Noha az angol rózsák kertekben való felhasználásáról azt feltételezik, hogy Kínából és Irakból származnak, Anglia-szerte több száz éve virágoznak. A rózsatermesztés vitathatatlan királyának a 2018-ban elhunyt David Austin-t kiáltották ki az elmúlt hat évtizedben, akinek rózsái színükkel és bódító illatukkal töltötték be országszerte a kerteket.
Kertészete a minap bejelentette, hogy visszavon néhányat a legkedveltebb fajából, mert azokat már nem lehet többé termeszteni.
Ilyen például az A Shropshire Lad, egy gyönyörű futó rózsa, amelynek balettcipőhöz hasonlatos, rózsaszín virágai és gyümölcsös tea illata elnyerte a Royal Horticultural Society (RHS) díjait is. Szinte tövistelen szárával és tökéletesen szimmetrikus szirmaival sokáig a legnépszerűbb terméknek számított, ám az elmúlt hetekben kikerült az értékesítésből.
Nem állhatunk egy helyben, és nem figyelhetjük karba tett kézzel, ahogy a betegségek és a kártevők terjednek a körülmények és az éghajlat változásával, ami komolyan veszélyezteti a legnépszerűbb fajtáink egészségét és sikerét
– mondta Tim Smith, a David Austin Roses műveleti igazgatója a The Guardian online portálnak. – Ez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben drasztikus lépésre van szükség.
Hozzátette: bár ezek a növények bizonyos körülmények között még fejlődhetnek, a körülmények hosszú távon azonban azt jelentik, hogy
egy bátor döntéssel a változó környezethez jobban illeszkedő alternatív fajtákat ajánlanak a virágimádóknak.
Egy másik idén visszavont rózsa az úgynevezett Munstead Wood, amely mély, bársonyos karmazsinvörös szirmokkal és klasszikus, régi rózsa illattal bír. Bár a fajta csak 2007-ben született, így viszonylag új, de a kártevők komoly kárt tettek benne.
Míg a tökéletes rózsa fő választási szempontja egykor a mutatós virágzás és a gyönyörű illat volt, a kertészetek ma már inkább a klímatűrő képességet választják.
Azok a rózsák, amelyeket a kertekben látunk, a vadon élő fajok több száz éves növénynemesítésének termékei
– mutatott rá Simon Toomer, a Kew Gardens élő gyűjteményének kurátora. – A nemesítés nagy része a mutatós, megbízható virágzás és illat kiválasztására irányult.
Ma a minőség mellett a kiválasztást egyre jobban befolyásolja az olyan betegségekkel szembeni ellenálló képesség, mint a feketefoltosság és a lisztharmat.
Mivel azonban az éghajlat olyan gyorsan megváltozott az elmúlt néhány évben (különösen a nedves, enyhe tavaszok és a forró, száraz nyarak miatt), ezek a betegségek egyre pusztítóbbá váltak.
Ez részben annak tudható be, hogy a növények kevésbé tudnak alkalmazkodni az új éghajlati viszonyokhoz, így érzékenyebbek a betegségekre.