A Nature Ecology and Evolution folyóiratban publikált új kutatás egy új, szénizotópos kormeghatározási programot is tartalmaz, amely azt mutatja, hogy a Formby Point területének legfajgazdagabb lábnyomágyai sokkal régebbiek, mint azt a tudósok korábban vélték. Ezek az egykori folyómedrek Nagy-Britannia természettörténetének egy kulcskorszakát rögzítik a mezolitikumtól a középkorig.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak, az ezt követő mezőgazdasági alapú társadalmakban az emberi lábnyomok uralták a neolitikumot, majd későbbi lábnyom mélyedéseket, a nagy emlősfajok gazdagságának feltűnő csökkenése mellett.
A kutatók most azt is kimutatták, hogy a modern partvonalhoz közeli terület az emberi és állati tevékenység központja volt az utolsó jégkorszakot követő néhány ezer évben.
Az európai mezolitikum hatalmas part menti tájai gazdag ökoszisztémákat rejtettek, amelyek hemzsegtek a nagy állatoktól. Az új tanulmány szerint egy úgynevezett biodiverzitás központ lehetett itt, nagy legelőkkel és ragadozókkal – egy északnyugat-európai Serengeti.
A lábnyomok vizsgálata alapján a nagytestű emlősök számának megfigyelhető csökkenése számos tényező eredménye lehet, beleértve a tengerszint emelkedését, a mezőgazdaság fejlődését követően az élőhelyek zsugorodását, valamint a növekvő emberi populáció által okozott vadászati nyomást.
Az új felfedezés azonban fontos kérdéseket vethet fel a hagyományos régészeti és fosszilis leletekkel szemben.
A Formby lábnyomágyak alkotják a világ egyik legnagyobb, ismert őskori gerinces nyomvonalat
– mondta Dr. Alison Burns, a Manchesteri Egyetem munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Az Ír-tenger medencéje körüli tájakon hiányoznak az erre az időszakra vonatkozó, jól behatárolható kövületek.
Hozzátette: ez az első alkalom, hogy ehhez hasonló faunatörténetet és ökoszisztémát kizárólag a lábnyomok alapján rekonstruáltak.