A vénák feladata a vér visszajuttatása a szívbe. Mivel a lábak vénái a gravitáció ellen dolgoznak, szelepeket (vénabillentyűket) tartalmaznak, amelyek megakadályozzák, hogy a vér visszafelé áramoljon. Ha ez a szelep meghibásodik, akkor a vér egy része visszaszivároghat a vénába, és vénás refluxot okoz, ami kitágítja a vénát, amik kidudorodó erekként gyakran látszódnak is. Néha ezek a megnagyobbodott vénák mélyebben vannak, így szabad szemmel nem láthatók, ám ultrahang segítségével könnyen észrevehetők .(Az un. varicositasnak emellett vannak anyai oldalról történő genetikai tényezői is).
A varikózus vénák - visszértágulatok- a krónikus vénás betegség (CVD) egyik megnyilvánulási formája. A probléma bár sokak számára csupán esztétikai gond, ám olyan szövődményeket okozhat, mint a fekély, vagy vénás thromboemboliás betegségek (azaz a mélyvénás trombózis, tüdőembólia). Fontos tudni, hogy a visszértágulatokat a DVT egyik fő kockázati tényezőjeként ismerik el.
A mélyvénás trombózis olyan állapot, melynek során vérrög (thrombus) képződik a mélyen fekvő vénákban, leggyakrabban a lábakban, a medencében vagy a karokban. A probléma veszélye, hogy ha a vérrög leszakad és a tüdőbe kerül, tüdőembólia léphet fel, ami életveszélyes is lehet.
Számos tanulmány vizsgálta már a visszerek és mélyvénás trombózis kockázata közötti kapcsolatot. Egy vizsgálat szerint az állapot 8-szorosára megnöveli a DVT esélyét. A rizikó még magasabb volt azoknál, akiknél egyéb trombózis provokáló tényezők is jelen voltak (pl. rák, ortopédiai műtét, terhesség)
A visszértágulatok ezeken kívül ún. felületes thrombophlebitis is okozhatnak (felületi vénagyulladás), ami azt jelenti, hogy bár jelen van vérrög az érben, ám "csak" a bőr alatt, a felületi vénában, így nem jut a tüdőbe. Bár nem életveszélyes, ám igen fájdalmas a probléma, ráadásul laikusként nem lehet különbséget tenni eközött és a mélyvénás trombózis között, így mindenképp orvosi vizsgálatot igényel!
Mivel a visszértágulatok jelenléte rizikófaktornak minősül mélyvénás trombózis szempontjából, ezért felmerülhet a kérdés, hogy van-e szükség prevenció gyanánt véralvadásgátlóra vagy egyéb terápiára?
Erre nincs mindenkire érvényes szabály, ugyanis több mindentől függ, kell-e antikoaguláns (véralvadásgátló) terápia vagy sem. Befolyásolja ezt ugyanis a visszértágulatok súlyossága, hogy volt-e már trombózisa (gyakori, amikor a visszértágulat PTS, vagyis poszttrombotikus szindróma eredménye), van-e egyéb olyan tényező, mely megnöveli a trombózis esélyét (pl. terhesség, trombofília, diabetes, daganat).
Általánosságban elmondható, hogy a felületes thrombophlebitiseket nem kezeljük alvadásgátlóval, de alkalmazunk gyulladáscsökkentőket. Kompressziós terápiára mindenkinek szüksége van ilyenkor- ez amellett, hogy a visszértágulatokra is jótékony hatással van, csökkenti a nehézláb érzést és az ödémát, mivel felpezsdíti a mélyen fekvő vénákban a keringést, a trombózis esélyét is lényegesen csökkenti- mondja prof. Blaskó György, a Trombózis-és Hematológiai Központ véralvadási specialistája.
Amennyiben mindent összevetve igen nagy az esély a trombózisra, úgy véralvadásgátló terápia is szükségessé válhat (akár csupán ideiglenesen, pl. terhesség során). A terhesség alatt a varicositas általában romlik, kialakulhatnak a nagyajkak körül elég vastag vénatágulatok is. A kezelést minden esetben a kezelőorvos dönti el!
Fontos! Mélyvénás trombózis ellen nem védenek a heparin tartalmú gélek, krémek! A heparin bőrön keresztül nem képes felszívódni, ezért kell injekcióval alkalmazni!
(Forrás: Trombózis-és Hematológiai Központ
www.tromboziskozpont.hu)