot ürített ki: nem ürüléket, csak tiszta műanyagot
– mondta Sarah Male állatorvos az állatkert közösségi oldalán közzétett videóban, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Minden különböző méretű, színű és összetételű volt; némelyik kemény, némelyik éles, és egy-kettőn írást is láttunk.
Hozzátette: minden, amit a fiatal teknős elfogyasztott, műanyag volt, ami kénytelen-kelletlen a szervezetébe jutott.
A kutatók szerint a műanyaghulladék egyre gyakrabban kerül az óceánba és tengereinkbe, mint a „végső szemétlefolyóba".
A Természetvédelmi Világalap, a WWF szerint elsősorban az emberi tevékenység tehető a felelőssé azért, hogy évente több mint 8 millió tonna műanyag kerül a természetes vizeinkbe. Ebben az ütemben 2050-re a műanyag mennyisége meghaladja az összes hal számát. A műanyag ugyanis ma már minden óceánban és gyakorlatilag minden mélységben megtalálható – ide tartozik a Mariana-árok , a Föld legmélyebb pontja is, ahol a kutatók egy műanyag bevásárlótáskára bukkantak a közelmúltban.
A műanyaggal azonban nem, vagy csak több tízezer év alatt bomlik le; időközben egyre kisebb darabokra válik szét és felhalmozódik az óceánokban.
A műanyagszennyezés így már most az egyik legsúlyosabb fenyegetés az óceáni ökoszisztémákra nézve. Ez viszont számos módon veszélyezteti a vadon élő állatokat: először is, a lenyelése révén, ami akár halálossá is válhat; másrészt a mikroműanyag átkerülhet a táplálékláncba, amely során az emberek tányérjára is.
A műanyagszennyezéssel szemben a tengeri teknősök az egyik legsebezhetőbb tengeri élőlények, ugyanis a műanyag zacskók feltűnően hasonlítanak kedvenc ételükre, a medúzára, a halászhálók pedig gyakran ízletes hínárnak tűnnek.
A hüllők így azt hiszik, hogy alapvető élelmiszereik egy részét fogyasztják, miközben valójában káros anyagokat juttatnak az emésztőrendszerükbe.
A Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation (CSIRO) és a University of the Sunshine Coast (USC) kutatása kimutatta, hogy egy teknős 22 százalékos valószínűséggel elpusztul, ha csak egy darab műanyagot is megeszik.
A Taronga Állatkertben megmentett apró fióka a csodával határos módon életben maradt, de nagyon-nagyon szerencsésnek számít.
A tarongai kórházban évente akár 80 teknőst is gondoznak. És akadnak azért jó hírek is. Az ausztrál CSIRO kutatói nemrég arra a következtetésre jutottak, hogy a helyi intézkedések valóban működnek, így ennek köszönhetően átlagosan 30 százalékkal csökkent a műanyagszennyezés mennyisége az ország partjainál.