Az első keresztény századokig nyúlik vissza halottak napjának emlékezete

Halottak napján minden temető kivilágosodik

Az ősegyházban gyökerező hagyomány, hogy meghalt szeretteinkre és mindazokra emlékezünk, akik a keresztény hívők hite szerint már a mennyben, a szentek közösségében élnek. A mindenszentek és a halottak napja is komoly történelmi múltra visszatekintő ünnepkör. Mindenszentek ünnepét eredetileg május 13-án tartották: IV. Bonifác pápa 609-ben szentelte a keresztény vértanúk ünnepének ezt a napot, de csak III. Gergely pápa pontifikátusa idején, 741-ben jelent meg először az üdvözült lelkekre való megemlékezés napjaként, majd utóda, IV. Gergely pápa minősítette egyetemes ünneppé és helyezte át november elsejére. Másnap, november 2-án van a halottak napja. Bár szorosan összefüggenek, és ezért gyakran össze is keverik őket, két, egymástól különböző ünnepkörről van szó. 

Mikor volt az első halottak napja?

A halottak napja eredetének jobb megértéséhez a mindenszentek napjának történetével kell kezdenünk. A középkorban a legtöbb keresztény közösség minden évben ünnepet tartott az egyház szentjei, köztük az elhunyt és a hit szerint a mennybe került mártírok tiszteletére. Idővel ezt a mindenszentek napjként kezdték említeni, és a katolikus egyház kötelező, megszentelt nappá tette: 741-ben jelent meg először az üdvözült lelkekre való megemlékezés napjaként. A szentekről való megemlékezés napját

III. Gergely pápa tette meg a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek" az emlékünnepévé.

Mindenszentek napján a keresztények az összes szentről és üdvözült lélekről megemlékeznek Forrás: Wkimedia Commons / Fra Angelico

Az egyháztörténeti hagyomány szerint a halottak napja Szent Odiló apát kezdeményezésére vált hivatalosan is emléknappá. A clunyi bencés szerzetes kezdeményezése nyomán 998-ban lett ünnep a halottak napja, amikor az elhunyt családtagok lelkéért imádkoznak: azokért a „hétköznapi férfiakért és nőkért, akik jó életet éltek, és a purgatóriumban (tisztítótűzben, a szerk.) vártak arra, hogy méltók legyenek megdicsőülve a mennybe jutni."

A mindenszentek ünnepe (lFestum Omnium Sanctorum) ekkléziológiai tartalmát tekintve a „megdicsőült egyház" (ecclesia triumphans) ünnepnapjának számít.

Az utolsó ítélet Michelangelo Sixtus-kápolnában lévő freskóján Forrás: Wkimedia Commons / Michelangelo Buonarroti

Fontos azonban, hogy ez az ünnep nem tévesztendő össze a halottak, vagyis a „szenvedő egyház" napjával. A római katolikus egyház november másodikán az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert lelkekért tart fohászt.

Utazás az azték mitológia alvilágába

Érdekes módon, a halállal és a halottakkal kapcsolatos hitvilág a régi aztékoknál is hasonló volt.

Az azték hiedelmek szerint az ember halála után a léleknek kilenc fázison kell áthaladnia, mielőtt eljuthatna a „Mictlan"-ba, vagyis az azték mitológia alvilágába.

Az aztékok egyik főtemploma a Templo Mayor (nagy templom) romjai, ahol a régészek azték áldozati ajándékokat találtak. Az aztékok másként tekintettek a halálra Forrás: Wikimedia Commons

Az út az első szinttől a kilencedikig nehéz és négy évig is eltarthat. Az aztékok emellett abban is hittek, hogy az ember sorsa már a születéskor kialakul, és minden személy lelke a halál típusától függően alakul és változik, nem pedig attól, hogy milyen életet élt. E felfogásnak megfelelően úgy vélték, hogy ha valaki meghal, akkor a halála és annak körülményei határozzák meg azt, hogy az alvilág melyik régiójába távozik a lelke.

A lélek ezután innen kezdi meg a „vándorlást" és vár az átalakulásra, vagy a „következő sorsára".

Az aztékokat a spanyol hódítók győzték le a 16. században Forrás: Realm of History

Az 1521-es spanyol hódítás, az Azték Birodalom leigázása a katolikus hitvilág és a bennszülött hiedelmek egybeolvadását eredményezte. Az ünnep teológiai alapja ettől kezdve az emberi gyarlóság elismerése lett, mely szerint csak kevesen érhetik el a tökéletességet az életben, ezért legtöbben „a bűnösség nyomaitól sebhelyesen" mennek a sírba, így bizonyos tisztulási időszak szükséges ahhoz, hogy a lélek szemtől szembe állhasson Istennel.

Hogyan ünnepelik világszerte a halottak napját?

Ma a legkülönbözőbb vallású és kulturális hátterű emberek is megünneplik világszerte a halottak napját. A hagyományok egy része mindenhol közös, nyelvtől vagy országtól függetlenül. Akadnak azonban teljesen egyedi szokások is.

Mindenszentek ünnepén gyertyafényben úsznak a temetők Forrás: CC BY-SA 4.0/Diego Delso

Vegyünk ezekre néhány példát:

• Guatemalában az úgynevezett Barriletes Gigantes, vagyis az Óriássárkányok Fesztiválján vesznek részt a megemlékezők, ahol papírsárkányokat reptetnek. A hatalmas sárkányok elkészítése hónapokig is eltarthat, amelyek akár húsz méter átmérőjűek is lehetnek. A megemlékezők üzenetet írnak az őseiknek és elhunyt szeretteiknek egy papírlapra , amit a sárkány farkához kötnek, hogy az írászt az elhunytak el tudják olvasni a mennyben.
• Mexikóban sokan oltárokat állítana saját otthonaikban az őseik számára, amit többek között fényképekkel, virágokkal, cukorkakoponyákkal és gyertyákkal díszítenek fel.

A mexikóiaknál a halottak oltára egyfajta "portál", amelyen keresztül az elhunyt újra meglátogathatja a szeretteit Forrás: Mindenszentek

• A Fülöp-szigeteken a család az elhunyt szeretteik kedvenc ételeit főzi meg halottak napján, majd lakomára hívja a barátokat és rokonokat. Sokan keresik fel őseik sírját, ahol gyertyát gyújtanak, sőt, gyakran még az éjszakát ott is töltik.
• Lengyelországban ilyenkor kötelező hazautazni (a húsvéthoz és a karácsonyhoz hasonlóan), mert a családtagok közösen keresik fel a temetőket, ahol az őseik nyugszanak, és ahol gyertyát gyújtanak, hogy „igazi gyertyalánggal" várják együtt az éjszakát.
• Peruban a megemlékezők megosztanak egy vekni édes péksüteményt, az úgynevezett „t'anta wawa"-t egyik barátjukkal vagy rokonukkal, amit baba vagy kisgyerek formájára sütnek.

Tisztelik az őseik hagyományait és az elmúlást

Noha két ünnepkör, de a mindenszentek és a halottak napja szorosan összefügg egymással, hiszen a keresztény hit reménye abból az ígéretből ered, hogy a halálunk után új, megszentelt élet kezdődik számunkra a mennyben. A hit szerint a temetőben található sírok a mai és az eljövendő világ egyesülésének szimbólumai.

Halottak napján minden temető kivilágosodik Forrás: 123rf.com

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak." – írja a Prédikátor Könyve a 3. fejezetben.

Nem véletlen tehát , hogy ezekben a napokban keressük fel a szívünkhöz közel állók sírjait a temetőkben, amelyek családunk és őseink emlékeit őrzik. Sokak számára ezzel sikerül megnyugvást találni a fájdalmas veszteségekben, de a halottak napja rohanó világunkban arra is emlékeztethet bennünket, hogy saját életünk is korlátozott és véges.