Aki nélkül sokkal kevesebbet tudnánk az erdélyi mindennapokról

Apor Péter Károlyi Sándor arcképén

Szeptember 22-én lesz kétszázhetven éve, hogy elhunyt báró Apor Péter emlékiratíró, a XVII-XVIII. századi erdélyi művelődéstörténet egyik legfontosabb forrása, a Metamorphosis Transylvaniae szerzője.

Küküllő vármegye főispánjává nevezték ki

Apor Péter 1676. június 3-án született családja altorjai birtokán. Édesapja még ebben az évben elhunyt, így neveléséről nagybátyja gondoskodott. A feltétlenül császárhű, az erdélyi katolikus ellenreformáció egyik legfontosabb alakjának számító, ugyanakkor székely származására büszke, klasszikus műveltségű mecénás és főúr Apor István nagyban befolyásolta unokaöccse nézeteit.

Apor Péter Kolozsváron, majd a nagyszombati jezsuita egyetemen bölcsészeti, majd jogtudományi doktori címet szerzett, ezután erdélyi birtokain gazdálkodott.

A Diploma Leopoldinum első oldala Forrás: Keptar/OSZK

A törököt ekkorra már kiűzték Magyarországról, de Erdély - az ott élők bánatára - nem egyesült Magyarországgal, hanem az 1690-ben kiadott Diploma Leopoldinum értelmében a Habsburg Birodalom részévé vált. Belügyeiben önállóságot élvezett,

fő kormányszerve a közvetlenül a bécsi udvarnak alárendelt, Kolozsváron működő Gubernium (Kormányzótanács) lett.

A közigazgatás működtetése, az új terület pacifikálása érdekében I. Lipót királynak a nem túl nagyszámú udvarhű katolikus főnemes mindegyikére szüksége volt, vélhetően ezért nevezte ki Aport 1699-ben Küküllő vármegye főispánjává.

A Rákóczi-szabadságharc felforgatta életét

Apor ugyanebben az évben vette feleségül Kálnoki Borbálát, akitől tizenkét gyermeke született, azonban - a korszakban szokatlan módon - 27 év után elváltak egymástól. Érdekes adalék, hogy Anna nevű lányának házassága ugyancsak válással végződött, s a per során ő volt lányának védőügyvédje. József nevű fia pedig egy olyan lányba lett szerelmes, akit boszorkánysággal vádoltak meg és börtönbe is zártak, így az esküvő elmaradt.

Az 1703-ban kezdődött Rákóczi-szabadságharc felforgatta életét, többször is menekülni kényszerült a kuruc hadak elől, rövid időre fogságba is esett, birtokait elvesztette.

Georg Philipp Rugendas festménye a kuruc-labanc lovaspárbajról Forrás: Wikimedia Commons

1706-ban átállt a másik oldalra, ekkor viszont a császáriak börtönözték be, csak 1707 novemberében szabadult. Ismét a bécsi udvar hűségére térve több főkapitányi pozíciót kapott, az 1711-es szatmári béke után pedig III. Károly király bárói rangra emelte. Élete azonban viszontagságos maradt, a pestisjárvány miatt el kellett hagynia lakhelyét, házassága válságba került, marháit többször elhajtották,

családja azzal vádolta, hogy elherdálta az óriási Apor-vagyont, kifosztotta a kézdiszentléleki templomot.

Feltétlen császárhűsége ellenére sem sikerült országos méltósághoz jutnia, az élete végén felajánlott királyi tanácsosi címet nem is fogadta el. Vakon, magányosan és búskomoran halt meg 1752. szeptember 22-én altorjai birtokán, hetvenhat éves korában.

Legfontosabb munkája a Metamorphosis Transylvaniae

Az idősödő Apor az írásban talált menedéket. Latin nyelven írta meg 1727-ben családja történetét, származását Árpád vezér állítólagos fiáig, Opurig vezetve vissza, Synopsis mutationum című munkájában évkönyvszerűen veszi sorra születésétől 1748-ig az erdélyi történelem eseményeit.
Legismertebb és legfontosabb munkáját azonban 1736-ban Metamorphosis Transylvaniae, azaz Erdélynek változása címmel magyarul vetette papírra. Ebben korának szokásait - étkezés, öltözködés, esküvők, temetés, utazások - veszi sorra és állítja szembe az egy évszázaddal azelőttivel,

bepillantást engedve Erdély Habsburg fennhatóság alatti és az önálló fejedelemség alatti mindennapjaiba, bár elismeri, hogy utóbbit csak elbeszélések alapján ismeri.

Apor Péter Károlyi Sándor arcképén Forrás: Károlyi Sándor

A meggyőződéses konzervatív Apor egész művében visszaköszön egy óriási ellentmondás: a romlás elsődleges okának nem Erdély Habsburg fennhatóság alá kerülését tartja, kezdetének mégis ennek időpontját, az 1687-es évet tekinti. Kárhoztatja a szerinte túlzó és értelmetlen költekezést, mégis saját maga írja le, hogy régen egész

Erdélyen üres pénztárcával lehetett átutazni, mert mindenhol vendégül látták a vándort. Felháborítja a „nájmódi", a német szokások térnyerése, mégsem szól egy rossz szót sem az udvar ezt elősegítő politikájáról.

Műve felbecsülhetetlen történeti forrás

Bűnnek tartja a pazarlást, a „czifraságot", a régi hagyományoktól való eltávolodást, amivel a korábbi idők puritán, „együgyü" (azaz egyszerű), esetenként kegyetlen és érzéketlen, de számára sokkal jobban érthető világát állítja szembe.

Kifejezetten negatív színben ábrázolja a nőket és a nem különösen jómódú új nemességet, de ezt érthetővé teszi boldogtalan házassága, büszkesége.

Jóllehet Apor elsősorban a külsőségekről, szokásokról, szórakozásról ír, a sorok között kiolvasható meggyőződése: ha az új nemzedék eltávolodik a hagyományoktól, az erdélyiek életét évszázadokig, még a török időkben is meghatározó mentalitástól, az eljelentéktelenedést, az identitásvesztést, és így Erdély bukását kockáztatja.

I. Lipót 1673-tól abszolutisztikus kormányzást vezetett be, a rendi alkotmány felfüggesztésével Forrás: Wikimedia Commons/Lambert-van-den-Bos-Schauplatz-des-Krieges

Műve felbecsülhetetlen történeti forrás, nélküle sokkal kevesebbet tudnánk az erdélyi mindennapokról.

A legérdekesebb és legjobban sikerült talán az utolsó, tizenharmadik „czikkely", amelyben diákéveiről számol be. Emellett részletesen leírja II. Apafi Mihály fejedelem esküvőjét, anekdotázik a fejedelmek borozási szokásairól, ismerteti a katolikus és protestáns temetések menetét, a korabeli udvarlási szokásokat, az általa felesleges cicomának tartott kávé, dohány és csokoládé térnyerését az erdélyi főurak között.

Apor Péter Metamorphosisát 1863-ban adta ki a Magyar Tudományos Akadémia, a történettudomány ekkor igyekezett összegyűjteni és elérhetővé tenni mindenki számára a magyarok történetére vonatkozó legfontosabb forrásokat.

A szöveg több kiadást is megért, 1936-37-ben pedig - a mű születésének kétszázadik évfordulóján - ugyanezzel a címmel tanulmánykötet jelent meg Erdélyben arról, hogy a trianoni döntés értelmében román fennhatóság elé került területeken hogyan változtak meg a mindennapok.

(MTVA Sajtóarchívum)