Az alig három hónapos, hím egerek egy idősebb, 22-24 hónapos egértől kaptak vért. Ezt követően megvizsgálták a fiatalabb egerek izomerejét, hogy kiderüljön, az idősebb példány vére okozott-e változásokat a szövetekben.
A kontrollcsoporttal összehasonlítva (fiatal egerek, akik egy másik fiatal egértől kaptak vérátömlesztést), az öreg egértől vért kapott rágcsálóknál az izmok állapota jól kimutathatóan romlott.
Az egerek fizikai állóképességét a kísérlet kezdetekor és hét nappal a vérátömlesztés után futópadon vizsgálták.
Az idős vért kapott egerek gyorsabban elfáradtak, és rövidebb távot futottak a futópadon, mint a kontrollcsoport. Ezeknél az egereknél a vesekárosodás biomarkereit és a máj öregedésének jeleit is kimutatták.
Amikor a kísérletet megfordították, és az idősebb egerek kaptak fiatal vért, az izomerő – és vele az állóképesség – nőtt, a káros lipidszint pedig csökkent.
Ez utóbbi eredmény tükrözte a Kaliforniai Egyetem egy korábbi, 2005-ben végzett tanulmányát, amely kimutatta, hogy idős és fiatal egerekből létrehozott, közös véren és szerveken osztozó sziámi ikreknél az idős egerekben az öregedés jelei visszafordíthatók.
A kutatók feltételezése szerint az idősebb egerek sejtjei olyan jelet (SASP) bocsátanak ki, amely elősegíti az öregedést, például az izomgyengeséget, az állóképesség elvesztését és a szövetek károsodását.
A kutatók hasonló kísérletet végeztek emberi sejtekkel; fiatal 20-30 év körüli emberi vesesejteket merítettek 60-70 éves emberek vérplazmájába. A kísérlet után már hat napon belül ki lehetett mutatni az öregedés több biomarkerét a vesesejtekben.
Az eredményeket a kutatók a Nature Metabolism magazinban ismertették.