A komplexumot először 1924-ben tárták fel régészek, azonban a helyszín fenntartásának költségei miatt a mozaikot újratemették, amivel az emlékmű megőrzése érdekét is szem előtt tartották. A korabeli helyi beszámolók arról számoltak be, hogy a mozaik igen rossz állapotban van. A szakemberek úgynevezett Classis Britannica csempéket találtak a helyszínen, amelyek szerintük arra utalnak, hogy
a villa kapcsolatban állhatott a Nagy-Britanniában állomásozó római haditengerészettel, de azt is felvetették, hogy a villa valószínűleg valamilyen jelzőállomásként épült.
Úgy tűnik, hogy az épületet valamikor a harmadik század végén, eddig tisztázatlan okokból elhagyták. A 4. században rövid időre újra elfoglalták, mielőtt végleg elhagyták volna, és az üledékek ezután temették be, írja a HeritageDaily online tudományos portál.
A part menti erózió veszélye miatt a mozaikot most a tengerbe zuhanás fenyegeti; ennek komolyságát több helyiség elvesztése is bizonyít az 1920-as évek óta.
A Canterbury Archaeological Trust helyi önkéntesekkel és egyetemi hallgatókkal együttműködve rögzítette a veszélyeztetett helyszíneket, már 2010-től kezdődően. A Folkestone mozaik tanulmányozásának legfőbb célja annak meghatározása, hogy mi maradt még meg a komplexumból, és annak a módszernek a megtalálása, hogyan lehetne az emlékművet a lehető legjobban megőrizni.
A csapat megállapította, hogy a mozaik déli része fennmaradt, részben az 1920-as években végzett restaurálási munkáknak köszönhetően,
amelyek a római tervekből megmaradtak stabilizálását célozták meg. A maradványok dokumentálása után a mozaikot most újra eltemetik és csak ezután bocsátják vitára, hogy fel kell-e emelni az eredeti helyéről, így megőrizve egy múzeumban való bemutatásra.