Ezeknek a határértékeknek az átlépése szétrombolná a Föld rendszerét előidézve a jégtakarók összeomlását és a korallzátonyok elvesztését.
A tudományos kommentátorok korábban mondták, hogy egy lyen pont elérése „klimatikus vészhelyzet" lenne.
A kutatók 200 legfrissebb dolgozatból analizáltak a forduló pontokat illető bizonyítékokat.
Ezeket tekintették:
- Milyen hőmérsékletnél érnénk el a fordulópontot
- Milyen hatások érnék a Föld más rendszereit
- Milyen időskálán túl lennének érezhetők a hatások
A 2008 óta megjelent adatokon alapuló kutatás azt találta, hogy a globális melegedés jelenlegi szintjeinél a világ már annak a kockázatnak van kiéve, hogy előidéz hat veszélyes klíma fordulópontot, és minden egyes egytized fokos melegedéssel a kockázatok növekednek.
A Climate Action Tracker azt becsli, hogy még a legoptimistább forgatókönyv szerint is, ha elérjük a jelenlegi globális klíma célokat, a világ átlagosan 1.8 Celsius-fokkal fog melegedni.
A „klíma fordulópontok" fogalmát először az Egyesült Nemzetek klíma tudós csoportja, az IPCC vezette be két évtizeddel ezelőtt. Ha elérjük, az jelentős változást fog előidézni a Föld rendszerének működésében, ami hatással lesz az óceánokra, időjárásra és a kémiai folyamatokra, amelyek visszafordíthatatlanok lehetnek, az Egyesült Nemzetek szerint.
Amint egy kritikus pontot átlépünk, a rendszer összeomlása önfenntartó lesz, azaz folytatódni fog, még ha nincs is további melegedés. Önállósul.
Akkor úgy vélték, hogy a forduló pontokat csak akkor lépjük át, ha a globális átlag hőmérséklet több, mint 5 Celsius-fokkal emelkedik.
De azóta egyre több bizonyíték van rá, hogy lehet, ezeket a határértékeket sokkal korábban átlépjük.
A hat fordulópont, amit valószínűleg átlépünk a Science magazinban publikált kutatás szerint az alábbiak:
- a grönlandi jégtakaró összeomlása
- az Antarktisz nyugati jégtakarójának összeomlása
- az óceán cirkulációjának összeomlása az Atlanti-óceán északi régiójában
- a korallzátony elhal az alacsony földrajzi szélességeken
- a permafroszt hirtelen olvadása az északi régiókban
- hirtelen tengeri jég veszteség a Barents-tengerben
A vezető szerző, David Armstrong McKay, a Stokholmi Reziliencia Központ, az Exeteri Egyetem és a Föld Bizottság munkatársa azt mondta, hogy
egy rendszer összeomlását megelőző néhány destabilizáció már látható a sarki régiókban.
Grönland és Antarktisz jelenleg hatszor gyorsabban veszít jeget, mint 30 évvel ezelőtt, és Grönland jégtakarója folyamatosan csökken az utóbbi 25 év alatt a klímaváltozás miatt, az ENSZ szerint.
Még ha más fordulópontokból néhány, mint például a csúcsszáradás az amazonasi őserdőben, nem várható hogy előidéződik, kivéve ha a globális hőmérséklet 3.5 Celsius-fokkal emelkedik, ezek a rendszerek mindegyike öszzefügg.
Azaz, amint egy rendszer kezd meghibásodni, az növeli a többi összeomlásának valószínűségét.
Ricarda Winkelmann társszerző, a Potsdami Klímahatás Kutatóintézet munkatársa és a Föld Bizottság tagja azt mondta, hogy A Föld rendszerében sok kritikus elem össze van kapcsolódva, ami a kaszkád fordulópontokat egy komoly járulékos gonddá teszi.
Pléldául, ha kisebb, vagy kevesebb a jégtakaró és tengeri jég, akkor a nap energiájából kevesebb verődik vissza, további globális melegedéshez vezetve.
Amint azonosították ezeket a magasabb kockázatokat, a csapat azt is sugallta, hogy a potenciális fordulópontok listája 9-16-ra növekedhet.
A csapat paleoklíma adatokkal, jelenlegi megfigyelésekkel és klíma modellek eredményeivel dolgozik ezeknek az új azonosítsoknak az elkészítéséhez.
De néhány korábbi tekintetbe vett fordulópont, például az El Nino Déli Oszcilláció (ENSO) el lett távolítva a bizonyítékok hiánya miatt.
(Forrás: BBC News Science: https://www.bbc.com/)