A játékdarabokhoz állatok, például kecskék, juhok vagy szarvasmarhák boka- vagy csánkcsontjait használták, de gyakran azok ujjperceivel játszották, bár a kutatók korábban bronzból vagy fából készült utánzatokat is találtak. A csontokat egyszerre alkalmazták dobókockaként, de használták rituális jósláshoz is.
Az astragalusnak számos verziója ismert, de lényegében mindenhol egy ügyességi játékról van szó.
Az asztragaliként vagy astragalusként ismert játékot az ókori Görögországban találhatták ki az csontok hengerelésével, de sokszor kértek tőlük jósló tanácsot. Az orákulum megszerzéséhez vagy öt asztragalit hengereltek egyszerre, vagy egy ilyen csontot ötször egymás után.
A Haifai Egyetem kutatói Dr. Ian Stern irányításával a Maresha-Bet Guvrin Nemzeti Parkban végzett ásatások során a hellenisztikus időszakból származó asztragalik gyűjteményére bukkantak.
A darabok körülbelül 2300 évesek és a kutatók görög feliratokat, köztük istenek és istennők neveit mutatták ki rajtuk,
mint például: Aphrodité (a szexuális szerelem és szépség istennője), Érosz (a szerelem és a szex istene), Hermész (az istenek hírnöke), Héra (istennő) a házasságról, a nőkről és a családról, a szülésben lévő nők védelmezőjéről és Niké (a győzelem szárnyas istennője) nevét is azonosították. Néhány darabon a játékhoz kapcsolódó utasítások is szerepelnek, mint például: „Rabló", „Állj" vagy az „Ön elégett".
A most felfedezett asztragali mennyiségi és minőségi szempontból, valamint a számos felirat tekintetében is egyedülálló
– mondta Dr. Lee Perry-Gal, az Izraeli Régiségügyi Hatóság zooarcheológusa és a Haifai Egyetem kutatója a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Az összeállításból kiderül, hogy a bajba jutott emberek a mai társaikhoz hasonlóan külső segítséget kértek a jóslástól és a varázslatoktól, valamint a túlvilágon.
Hozzátette: a nők és férfiak az egészség, a szülés és a halál bizonytalan környezetével küszködtek, és arra törekedtek, hogy a varázslat segítségével megvédjék magukat.