A nyílt óceántól a trópusi esőerdőkig a madarak, halak, kétéltűek és hüllők száma drámaian csökken: 1970 és 2018 között átlagosan több mint kétharmadával csökkent a WWF és a Londoni Állattani Társaság (ZSL) kétévente kiadott Élő bolygó című kiadványa szerint. Két éve ez az arány 68, négy éve pedig még csak 60 százalék volt.
Sok tudós úgy véli, hogy a hatodik tömeges kihalás korát éljük jelenleg, ami a legnagyobb életveszteség a Földön a dinoszauruszok ideje óta; és ezt az emberek okozzák.
A jelentés 89 szerzője arra sürgeti a világ vezetőit, hogy kössenek ambiciózus megállapodást a Cop15 biodiverzitási csúcstalálkozóján idén decemberben Kanadában, hogy csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátást, 1,5 C alá korlátozva a globális felmelegedést évtizedben, hogy megállítsák a féktelen természetpusztítást.
A jelentés 5230 állatfaj 32 ezer populációjának globális elemzését egyesíti, hogy mérje a vadon élő állatok bőségében bekövetkezett változásokat a kontinensek és a taxonok között, majd a földi élet tőzsdeindexéhez hasonló grafikont készítsen.
Latin-Amerikában és a Karib-térségben – beleértve az Amazonast is – a vadon élő állatok átlagos populációjának mérete a legmeredekebben csökkent: 48 év alatt 94 százalékkal.
Ez a jelentés azt mutatja, hogy a legrosszabb csökkenés a latin-amerikai régióban tapasztalható, ahol a világ legnagyobb esőerdeje, az Amazonas található
– mondta Tanya Steele, a WWF-UK vezérigazgatója a The Guardian online portálnak. – Az erdőirtás üteme felgyorsult és nemcsak a fáktól, hanem a tőlük függő vadon élő állatoktól és az Amazonas azon képességétől is megfosztja ezt az egyedülálló ökoszisztémát, hogy az egyik legnagyobb szövetségesünk legyen az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.
A második legnagyobb csökkenés Afrikában történt, ami 66 százalékot jelent. Ezt követi Ázsia és a csendes-óceáni térség 55 százalékkal, Észak-Amerika pedig 20 százalékkal. Európában és Közép-Ázsiában 18 százalékos csökkenés következett be. A jelentés szerint a teljes veszteség Európa, Amerika, Afrika, Óceánia és Kína népességének eltűnéséhez hasonlítható.
A jövőbeni hanyatlás nem elkerülhetetlen
– állítják a szerzők, akik a Himaláját, Délkelet-Ázsiát, Ausztrália keleti partjait, az Albertine-hasadékot és a kelet-afrikai ív-hegységet, valamint az Amazonas-medencét a kiemelt területek közé sorolják.
Az IUCN egy szabványt is kidolgoz egy zöld státuszként ismert állatok védelmi potenciáljának mérésére, amely lehetővé teszi a kutatók számára, hogy megtervezzék a kihalás veszélyével fenyegetett egymillió faj egy részének felépülését a Földön.