Hogy lehet túlélni egy atomtámadást?

A brit és az amerikai politikai világ enyhén szólva nem a háború azonnali befejezését követeli. Sőt, gyakran a háborús pszichózist fokozzák. Nukleáris támadás veszélye nincs, de az egyik legismertebb brit tudományos lap, csodák csodája, mégis valóságos kézikönyvet közölt, mit kell tenni ilyen esetben. Már ha lenne. Például ilyeneket írnak: ha közvetlenül lakóhelyünket éri nukleáris támadás, vagy a világ összes atombombáját egyszerre robbantják fel, nem sok esélyünk lesz a túlélésre. Szerintük viszont egy kisebb atomtámadás túlélése nem lehetetlen. Az IFL Science összeszedte, mi a teendő ilyen (soha be nem következő forgatókönyv) esetén. Megmutatjuk.

A legpusztítóbb nukleáris fegyverek ereje

Először is, egy rövid emlékeztető arról, hogy miből áll egy nukleáris robbanás. A B83 az amerikai nukleáris arzenál egyik legerősebb fegyvere: bevetése esetén 5 kvadrillió joule energia szabadulna fel, ami a Hirosimára ledobott atombomba erejének 79-szerese.

Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a robbanás a felszínen történik. A maghasadással egy hatalmas tűzgömb keletkezik, amelynek magja 83,3 millió Celsius-fok hőmérsékletű. Nem nehéz megjósolni, hogy ha a robbanás közvetlen közelében vagyunk, testünkből nem fog maradni semmi, szó szerint „elszublimálunk".

B83 és belseje Forrás: Wikimedia Commons

A robbanást kísérő hősugárzás 420 négyzetkilométernyi területet érintene. Akik itt tartózkodnak, harmadfokú égési sérüléseket szenvednének. A hatalmas nyomáshullám 17 négyzetkilométeren belül minden épületet porig rombolna. Végül, de nem utolsósorban a környéket óriási sugárzás érné; ha nincs szél, 21 négyzetkilométeren belül a lakosság 90 százaléka halálos sugárterhelést kapna.

A legfontosabb a megfelelő felkészülés

Mit lehet tenni ilyen lehetetlennek tűnő helyzetben. A kulcsszó a felkészülés. Az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának útmutatása alapján első körben tájékoztassuk a hozzánk legközelebb állókat a lehetséges menekülési útvonalakról, és válasszunk ki egy helyet a településünktől nem messze, ahol később mindannyian találkozhatunk!

Állítsunk össze megfelelő „túlélőcsomagot": rengeteg palackozott vizet, hőtakarót, konzervet, orvosi felszerelést, és nem árt egy működő rádió sem!

Sokat javít a helyzeten, ha rendelkezünk egy jól megerősített pincével, vagy valamilyen hasonló óvóhellyel, ahova hamar behúzódhatunk, és ahol a túlélőcsomaggal együtt is elférünk.

Fontos észben tartani, hogy a fenti opció nem fog működni, ha a tűzgömb robbanási sugarán belül tartózkodunk, ebben az esetben a legprecízebben felszerelt és megerősített bunker sem fog megvédeni, függetlenül attól, hogy a föld felett vagy alatt rejtőztünk el. Minden a lángok martalékává fog válni a közelben.

Forrás: AFP/Hiroshima Peace Memorial Museum

A robbanás epicentrumától több kilométerre kell lennünk ahhoz, hogy valami halvány reményünk legyen a túlélésre.

Segíthet, ha nem valamilyen nevezetesebb hely közelében rejtőzünk el, ha pedig potenciális célpontnak számító városban lakunk, inkább hagyjuk el a lehető leggyorsabban a települést és környékét!

Ha bekövetkezik a robbanás, fontos, hogy semmi esetre se nézzünk a fény felé! Ennek ereje ugyanis akkora, hogy megvakulnánk. Ha az ablak közelében, vagy egy magas épületben tartózkodunk, azonnal rohanjunk a lehető legmélyebben található pontra! Sietni kell, mert a nyomáshullám érkezéséig csupán néhány másodpercünk marad. Semmiképpen ne maradjunk az ablak közelében, mert a szanaszét repülő üvegszilánkoktól megsérülhetünk! A fülünket fogjuk be, a robbanás keltette nyomáshullám miatt ugyanis a dobhártyánk is beszakadhat!

Létfontosságú megszabadulni a ruháktól

A robbanást követően ne menjünk a szabadba, maradjunk egész napra az épület belsejében, mert a falak megvédhetnek az ionizáló sugárzástól, és a radioaktív felhőtől! Nem vagyunk szerencsések, ha a robbanás felől a szél a mi irányunkba fújja a radioaktív törmelék szemcséit. Ebben az esetben keressünk egy rosszul szellőző helyet, és takarjuk el ronggyal a szánkat és orrunkat!

Ha elég messze vagyunk a robbanástól, de gyenge szerkezetű épületben húzódtunk meg, érdemesebb elhagyni az óvóhelyet, és egy biztosabb épületet keresni. Erre legfeljebb harminc percünk van, ha nem vagyunk elég gyorsak, a radioaktív csapadék elér minket.

Forrás: AFP/-

A robbanás okozta sugárzás rendkívül erős lesz, de néhány órával később a sugárzás szintje viszonylag gyorsan csökkenni fog. Az épületen kívül azonban így is veszélyes marad a környezet, így ha nem érkezik jelzés vagy mentőalakulat, az óvóhely elhagyásáig minimum 12 órát várjunk!

Amint lehet, vegyük le a külső ruhadarabokat – kabátot, pulóvert – ezzel a radioaktív anyag akár 90 százalékát is eltávolíthatjuk!

Dobjuk a ruhákat fémtartályba, ez véd a sugárzástól! Ha nincs ilyen lehetőségünk, egyszerűen hagyjuk hátra a ruhadarabokat! Amennyiben biztonságos távolságba kerültünk, zuhanyozzunk le, így a megmaradt radioaktív részecskéket is eltávolíthatjuk a testünkről! Fújjuk ki az orrunkat, és törüljük tisztára arcunkat egy nedves ronggyal!

Ha kint tartózkodunk

Ha a robbanáskor a szabadban vagyunk, feküdjünk a földre, takarjuk el a fejünket, és bújjunk valami fémből készült tárgy mögé, ami megvédhet a sugárzástól! Ha a legveszélyesebb pillanatokon túl vagyunk, kerüljünk minél messzebb, mielőtt a radioaktív csapadék elérne minket!

Ahogy az elején írtunk, senki nem gondolja komolyan, hogy akár egyik, akár másik háborús fél (és itt az oroszokra, illetve az ukránok mögött álló amerikaiakra utalunk) atombombát dobna le. Ellenben a brit és amerikai emberek befolyásolására (minimális szinten persze) alkalmas. Hogy elfogadhatóvá váljon, saját kormányuk miért egy idegen ország fegyvereire költi az adófizetők pénzét.