A makrofágok az immunrendszer rendkívül plasztikus és heterogén sejtes elemei. A baktériumok, károsodott sejttörmelékek és az elhaló sejtek bekebelezésével jelentős szerepet töltenek be a fertőzések elleni védekezésben, valamint a szövetkárosodást és gyulladást követő regenerációban. Emellett antigéneket állítanak elő, citokineket és egyéb biológiailag aktív molekulákat termelnek, szabályozzák a T-sejt-aktivációt, befolyásolva ezáltal a szöveti egyensúly fenntartását és az immunválaszt.
Az SZBK-ban Czimmerer Zsolt vezetésével három hónapja alakult kutatócsoport a makrofágok polarizációjának hátterét, valamint a veleszületett immunrendszer sejtjeinek memóriajellegű sajátságait vizsgálják. A témához kapcsolódóan nemrég jelent meg a kutatóbiológus legfrissebb publikációja a rangos Immunity szakfolyóiratban.
A makrofágok funkciójára és megjelenésére jelentősen hatással vannak a mikrokörnyezeti szignálok, amelyek különböző génaktivációs programokat indítanak el, befolyásolva így e fehérvérsejtek átalakulását. A kutatócsoport célja, hogy több módszer kombinálásával a mikrokörnyezetnek a makrofágok funkciójára és fenotípusára gyakorolt hatásait vizsgálja. A kutatók arra is választ keresnek, hogy több különböző mikrokörnyezeti szignál egyidejű vagy időben eltérő jelenléte milyen módon szabályozza gének a makrofágokon belüli kifejeződését - a génexpressziót - és ezáltal a polarizációt.
Az eredményeket bemutató tanulmányban a kutatók az eddig ismert, egymás hatását kölcsönösen gátló interakciók mellett új, egymást erősítő kölcsönhatásokat azonosítottak az alternatív makrofág-polarizációs és a különböző kórokozó-eredetű szignálok között. Ezek teljesen újszerű funkcionális sajátságokat kölcsönöznek a makrofágoknak.
A kutatók igazolták az egymást erősítő génexpressziós jelenség meglétét allergiás asztmában szenvedő egérmodellben is. A felfedezés segíthet megismerni olyan komplex megbetegedések kifejlődésének folyamatát, amelyekben az egymással ellentétes polarizációs szignálok egyszerre vannak jelen a makrofágok mikrokörnyezetében, együttesen alakítva azok funkcióját, és jelentősen befolyásolva a betegségek kimenetelét.
A kutatás eredményének kiemelkedő szerepe lehet abban is, hogy a jövőben új terápiás megközelítéseket azonosítsanak olyan súlyos és nehezen kezelhető kórképekben, mint az asztma.