A kísérlet során a kutatóknak nem az volt a célja, hogy egy extra idődimenzióba vezető kaput nyissanak – írja a Scientific American. Egyszerűen csak a kvantumanyag egy új topológiai fázisának létrehozására törekedtek. Ez lényegében a kvantumanyag egy olyan formája, amelyet az alkotóelemek dinamikus mozgása határoz meg, nem pedig statikus elrendezésük.
Amint munkához láttak, a technika, amelyet egy ilyen fázis létrehozására fejlesztettek ki - anélkül, hogy szélsőséges hőmérsékletre támaszkodtak volna -, végül egy új idődimenziót hozott létre.
Nagyon izgalmas látni az anyagnak ezt a szokatlan fázisát egy tényleges kísérletben megvalósulni, különösen azért, mert a matematikai leírás egy elméleti extra idődimenzión alapul"
- mondta a magazinnak Philipp Dumitrescu, a tanulmány társszerzője és a Flatiron Intézet Számítógépes Kvantumfizikai Központjának munkatársa.
A topológiai fázis, és így az "extra" dimenzió sikeres létrehozásához a tudósok egy kvantumszámítógép kvantumbitjeit - vagy qubitjeit - célozták meg a Fibonacci-sorozaton alapuló kvázi-periodikus lézerimpulzusokkal.
"A Fibonacci-sorozat nem ismétlődő, de nem is teljesen véletlenszerű sorozat" - mondta a Vice-nak Andrew Potter, a tanulmány társszerzője, a Brit Columbia Egyetem kvantumfizikusa. "Gyakorlatilag két független idődimenzió megvalósítását teszi lehetővé a rendszerben".
A hatás csak néhány pillanatig tartott, de a kutatók szerint ez így is fontos áttörés. Úgy vélik, hogy eredményeik jelentős lépést jelenthetnek a kvantum-számítástechnika komplex információtároló rendszerének kifejlesztése felé.