Meglepő módszerrel rekonstruálják a bibliai katonai hadjáratokat

Égetett sártéglafal Tel Batashból (Bibliai Timna) a terep tájolásának jelzéseivel

Hazáél, egy körülbelül 2800 évvel ezelőtti arám király egyike a Bibliában említett számos történelmi szereplőnek, ám máig nehéz feladat megkülönböztetni a bibliai írásokat a történelmi valóságtól. Egy új tanulmányban a kutatók 21 réteget azonosítottak 17 izraeli régészeti lelőhelyen, amely során megerősítették többek között azt, hogy Hazáél arám király hadserege több várost, köztük Tel Rehov, Tel Zayit és Horvat Tevet települést is elpusztította.

Rögzítik az idő mágneses terét

A Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos szaklapban publikált tanulmány az egyiptomi, arámi, asszír és babiloni katonai hadjáratokat dokumentálta Izrael és Júda királysága ellen.

A szakemberek most azonban nem dokumentumokat vagy műtárgyakat elemeztek, hanem a fizikai módszerekkel kezdték a vizsgálatot.

Ahogy arra rámutattak, bolygónk mágneses tere nem állandó, hanem lassan, de folyamatosan változik. Amikor egy mágneses ásványokat tartalmazó tárgyat felmelegítenek vagy elégetnek, az ásványai az adott idő mágneses mezőjéhez igazodnak. Aztán ahogy lehűl, az ásványok ugyanabban a helyzetben maradnak, lényegében rögzítve az idő mágneses terét.

Égetett sártéglafal Tel Batashból (Bibliai Timna) a terep tájolásának jelzéseivel Forrás: Yoav Vaknin.

Ezt tehát a tudósok felhasználhatják különféle objektumok dátumozására, korának meghatározására.

Ezt tették a Tel-Avivi Egyetem és a Héber Egyetem kutatói 2020-ban, amikor rekonstruálták a mágneses teret pontosan azon a napon, amikor Nabukodonozor és babiloni hadserege elpusztította Jeruzsálem városát. Most a két egyetem több mint 20 kutatóiból álló csapat 17 helyszínt vizsgált meg Izraelben, összehasonlítva azokat történelmi és bibliai hivatkozásokkal.

A mágneses tér intenzitásának és irányának hasonlósága vagy különbsége alapján megerősíthetjük vagy megcáfolhatjuk azokat a hipotéziseket, amelyek azt állítják, hogy bizonyos helyeket égettek fel ugyanazon katonai hadjárat során

– mondta Yoav Vaknin, a tanulmány egyik szerzője a ZME Science online tudományos portálnak. – Ezenkívül elkészítettük a térintenzitás időbeli változási görbéjét, amely tudományos kormeghatározási eszközként szolgálhat, a szénizotópos kormeghatározási módszerhez hasonlóan.

Alátámasztja a héber biblia beszámolóit

Az egyik példa például Gátnak, a filiszteusok öt királyi városának egyikének elpusztítása: ez az ősi nép Kánaán déli partján élt az időszámításunk előtt 12. századtól időszámításunk előtt 604-ig.

A korábbi kutatások azt feltételezték, hogy a várost Hazáél arám király pusztította el,

akinek uralkodása alatt Aram-Damaszkusz birodalommá vált, amely Szíria és Izrael nagy része felett uralkodott. Ám ezt a tudósok eddig nem tudták megerősíteni.

Yoav Vaknin mér a helyszínen Forrás: Shai Halevi, Izraeli Régiségügyi Hatóság.

Az új tanulmány nemcsak azt erősíti meg, hogy a várost valóban Hazáél pusztította el, de határozottan alátámasztja néhány másik város, köztük Tel Rehov, Tel Zayit és Horvat Tevet elpusztítását ugyanabban a katonai hadjáratban

– magyarázta Yoav Vaknin. – Ez alapvetően alátámasztja a általános beszámolót a héber bibliában.

A másik városban, Tel Beth-Sheanban végzett elemzés azonban már más mágneses teret rögzített, megcáfolva ezzel azt az uralkodó hipotézist, miszerint azt is Hazáél pusztította el.

Ehelyett úgy tűnik, hogy a települést mintegy 70-100 évvel korábban rombolhatták le, valószínűleg I. Sesonk (más írásmóddal Sosenk, görögösen Szeszonkhisz, uralkodói nevén Hedzsheperré Szetepenré) egyiptomi fáraó, a XXII. egyiptomi dinasztia (a líbiai meswes törzsbeli származású uralkodók dinasztiája) alapítója.

Új megvilágításra helyezi a történelmi eseményeket

A legszembetűnőbb megállapítás azonban egy másik bibliai eseményre vonatkozik. A tanulmány szerint a Júdai Királyság (az ókori Egységes Izraeli Királyság szétszakadása után a déli országrész megnevezése) egy vaskori királyság volt, amelynek központjának Júdeát nevezték meg, ám a királyság fővárosaként Jeruzsálemet tették meg.

Néhány kutatás szerint a „zsidó" szó eredete is innen, Júdából származik és a zsidók elsősorban innen származnak.

A Héber Biblia a Júdai Királyságot Izrael utódjaként ábrázolja, amelyet olyan bibliai királyok vezették, mint Saul, Dávid és Salamon. Eszerint a királyság Júda és Izrael területét fedi le. Ám magáról a királyságról és különösen a végéről heves vita zajlik tudományos körökben.

A vizsgált pusztítási rétegek és a különböző hadjáratok térképe Forrás: Itamar Ben-Ezra

A kezdeti elmélet szerint a királyságot a babilóniaiak pusztították el Nabukodonozor király (vagy Nebukadnezár, Nebukadneccár, káld nevén II. Nabu-kudurri-uszur) uralma alatt.

Néhány szakember azonban azzal érvel, hogy a királyságot nem pusztították el teljesen a babilóniaiak. Úgy tűnik, hogy az új tanulmány ezt az utóbbi gondolatot támogatja.

Míg a Jeruzsálem és Júdea lábánál fekvő határvárosok megszűntek létezni, a Negevben, a déli Júdeai-hegységben és a Júdea-hegység déli részén fekvő más városok szinte érintetlenül maradtak

– hangsúlyozza Erez Ben Yosef, a tanulmány egyik társszerzője. – Nos, az eredményeink alátámasztják ezt a hipotézist, jelezve, hogy nem kizárólag a babilóniaiak voltak felelősek a királyság végső pusztulásáért.

Hozzátette: néhány évtizeddel azután, hogy lerombolták Jeruzsálemet és az első templomot, a Negevben található, a babiloni hadjáratot túlélő helyszíneket elpusztították: valószínűleg az edomiták (sémi nép, a Tóra említése alapján Jákob bátyjának, Ézsaunak a leszármazottai) tették, akik kihasználták Jeruzsálem elestét.

Ez az árulás és a túlélő városok elpusztításában való részvétel adhat magyarázatot arra a tudósok szerint, hogy a héber Biblia miért fejez ki annyi gyűlöletet az edomiták iránt, például Abdiás próféciájában.

Átfogó régészeti kutatásokkal kombinálták

A most alkalmazott mágneses kormeghatározási módszer rendkívül hasznos a történelmi események újrakonstruálásához, valamint annak elemzéséhez, hogy mi és mikor történt pontosan. De szakemberek szerint sajnos nem működik minden esetben. Mindenekelőtt ugyanis pontos dátumokra van szükség.

Az új eszköz egyedülálló, mert olyan lelőhelyekről származó geomágneses adatokon alapul, amelyek pusztulási dátuma történelmi forrásokból ismert

– emelte ki Oded Lipschits, a tanulmány másik társszerzője. – A precíz történelmi információkat fejlett, átfogó régészeti kutatásokkal kombinálva a mágneses módszert megbízható kronológiára alapozhattuk.

A héber Biblia

A héber Biblia vagy Tanakh (héberül: תנ״ך, keresztény szóhasználatban retronim elnevezéssel gyakran: Ószövetség vagy Ótestamentum) a zsidóság szent könyve. Tartalmában megegyezik a protestáns egyházak Ószövetségével, csak sorrendbeli eltérések vannak köztük. A Tanakh elnevezésnek nincs vallási tartalma, mivel az pusztán a zsidó kánon szerinti három rész – a Tóra (Törvény), Neviim (Próféták) és Ketuvim (Iratok) – kezdőbetűiből alkotott betűszó. Nem zsidó írásokban héber Biblia néven hivatkoznak rá.

Ron Shaar, a tanulmány geofizikai szempontjainak vezetője szerint azonban számolni kell a régészeti objektumok geomágneses paramétereinek potenciális kaotikus változásaival is.

Ezek a kutatások ugyanis ellentmondanak a stabilitásra vonatkozó feltételezésnek, mivel néhány szélsőséges és előre nem látható változást tártak fel az ókorban.

Ahogy arra a tanulmány rámutat, a rengeteg jól keltezett régészeti lelet miatt izraeli elhelyezkedésük egyedülállóan alkalmas az archeomágneses kutatásokra. A szakemberek több száz régészeti tárgy által rögzített mágneses tereket rekonstruáltak csak az elmúlt évtizedben.

A héber Biblia és más ókori közel-keleti szövegek egyiptomi, arámi, asszír és babiloni katonai hadjáratokról írnak amiket a régészeti ásatások részben megerősítettek.

A tények és a fikció elkülönítése azonban nagyon nehéznek bizonyult. A tanulmány adatai talán segíthetnek meghatározni ezeket az eseményeket, megoldva a kronológiai vitákat, amely új megvilágításba helyezheti ezt a fontos történelmi időszakot.