A bukaresti végjáték sorsdöntő következményekkel

Az 1944. június 22-én elindított nagy szovjet offenzíva, a Bagratyion hadművelet kisöpörte a németeket a Szovjetunió területéről

1944. augusztus 23-án az esti órákban döbbenetes információ futott be a berlini birodalmi kancelláriára. A bukaresti német követségről érkezett sürgönyben az hihetetlen hír állt, hogy Ion Antonescu marsallt, a Harmadik Birodalom „leghűségesebb szövetségesét" letartóztatták, Mihály király pedig fegyverszüneti kérelemmel fordult a szövetséges nagyhatalmakhoz. A Führer, miután végigolvasta a táviratot először elsápadt, ám néhány pillanatnyi feszült csend után magáról megfeledkezve tombolni kezdett. A dühtől tajtékozva elrendelte Bukarest bombázását, valamint megparancsolta az „áruló királyi klikk" haladéktalan letartóztatását. Csakhogy Hans Freissner vezérezredesnek, a váratlan román frontnyitás miatt reménytelen helyzetbe került Dél-ukrajnai Hadseregcsoport főparancsnokának kisebb gondja is nagyobb volt annál, mintsem hogy a bekerítéssel fenyegető helyzetben bukaresti büntetőexpedíciókat szervezzen. A sikeresen végrehajtott román átállás következményeként a Vörös Hadsereg szeptember első napjaiban betört Dél-Erdélybe, szeptember 23-án pedig már átlépte Magyarország trianoni határát is.

A „kondukátor", Ion Antonescu marsall végnapjai az összeomlás árnyékában

1944. június 22-én, napra pontosan a Szovjetunió megtámadásának harmadik évfordulóján a Vörös Hadsereg elindította a keleti front addigi legnagyobb szovjet offenzíváját, a Bagratyion hadműveletet. A szovjet főparancsnokság, a Sztavka négy hadseregcsoportot, összesen 2 millió 300 ezer katonát, 24 ezer tüzérségi löveget, 2700 harckocsit és 1300 rohamlöveget, valamint 5000 harci repülőt vont össze a keleti front és a második világháború egyik legnagyobb szárazföldi offenzívájához.

Az 1944. június 22-én elindított nagy szovjet offenzíva, a Bagratyion hadművelet kisöpörte a németeket a Szovjetunió területéről Forrás: War History/Ria/Novosty

Az elsöprő erejű szovjet támadás első szakaszában a Vörös Hadsereg rövid idő alatt áttörte a német vonalakat és megsemmisítő csapást mért Busch vezérezredes Középső Hadseregcsoportjára. A németek kiszorultak Belorussziából, és augusztus elején már Lengyelország területén folytak a harcok. A Bargratyion hadművelet második felvonásaként 1944. augusztus 20-án Rogyion Malinovszkij és Fjodor Tolbuhin marsallok 2. illetve 3. ukrán frontja lendült támadásba a német Dél-ukrajnai Hadseregcsoport leharcolt erői ellen.

Fjodor Tolbuhin marsall, a 3. ukrán front parancsnoka Forrás: Ria/Novosty

A Középső Hadseregcsoport megsemmisülése miatt Hans Freissner vezérezredes Dél-ukrajnai Hadseregcsoportjának védtelenül maradt a balszárnya,

ezért a szovjet támadás bekerítéssel fenyegette a német-román seregtesteket.

A jelentős számbeli és technikai fölényben álló szovjet erők már a támadás napján szétszórták a 3. és a 4. román hadsereg magasabb egységeit, augusztus 21-re pedig csaknem teljesen körbekerítették a 6. illetve a 8. német tábori hadsereget, és kijutottak a hadászati fontosságú Iasi-Chisinau vonalra, ahonnan már közvetlenül fenyegették a ploesti olajmezőket és a román fővárost, Bukarestet.

A szovjet csapatok augusztus 21-én kijutottak a hadászati fontosságú Iasi-Chisinau vonalra Forrás: Ria/Novosty

A súlyos helyzet miatt a „kondukátor", Ion Antonescu marsall, Románia teljhatalmú diktátora augusztus 22-re rendkívüli minisztertanácsot hívott össze A száz százalékig németbarát Antonescu 1940 szeptemberében jutott hatalomra, aki a parlamentáris rendszer kereteit zárójelbe téve egyszemélyi, rendeleti kormányzást vezetett be.

Adolf Hitler és a "kondukátor", Ion Antonescu ( a képen középen balra, náci köszöntésre lendített karral) Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A náci Németország csatlósai közül Hitler egyébként Romániát tartotta a legmegbízhatóbb szövetségesének, és különösen nagyra értékelte a „kondukátor" hűségét, a megbízhatatlanként elkönyvelt magyar államfővel, az „angolbarát és zsidóbérenc" Horthy kormányzóval szemben. Az augusztus 22-én megtartott minisztertanácson Antonescu megszavaztatta a kormánnyal a háború továbbfolytatását, valamint a hátországban állomásozó seregtestek azonnali hatályú frontra vezénylését.

Waffen-SS alakulat a keleti fronton, 1944 nyarán Forrás: WW2 in Color

A kabinet ülése után Antonescu bejelentkezett a királyhoz, hogy személyesen tájékoztassa I. Mihályt a minisztertanács határozatairól. A uralkodó másnapra, augusztus 23-án délután 16 órára tűzte ki a királyi audiencia időpontját.

Bukaresti királydráma huszonnégy órában

1944. augusztus 23-án délután négy órakor Ion Antonescu megkérdőjelezhetetlen hatalma biztos tudatában lépte át a királyi palota díszes kapuját. A szolgálatos szárnysegéd azonnal a király fogadótermébe vezette az ekkor még gyanútlan diktátort. A fiatal uralkodó nem sokat udvariaskodott, hanem rögtön a tárgyra tért a kondukátornak szegezve a kérdést;hajlandó-e elfogadni Románia megmentése érdekében a szövetségesekhez intézett fegyverszüneti kérelmet?

I. Mihály király kész helyzet elé állította Antonescut Forrás: Wikimedia Commons

A kérdéstől megdöbbent Antonescu elvörösödött, majd kijelentette, hogy ez nyílt árulás. Ezután felpattant, és sietős léptekkel távozott. A palota lépcsőfeljárójában azonban Ion Stricea tábornok, a királyi testőrség parancsnoka állta el az útját egy szakasz fegyveres katona kíséretében. A tábornok ezután közölte az őt ért „inzultus" miatt méltatlankodó „kondukátorral", hogy a király nevében letartóztatja.

Ion Antonescunak, Románia diktátorának 1940. szeptember 4-től tartó teljhatalma ezzel véget ért.

Alig két órával a „kondukátor" letartóztatása után, este 18 órára bekérették Manfred Killinger bukaresti német nagykövetet a külügyminisztériumba, ahol azt közölték az elképedt diplomatával, hogy Románia fegyverszünetet köt a szövetséges nagyhatalmakkal.

I. Mihály király és Ion Antonescu ( a képen alul jobbra), a "kondukátor" Forrás: Wikimedia Commons/Signal

Miközben a német követ sietősen visszatért a rezidenciájára, hogy táviratot küldjön Berlinnek a bukaresti „királypuccsról", addig Constantin Sanatescu vezérezredes I. Mihály által kinevezett kabinetje sem tétlenkedett; a tábornok-kormányfő parancsára a hadsereg

lezárta a Bukarestbe vezető főutakat, valamint megszállta a város stratégiai fontosságú pontjait,

így többek között a kormánynegyedet és a rádió épületét is. A fronton harcoló csapatokhoz kiküldött parancsot valamennyi román seregtest végrehajtotta, és frontot nyitva a Vörös Hadsereg alakulatai előtt, ím már a szovjet egységekkel együtt felvette a harcot a németekkel.

Szovjet nehézlövegek lövik a német állásokat a Bagratyion hadművelet idején Forrás: War History

Este 22 órakor Mihály király rádiószózatot intézett a lakossághoz bejelentve, hogy Románia fegyverszünetet köt, és átáll a szövetségesek oldalára. Hitlert teljesen váratlanul érte a román kiugrás híre. A Führernek ugyanis – nem úgy, mint Budapest esetében –, sejtelme sem volt a „legmegbízhatóbb szövetségese" kulisszák mögötti diplomáciájáról; a román átállás híre így villámcsapásként érte. A „román árulás" miatt őrjöngő Hitler parancsot adott a Luftwaffénak Bukarest bombázására,

Heinkel He-111 típusú kétmotoros közepes német bombázók. Ilyen gépek vetettek bombát Bukarestre Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Hans Freissner vezérezredest pedig arra utasította, hogy irányítson át a román fővárosba német alakulatokat a „lázadó banda" likvidálására. Másnap, augusztus 24-én délelőtt egy német kötelék be is repült Bukarest légterébe és bombákat vetett a román fővárosra.

A bombázás ugyan nem okozott nagyobb károkat, de olaj volt a tűzre,

mert a légitámadás híre a még ingadozó katonai parancsnokokat is a németek ellen hangolta. Bukarest bombázása jó ürügy volt a király számára ahhoz, hogy augusztus 25-én formálisan is hadat üzenjen volt szövetségesének, a náci Németországnak.

Hitler dührohamot kapott, amikor megtudta, hogy Románia átállt a szövetségesek oldalára Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

I. Mihály már ezt megelőzően, augusztus 23-án parancsot adott a 3., illetve 4. román hadseregnek, hogy kezdjék meg a felkészülést a hőn áhított cél, Észak-Erdély visszafoglalására. E hadseregek szeptember 6-tól a 2. ukrán front alárendeltségében vettek részt a Magyarország területére áttolódott további harcokban. A románok számára az átállás tehát teljes sikerrel végződött.

Aradig nyomult a magyar ellentámadás, de Horthy nem tudta megismételni I. Mihály sikerét

Alig három nappal a román kiugrás után, augusztus 26-án a Vörös Hadsereg alakulatai az Úz valamint a Csobányos völgyében átlépték az akkori magyar határt, az Észak-Erdély visszafoglalásának lázában égő román csapatokkal a hátukban.

A román átállás híre nemcsak Berlint érte váratlanul, hanem a budapesti kormányzatot is.

Az 1942. március 6-án miniszterelnökké kinevezett Kállay Miklós - Horthy jóváhagyásával - óvatos háttérdiplomáciába kezdett a nyugati szövetségesekkel való kapcsolatok kiépítésére, és az ország kivezetésére a háborúból.

A Kállay-kormány, középen ülve a miniszterelnökkel Forrás: Wikimedia Commons

Ezeknek a tapogatózásoknak az 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállás vetett véget. A német nyomásra 1944. március 23-án kinevezett szélsőjobboldali Sztójay-kormány a németektől kapott parancsok szolgai végrehajtójának számított. Az angolszász szövetségesek 1944. júniusi normandiai partraszállása után Horthy ismét megpróbálta aktivizálni magát, hogy egy hozzá hű kormánnyal váltsa fel Sztójay Quisling-kabinetjét.

Horthy kormányzó 1944 nyarán ismét megpróbálta aktivizálni magát Forrás: Magyar Fotóarchívum

Ezt végül a román kiugrást követő napok zűrzavarában sikerült megvalósítania, ugyanis Edmund Veesenmayer német követ és „teljhatalmú birodalmi megbízott" – ténylegesen helytartó- minden fenyegetőzése ellenére augusztus 28-án lemondatta Sztójayt,

és másnap a hozzá hű Lakatos Géza vezérezredest, az 1. magyar hadsereg volt parancsnokát nevezte ki miniszterelnökké,

a kiugrás megszervezésére és végrehajtására. A román átállás és a Vörös Hadsereg Észak-Erdélybe történt betörése egyrészt felgyorsította a kiugrás előkészületeit, másrészt a hadvezetőség minden tartalékot mozgósított Erdély és a magyar határok védelmére.

Lakatos Géza vezérezredes, aki Horthy híveként 1944 augusztus 29-én vette át a kormányfői teendőket a menesztett Sztójaytól, azt a feladatot kapta a kormányzótól, hogy vezesse ki az országot a háborúból Forrás: Wikimedia Commons

A román kiugrás után kialakult helyzet miatt összehívott koronatanács (a kormányzóval és a honvéd vezérkar főnökével kiegészült minisztertanács) a Románia elleni hadüzenet mellett döntött, hogy még a Vörös Hadsereg előtt megpróbálják elérni és lezárni a dél-erdélyi szorosokat a magyar határ védelmében. Az ezt célzó hadműveletet szeptember 5-én Kolozsvár és Torda térségéből kiindulva a 2. magyar hadsereg indította el, de a szovjet előretörés hírére a csapatokat szeptember 8-án a Maros és az Aranyos vonalára rendelték vissza, védelemre.

A szovjet csapatok 1944. szeptember 23-án lépték át az ország trianoni határait Forrás: Ria/Novosty

Viszont a szeptember 13-án Torda térségében kialakult csatában a honvéd haderő sikeresen megakadályozta a Székelyföldről visszavonuló magyar csapatok elvágását. Az ezzel egyidejűleg Arad irányában kiteljesedő magyar offenzíva megfutamított két román hadsereget. Az 1. magyar páncéloshadosztály alakulatai szeptember 13-án bevonultak Aradra, ahol virágesővel fogadták a honvédeket.

Magyar honvéd az aradi offenzíva napjaiban Forrás: WW2

A sikeres magyar ellentámadás tovább haladt elérve Tordát, és egészen Nagyenyed határáig tört előre. A taktikai sikert azonban a Vörös Hadsereg nyomasztó számbeli és technikai fölénye miatt

eleve reménytelen vállalkozás volt hadászati jelentőségű győzelemmé változtatni.

Az első szovjet seregtestek 1944. szeptember 23-án Battonya és Makó térségében lépték át a trianoni országhatárt, Horthy kormányzónak pedig nem sikerült a román példa megismétlése: az elvetélt kiugrási kísérlet, 1944. október 15. után Magyarország még fél évig tartó pusztító harco színterévé vált