Macskákat, hollókat és más állatokat is kiképzett kémkedésre a CIA

A macskák látása különösen fejlett

Macskákat és hollókat is kiképeztek az amerikai titkosszolgálat szakemberei a hidegháború évei alatt. Azt persze nem árulják el, hogy be is vetették-e az állatokat.

Ugyan ki kezdene el gyanakodni egy ablakpárkányra röppenő hollóra, vagy egy somfordáló macskára? Kinek jutna eszébe, hogy a madár egy lehallgatókészüléket helyezett az ablakba, vagy épp a macska bőre alá van beültetve egy ilyen szerkezet? Ezekkel a gondolatokkal indította el az állatos kémprogramjait a CIA az 1960-as években, amelyekről a Smithsonian magazin egyik száma közölt egy nagyobb összeállítást.

Nem találkoztam olyan állattal, amit ne tudtunk volna tanítani

- mondta a Smithsonian magazinnak Bob Bailey, aki egykoron az amerikai haditengerészetnek, a CIA-nek és a hadseregnek is dolgozott. A ma 76 éves férfi a tengeralattjárókat kereső delfinektől kezdve a csirkékig mindenféle állatot képzett már.

Lehet, hogy tiktkos ügynök a macskája? Forrás: Szomor Anikó

Kísérleti jelleggel egy alkalommal még egy pókot is betanított:

először lézersugárral világított az állatra, majd ráfújt, amire a pók összehúzta magát. A nap végére pedig eljutott odáig, hogy amikor megcélozta a lézerrel az állatot, az már rögtön olyan picire húzta össze magát, amennyire csak tudta.

A tanítás ezen formáját hívják klasszikus kondicionálásnak, amikor egy öröklött viselkedést egy korábban semleges ingerrel kötnek össze. Ennek a legismertebb példája Pavlov kísérlete, aki fényjelzéssel kötötte össze kutyáinak az etetését, és így egy idő után már a fényre beindult a kutyák nyálelválasztása.

Pavlov kutatásai nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, amit az állatok tanulásáról tudunk, és állattrénerek körében elhíresült Bailey mondása, miszerint "Pavlov mindig ott ül a válladon". De Bailey szerint az igazi inspiráció a Harvard pszichológusa, Skinner volt, aki az úgynevezett operáns kondicionálás alapelveit leírta.

Pavlov munkatársaival és egyik kutyájával Forrás: CC

Ez kevésbé a reflexeken alapul, inkább a lényege az, hogy az állatok önként tegyenek meg dolgokat. Ha pedig a cselekvést pozitív megerősítés követi, akkor az állat egyre gyakrabban fogja produkálni. Skinner a kísérletében egy éhes állatot (patkányt, galambot) helyezett egy dobozba, és az állatok a megfelelő gombok lenyomása után élelmet kaptak. Amint az állat felfedezte az összefüggést, a gombnyomás gyakorisága jelentősen megnőtt. Ezen módszer segítségével sokkal könnyebb olyan állatokat tanítani, amelyek amúgy nem feltétlenül működnének együtt az emberrel.

Keller Breland és felesége, Marian 1947-ig Skinner laboratóriumában dolgozott, majd saját vállalkozást alakítottak Animal Behavior Enterprises néven, és reklámoknak, állatkerteknek képeztek ki állatokat. 1955-ben létrehozták saját állatkertjüket,

az IQ Zoo-t, ahol gitározó kacsákat, zongorázó nyulakat és bevásárlókocsit toló malacokat lehetett látni.

Ilyen előzményekkel kerültek be az amerikai haditengerészet harci tengeri emlősöket képző programjába, melyet Bob Bailey vezetett. A program célja olyan delfinek képzése volt, amelyek megfelelő felszereléssel képesek voltak azonosítani és eltávolítani az aknákat.

Amerikai harci palackorrú delfin 2003-ban Irak partjainál Forrás: AFP/Brian Aho

Baileynek ekkoriban elege lett abból, hogy a haditengerészet nem használja ki az állatok intelligenciáját, és végül csatlakozott Brelandék vállalkozásához. Az ABE-t nem sokkal később a CIA és a hadsereg is felkereste.

Bailey egyik első munkája egy kémmacska képzése volt.

Az "Acoustic Kitty" programban részt vevő macskát lehallgatóvá alakították. A bőre alá mikrofont és akkumulátort építettek, és a farka volt az antenna. Baileyék pedig megtanították az állatnak, hogy kövesse az emberi hangokat. Anekdoták szerint az első kísérlet kudarcba fulladt, ugyanis még bevetés előtt elgázolták a macskát. A CIA egyik volt technológiai igazgatója, Robert Wallace ugyanakkor a Smithsonian magazinnak azt mondta, hogy a program valódi volt, és a macskát nem gázolták el.

Miközben az 1960-70-es években az IQ Zooban táncoló csirkék szórakoztatták a látogatókat, nem messze onnan Baileyék

kémkedésre képeztek hollókat.

A megbízóiktól kapott fényképek alapján díszletvárosokat építettek, és a madarak feladata az volt, hogy az előre kijelölt ablakba felszállítsák a lehallgatókészülékeket. Bailey olyan galambokat is képzett, amelyek leszállással jelezték, ha ellenséget találtak. A problémát az jelentette, hogy a madarak elrepültek, ha találkoztak ellenséges csapatokkal.

A holló az egyik legintelligensebb állat, nagyon jól tanítható Forrás: Biosphoto via AFP/Bruno Cavignaux / Biosphoto/Bruno Cavignaux

Noha hivatalosan nem ismerték el se a kémmacskák, se a hollók alkalmazását, Bailey sejtelmesen annyit elismert a Smithsoniannak, hogy bizonyos helyekre sikerült macskákat és hollókat bejuttatni. Az ABE 1975-ben egy szenátusi vizsgálat miatt befejezte az ilyen irányú tevékenységeit, és 1990-ben az IQ Zoo is bezárt. Kémállatokra ma már nincs szükség, a különböző eszközök sokkal megbízhatóbbak ilyen esetekben, mint a macska, amelyik esetleg elfut egy egér után. Bailey azonban ma is aktívan foglalkozik állatok képzésével: európai biztonsági szolgálatokkal dolgozik együtt, és kutyákat tanít be arra, hogy hangjelzésekre különböző biztonsági feladatokat lássanak el.