Itt a bizonyosság: a rovarok is érezhetnek fájdalmat

Illusztráció

Évente legalább egy billió rovart ölnek meg élelmiszer és állati takarmány céljára. A rutinszerű elpusztítási módszerek közé tartozik az extrém hő és hideg, amelyet gyakran éheztetés előz meg. Ehhez képest „csak" mintegy 79 milliárd emlőst és madarat ölnek le évente.

Évente több billió vadon élő rovart pusztítanak el

A tudósok már régóta felismerték, hogy a fájdalom úgynevezett túlélési értékét sok állat – feltehetően a rovarok kivételével – megtapasztalja. Brit kutatók azonban több mint 300 tudományos tanulmányt vizsgáltak meg és bizonyítékot találtak arra, hogy legalább néhány rovar bizony érez fájdalmat. Más rovarokat viszont még nem vizsgáltak elég részletesen. Legalábbis eddig.

Ez a kékes színben tündöklő rovar a fémdarazsak osztályának oszlopos tagja Forrás: Saftner, Daniel M., Smith, Mark R., Evans, Annette E. and Bellaire, Joseph H. (2013). Image Database: Macroscopic Solutions, LLC.

Saját vizsgálatot is végeztünk a poszméhek potenciálisan káros ingerekre adott reakciójáról

– mondta Matilda Gibbons, a Queen Mary University of London viselkedési idegtudományi doktorandusza a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Az ingerekre adott reakciójuk hasonló volt az emberek és más állatok fájdalomreakcióihoz, amelyekről elfogadott, hogy fájdalmat éreznek.

A rovarirtó szerek évente több billió vadon élő rovart pusztítanak el. A halál tényleges oka gyakran bénulás, fulladás vagy a belső szervek feloldódása, esetenként akár több napon keresztül.

A kutatók szerint ha a rovarok fájdalmat éreznének, a rovartenyésztés és a kártevőirtás tömeges szenvedést okoz.

Az állatjóléti viták és törvények mégis szinte mindenhol figyelmen kívül hagyják a rovarokat. Ennek egyik oka, hogy a rovarokat történelmileg gyakran túl egyszerűnek és túl rövid élettartamúnak tekintették. Egyre több a bizonyíték azonban arra, hogy a rovarok is érezhetnek fájdalmat.

Viselkedési mutatókat kerestek

Arra a kérdésre, hogy a rovarok éreznek-e fájdalmat, a tudósok nem tudnak egyértelműen válaszolni. Ahogy arra rámutatnak, a fájdalom eredendően egyfajta privát élmény. Ennek diagnosztizálásának nehézségét – amikor a szóban forgó lény nem tud beszélni – jól példázza a csecsemők műtét közbeni kezelése.

Még az 1980-as években sok sebész morbid módon úgy gondolta, hogy a csecsemők nem éreznek fájdalmat,

ezért csak ritkán használtak érzéstelenítőt, mert úgy gondolták, hogy a csecsemők nyilvánvaló reakciói, mint például a visítás és vonaglás, „csak reflexek" voltak.

Poszméh portréja Forrás: Bristoli Egyetem

Minden olyan lény esetében, amely nem tudja közvetlenül közölni szenvedését, a józan észre és a valószínűségre kell hagyatkoznunk

– mutatott rá Andrew Crump, a London School of Economics and Political Science posztdoktori kutatója. – Minél több fájdalomjelzőt találunk, annál nagyobb a valószínűsége.

Hozzátette: fontos, hogy következetes kritériumokat alkalmazzanak az állatokon és ugyanazokat a viselkedési mutatókat keressék a rovaroknál, mint például a teheneknél vagy a kedvtelésből tartott kutyáknál.

Fájdalom az agyban?

A legtöbb állatnál megjelenik az úgynevezett nocicepció (más néven neuralis érzékelés), tehát a káros ingerek feldolgozása, amely reflexszerű reakciókat eredményezhet. A tudósok már régóta tudják, hogy a rovarok is rendelkeznek ezzel. Ha azonban egy állat potenciálisan káros ingereket észlel, az nem feltétlenül jelzi az emberben az agyban generált „jaj-szerű" fájdalmat. Mind a nocicepció, mind a fájdalom bizonyos mértékig egymástól függetlenül is történhet.

Egy közelmúltbeli tanulmányban felfedeztük, hogy a poszméhek hőre adott reakciói más motivációktól is függenek

– magyarázta Lars Chittka, a londoni Queen Mary Egyetem az érzékszervi és viselkedésökológia professzora. – A poszméheknek négy etetőt adagolót: kettő fűtött és kettő fűtetlenetetőt, amelyek mindegyike cukros vizet adagolt, amit a poszméhek szeretnek.

A rovarok is érezhetnek fájdalmat? Forrás: NurPhoto via AFP/Creative Touch Imaging Ltd/NurPhoto/Creative Touch Imaging Ltd

Amikor minden etetőben azonos koncentrációban volt a cukros víz, a méhek elkerülték a két fűtött etetőt. Amikor azonban a fűtött etetők édesebb cukros vizet adtak, mint a fűtetlenek, a poszméhek gyakran választották a fűtött etetőket.

A cukor iránti szeretetük felülmúlta a hő iránti gyűlöletüket.

Ez a szakemberek szerint arra utal, hogy a méhek azért (is) érezhetnek fájdalmat, mert (az emberekhez hasonlóan) a reakcióik több mint reflexek. Valószínűleg emlékeztek a fűtött és fűtetlen etetőkre is, és ennek alapján döntötték el, melyikből táplálkoznak. Tehát a kompromisszum az agyban történt.

Ahogy arra Lars Chittka rámutatott, a rovarok agya más módon változtatja meg az ártalmakra adott viselkedési reakciókat.

Az éhes legyek például kisebb valószínűséggel menekülnek el a szélsőséges hőségtől, mint a jóllakott társaik. Sőt, a lefejezett legyek is képesek zümmögni és nem mutatnak semmiféle a különbséget, ami azt jelzi, hogy az agyuk és a reagáló testrész közötti kommunikáció összhangban lehet a fájdalommal.

Egyéb fájdalomjelzők is akadnak

A különböző rovarok fájdalmára vonatkozó bizonyítékok értékeléséhez használt keretrendszer késztette arra az Egyesült Királyság kormányát közelmúltban, hogy felismerje a fájdalomérzetet két másik jelentős gerinctelen csoportban: a tízlábú rákfélékben (beleértve a rákokat, homárokat és garnélarákokat) és a lábasfejűekben (beleértve a polipokat és a tintahalakat). Ezeket az új „jellemzők" beépítették a 2022. évi állatjóléti (sentience) törvénybe.

A keretrendszer összesen nyolc kritériumot tartalmaz, amelyek felmérik, hogy egy adott állat idegrendszere képes-e jelezni a fájdalmat (például az agy-test kommunikáció révén), és hogy viselkedése jelez-e fájdalmat.

A legyek és csótányok például hat kritériumnak felelnek meg. A keretrendszer szerint ez „erős bizonyíték" a fájdalomra.

Fecskefarkú lepke (Papilio machaon) Forrás: Wikimedia Commons

Ahogy arra a szakemberek rámutatnak, annak ellenére, hogy néhány rovarnál gyengébb bizonyítékok állnak rendelkezésre, többen még mindig „lényeges bizonyítékokat" mutatnak a fájdalomra.

A méhek, a darazsak és a hangyák négy kritériumot teljesítenek, míg a lepkék, lepkék, tücskök és szöcskék hármat.

A bogarak, mint a rovarok legnagyobb csoportja, csak két kritériumban mutat fájdalomérzetet. Ám más rovarokhoz hasonlóan, amelyek alacsony pontszámot kaptak, ebben az összefüggésben egyelőre nagyon kevés tanulmány készült a bogarakról és a tudósok nem találtak bizonyítékot arra sem, hogy bármely rovar megfelelt volna az összes kritériumnak.

Ezek az eredményeik azért is fontosak, mert a rovarok fájdalmára vonatkozó bizonyítékok sokban megegyeznek más állatok fájdalomérzetének bizonyítékaival, amelyek az Egyesült Királyság törvényei szerint már védettek.