A Curiosity továbbfejlesztésének tekinthető Mars-autó, a Perseverance 2020. július 30-án egy Atlas-V hordozórakéta fedélzetén emelkedett a magasba, hogy valamivel több mit hat és fél hónapig tartó kozmikus utazás után landoljon a Mars felszínén. A bonyolult leszállási művelet teljes sikerrel járt; a Perseverance 2021. február 18-án fogott talajt kiszemelt leszállási területén, a Jezero-kráterben.
A misszió előkészítése során nem véletlenül szemelték ki ezt a 49 kilométer átmérőjű marsi krátert, mivel a korábbi kutatási eredmények egyértelműen arra utaltak,
hogy a vörös bolygó múltjában víz borította ezt a területet,
amit az itt felfedezett, és a földiéhez hasonló üledékrétegek bizonyítanak. Mi több, ugyanitt egy ősi folyó deltatorkolatát is sikerült azonosítani, ami egykor a krátert kitöltő sós vizű tóba ömlött.
Mivel a Perseverance missziójának elsődleges célja a marsi életnyomok kutatása,
ezért erre a célra a Jezero-kráter látszott a legmegfelelőbb terepnek.
Úgy tűnik, hogy a kutatók jó nyomon járnak, mert a közelmúltban olyan szervesanyag-maradványokat találtak a Perseverance által gyűjtött talajmintákban, amelyek az első feltételezések szerint biogén eredetűek lehetnek.
A rendkívüli jelentőségű felfedezés részleteiről itt lehet olvasni. A talajmintagyűjtésen és a minták elsődleges elemzésén kívül a Perseverance számos nagy felbontású felvételt is készített a Jezero-kráter vidékéről, amelyből most a NASA és a JPL szakemberei elkészítették az eddigi legrészletesebb nagy marsi panorámafotót.
A lenyűgöző panorámafotót, amit ide kattintva lehet megnyitni és tetszés szerint nagyítani, a NASA szakemberei összesen 1185 felvételből állították össze,
aminek ez a 2,5 milliárd pixeles mozaikfotó lett az eredménye.
A kép nagyításával a talaj, valamint a poros felszínből kiemelkedő sziklák finomstruktúráit is alaposan szemügyre vehetjük.
Ugyanezt a panorámát mutatja be a Perseverance által készített, és a lentebb beágyazott videó is.
Külön érdekesség a Jezero-kráter szikláinak hosszanti réteges mintázata, amelyek nagyon hasonlóak a földi tengeri üledékes kőzetek struktúráihoz. Mindeddig ez a legrészletesebb és legnagyobb felbontású panorámafotó a Mars felszínéről, amit ha megnézünk és kinagyítunk, olyan érzésünk támadhat, mintha mi is ott állnánk a Perseverance mellett.
A ritka marsi atmoszféra legnagyobb részét, 95%-át szén-dioxid alkotja, ezért a Mars nappali égboltja nem a Földön megszokott égszínkékben, hanem halvány vöröses színben játszik. Jól látszik a panorámaképen a talajt borító finomszemcsés, a földi sivatagok homokjára emlékeztető por, helyenként a jellegzetes hullámszerű fodrokkal, a marsi szél nyomaival.
Noha a Mars légköre rendkívül ritka, a felszíni légnyomás mindössze 0,75%-a a földi atmoszféra légnyomásának - 7,5 millibar szemben az 1013 millibaros földi értéknek-, még így is az intenzív légmozgás nyomán heves porviharok alakulhatnak ki a vörös bolygón.
A laza szerkezetű port a marsi szél könnyen felkapja, és az atmoszférába kerülő por gyakran hetekig, sőt hónapokig eltakarja a Nap fényét. Az eddigi kutatások arra utalnak, hogy a Mars korai időszakában bőven volt folyékony víz a bolygón, az egykori tavak, vagy tengerek nyomának pedig egyik legszebb példája a Jezero-kráter vidéke.
A víz ma már csak nyomokban lelhető fel a Marson.
A tudósok nem zárják ki, hogy a Mars legnagyobb részt fagyott szén-dioxidból álló jégsapkái alatt még mindig akadhatnak nyomokban kisebb sós vizű tavak, amelyek hipotetikusan az egykori marsi mikrobális élet végső menedékhelyei lehetnek.