Tisztított homokszemcsékkel vennék fel a harcot az elhízás ellen

A homokszemcsék szerepet játszhatnak egy napon egy fogyási kísérletben

Az első klinikai vizsgálatok már ígéretes eredményeket hoztak, de a potenciális kezelés mögött meghúzódó tényleges súlycsökkentő mechanizmust a tudósok eddig kevéssé ismerték. A kulcsfontosságú változók kiszűrésére a kutatók most számos méretű és formájú szilícium-dioxidot teszteltek az emberi bélrendszer szimulációjában egy nehéz étkezés után. Az eredmények alátámasztják azt az elképzelést, hogy a porózus szilícium-dioxid „gátolhatja az emésztési folyamatokat", amelyeket általában a zsírt, koleszterint, keményítőt és cukrokat lebontó enzimek váltanak ki a gyomorban és a belekben.

A teljes testzsír százalékuk is csökkent

A Pharmaceutics tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint úgy tűnik, hogy a beadott nanorészecskék mérete határozza meg, hogy az mennyi emésztési tevékenységet gátolt. A szerzők azt azonban elismerik, hogy a modelljük túlságosan is egyszerű ahhoz, hogy tökéletesen utánozza az emberi bélrendszer bonyolultságát az emésztés során.

Más emberi bélmodellekkel ellentétben az új modell a zsír- és a szénhidrát-emésztést egyaránt figyelembe veszi.

A szakemberek azt is elemezték, hogy a szerves anyagok milyen mértékben szívódnak fel a gyomor-bél traktusban. Úgy vélik, lehetséges, hogy a porózus (olyan anyag, amelynek szöveteiben, szerkezetében pórusok, apró lyukak vannak) szilícium-dioxid más módon is csökkenti a súlygyarapodást, de az új eredmények további kutatások szükségességét jelzik, amelyek szilárdabb kiindulási pontot jelentenek.

A homokszemcsék szerepet játszhatnak egy napon egy fogyási kísérletben Forrás: Pinterest

A kutatók 2014-ben azt találták, hogy a magas zsírtartalmú étrenden tartott egerek jelentősen kisebb súlyt szedtek magukra, amikor porózus szilícium-dioxid nanorészecskékkel (MSP) táplálkoznak.

A teljes testzsír százalékuk is csökkent. Ennek ellenére ez a hatás a felhasznált részecskék relatív méretén alapult: a nagyobbak végül hatékonyabbnak bizonyultak, írja a ScienceAlert online tudományos portál.

Az egereken végzett nyomon követési vizsgálatok alátámasztották ezeket az eredményeket. Eszerint a porózus szilícium-dioxid részecskék megfelelő mérete és alakja határozhatja meg az emésztés hatékonyságát a vékonybélben.

Csökkenthetik a vércukorszintet és a vér koleszterinszintjét

2020-ban az első klinikai adatok tíz egészséges, elhízott embert vizsgálva azt mutatták, hogy az MSP-k csökkenthetik a vércukorszintet és a vér koleszterinszintjét, amelyek mindkettő ismert rizikófaktora a metabolikus és kardiovaszkuláris szövődményeknek.

A kezelés ráadásul nem váltott ki semmilyen hasi kényelmetlenséget vagy változást a székelési szokásokban.

A jelenlegi kutatás ezeket az ígéretes eredményeket 13 különböző szélességű, abszorpciós potenciállal, formájú, méretű és felületi kémiájú porózus szilícium-dioxid-minta összehasonlításával fejti ki. Ezeket egy-egy humán gyomor-bélrendszeri modellbe vezették be, amely egy magas szénhidrát- és zsírtartalmú étkezés utáni táplált állapotot szimulált. A modell fél óra gyomor-, valamint egy óra bélben történő emésztést és felszívódást tett lehetővé.

A potenciális kezelés mögött meghúzódó tényleges súlycsökkentő mechanizmust a tudósok eddig kevéssé ismerték Forrás: https://www.yourpowermed.hu/hirek/iden-sikerulhet-a-jojo-nelkuli-fogyas

Szakemberek a zsíremésztést a felszívódott zsírsavak titrálásával, míg a keményítő emésztését a felszívódott cukrok koncentrációjának mérésével követték nyomon.

A tanulmány szerzői szerint az ideális szilícium-dioxid minták 6 és 10 nanométer közötti pórusszélességű szilícium-dioxid mikrorészecskék voltak. Úgy tűnt, hogy ezek a méretek gátolják a legjobban a vizsgált enzimeket.

A porózus homokszemcsék láthatóan felszívták a megemésztett és meg nem emésztett tápanyagokat a gyomor-bél traktusból, mielőtt azok bekerülhettek volna a rendszer véráramba.

Az eredmények megismétléséhez azonban további állatmodell-kutatásokra lesz szükség. A javasolt mechanizmust csak ezt követően validálhatják humán klinikai vizsgálatokban.