Hiába aratott a halál ötven órája az Ardennekben

Támadásban lévő Waffen-SS rohamalegység az ardenneki offenzíva napjaiban, 1944 decemberében

1944. december elején a brit és az amerikai hadseregcsoportok már Németország nyugati határán sorakoztak fel arra készülve, hogy egy utolsó nagy rohammal szétzúzzák az agonizáló náci Harmadik Birodalmat. Ezekben a napokban Dwight D. Eisenhower tábornok, az angolszász szövetséges haderő főparancsnokának főhadiszállásán oldott, kellemes hangulat uralkodott, mert a főtisztek a közeledő karácsonyi ünnepekre készültődek. Az amerikai tábornokok közül szinte mindenki biztosra vette, hogy Németország teljesen kivérzett, az utolsókat rúgja, és a végső összeomlás csak rövid idő, hetek, vagy esetleg egy-két hónap kérdése. Senki sem sejtette, hogy az Ardennek karácsonyi képeslapot idéző havas erdeinek mélyén Adolf Hitler olyan keserves meglepetést készít elő számukra, ami az első napokban súlyos zavart és komoly pánikot okozott a szövetségesek soraiban.

Sohasem célszerű alábecsülni az ellenséget

1944. július végén, bő másfél hónappal a „D-nap", vagyis az angolszász szövetséges haderő normandiai partra szállása után az amerikai és angol seregtesteknek sikerült kitörniük hídfőállásaikból, és legyűrve a németek szívó ellenállását, megindultak Franciaország belseje felé. Augusztus 25-én felszabadították Párizst, szeptember elején pedig betörtek Belgium és Hollandia területére. Szeptember 2-án bevették Antwerpent, novemberre pedig az angolszász haderő már a német határ előtt sorakozott fel széles fronton.

Eisenhower tábronok, az angolszász szövetséges haderő főparancsnoka a katonái között Forrás: Wikimedia Commons

Eisenhower tábornok, a szövetséges haderő főparancsnoka és törzse számára úgy tűnt, csak egyetlen nagyobb csapásra van szükség ahhoz,

hogy megindítsák a Németország szívéig hatoló végső rohamot.

A brit és az amerikai vezérkart az elmúlt hónapok győzelemsorozatai túlontúl is magabiztossá, elbizakodottá tették, noha egyre több jel utalt arra, hogy a németek még korántsem értek az erejük végére.

Montgomery és Eisenhower a nyugati fronton Forrás: Wikimedia Commons/ U.S. Army Photo/Archive

Montgomery tábornagy merész terve, az 1944. szeptember 17-én elindított Market Garden hadművelet, a világtörténelem legnagyobb légideszantos bevetése, ami a Rajna hollandiai szakaszán átívelő közúti hidak megszerzésével a Ruhr-vidék elfoglalását, és ezzel a német hadiipar kiiktatását célozta meg, súlyos kudarcba fulladt.

A Market Garden zseniálisan merész, de roppant kockázatos hadműveletnek számított Forrás: WW2

1944 októberében és novemberében pedig többszöri kísérlet ellenére sem sikerült áttörni a német birodalmi határon kiépített védelmi állást, a Siegfried-vonalat. Mindez a német ellenállás megerősödésre utalt, amit viszont a szövetségesek nem vettek kellő súllyal figyelembe, és ez 1944. december 16-án keserves meglepetést okozott számukra.

Hitler nyugaton akarta megfordítani a háború menetét

Az 1944 nyári súlyos megpróbáltatások és vereséghullám ellenére Adolf Hitler a realitásokat figyelmen kívül hagyva ismét egy mindent eldöntő nagy offenzívával akart fordulatot elérni a náci Németország számára egyre súlyosabbá váló hadi helyzetben.

Tiger-II. "Királytigris" német nehézpáncélosok Forrás: Bundesarchiv

A szövetségesek 1944. június 6-i normandiai partra szállásával Németország véglegesen kétfrontos háborúra kényszerült az európai hadszíntéren, amiről tudni lehetett, hogy a megelőző évek súlyos veszteségei, és a német hadiipar szétbombázása miatt ez a fronthelyzet nem lesz sokáig fenntartható.

Hitler nyugaton akarta megfordítani a háború menetét Forrás: Bundesarchiv

1944. június 22-én a Vörös Hadsereg elsöprőerejű offenzívát indított keleten. A Bagratyion hadművelet, amelyben több mint 200 hadosztályt vetett be a moszkvai főparancsnokság (többet, mint amennyivel Hitler megtámadta a Szovjetuniót),

1944 augusztusára kiszorította a Wehrmacht alakulatait a Szovjetunió területéről.

Románia 1944. augusztus 23-i kiugrása miatt összeomlott a keleti front déli szakasza; a Vörös Hadsereg seregtestei szeptember végén pedig már Magyarország területén jártak.

A Bagratyion-hadművelettel a Vörös hadsereg kiszorította a németeket a Szovejtunió területéről Forrás: Ria/Novosti

Ebben a súlyos helyzetben a szárazföldi haderő főparancsnoksága, az Oberkommando des Heeres (OKH) a keleti front megerősítésére akarta bevetni a még rendelkezésre álló tartalékokat. Hitler a tábornokaival szemben azonban úgy vélte, hogy nyugaton kell megfordítani a háború mentét. Ezért már 1944 szeptemberében utasítást adott egy vadonatúj támadóerő, a 6. SS-páncéloshadsereg felállítására.

Már elviselhetetlen az állandó visszavonulás!

A nagy nyugati ellentámadás tervét a legszigorúbb titoktartás közepette dolgozták ki. Hitler a legnagyobb diadala, az 1940-es győzedelmes franciaországi hadjárat tervét akarta megismételni az Ardennek-hegység áthatolhatatlan erdőségeiből elindított nagy nyugati ellentámadással.

Hitler az 1940-es diadala helyszínén akarta megismételni a nyugati ellentámadást Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Führer elképzelése szerint az Ardennekből előretörő páncélos seregtestek miután hídfőállást alakítottak ki a Meuse folyó mentén, északnak fordulva elfoglalják Brüsszelt és Anwerpent, kettévágva Montgomery tábornagy brit, valamint Omar Bradley tábornok amerikai hadseregcsoportjait. Antwerpen elfoglalásával megfosztották volna a szövetségeseket az utánpótlás szempontjából létfontosságú egyetlen nagy tengeri kikötőjüktől, a szövetséges hadseregcsoportok kettévágása és bekerítése pedig Hitler reményei szerint kikényszerítette volna a nyugati hatalmakkal való fegyverszünetet.

Támadásban lévő Waffen-SS rohamalegység az ardenneki offenzíva napjaiban Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Zseniális, de őrült terv volt, aminek a végrehajtásához nem voltak meg a reális feltételek.

Az idős arisztokrata porosz marsall, Gerd von Rundstedt vezértábornagy, a nyugati német haderő főparancsnoka először azt hitte, hogy rosszul hall, amikor Hitler beavatta az ardenneki ellentámadás tervébe.

Gerd von Rundstedt vezértábornagy ( a kép jobb szélén) Erwin Rommel társaságában Von Rundstedt 1944-ben a nyugati front parancsnoka volt Forrás: Bundesarchiv/Jesse

A szókimondásáról ismert Heinz Guderian vezérezredes, a kiváló páncélostábornok nem is tett lakatot a szájára, és egyszerűen csak őrültségnek minősítette a Führer elképzelését.

Már elviselhetetlen az állandó visszavonulás!"

- vágott vissza üvöltve Hitler Guderian aggályaira.

A szókimondásáról híres Guderian vezérezredes Hitlernek is ellentmondott Forrás: Bundesarchiv

Még a Führer feltétlen hívének számító Walther Model vezértábornagy is óvatosságra intette főnökét, de Hitlerről minden józan érv lepergett. Az 1944. július 20-i sikertelen merényletkísérlet után az addig is feszült viszony még jobban kiéleződött Hitler és a tábornokai között.

Walther Model vezértábornagy is óvatosságra intette Hitlert, minden eredmény nélkül Forrás: Bundesarchiv

Ezért az ardenneki ellentámadásban nem is a hadseregnek, hanem a a saját pretoriánus gárdájaként kezelt Waffen-SS-nek szánta a főszerepet.

A Führer a „régi harcostársra" bízza az őrült terv végrehajtását

A támadáshoz három hadsereget vontak össze. A nyugati front legészakibb szakaszán állomásozó 15. hadsereg az a feladatot kapta, hogy északról biztosítsa az Ardennekből kibontakozó nagy német ellentámadást.

Hitler utasítására az áttörést az újonnan felállított 6. SS-páncéloshadseregnek kellett vezetnie,

amelynek élére a „régi harcostársat", Josef (Sepp) Dietrich SS-Oberstgruppenführert ( a Waffen-SS-ben ez a vezérezredesinek megfelelő rendfokozat volt, a szerk.) nevezte ki.

Hitler a "régi harcostárssal", Josef (Sepp) Dietrich SS-tábornokkal Forrás: Bundesarchiv

A széles vállú, tagbaszakadt és barázdált arcú Dietrich sokkal inkább egy kocsmai kidobóra, mint sem egy német tábornokra emlékeztetett. Az egykori bajor rendőrőrmesterből SS-vezérezredessé lett Dietrcih egyike volt Hitler legkorábbi harcostársának, aki még az 1920-as években Münchenben csatlakozott a náci párthoz.

Dietrich azon kevesek közé tartozott, akikkel a Führer tegeződött.

1926-tól ő lett Hitler személyes testőrségének a parancsnok, akinek a lojalitásához így nem fűződött semmilyen kétség.

Josef "Sepp" Dietrich Oberstgruppenführer ( a kép bal szélén) a 6. SS-páncéloshadsereg parancsnoka Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A vezérkari akadémiát végzett hivatásos tisztek azonban korántsem voltak túl nagy véleménnyel Dietrich katonai képességeit illetően. Von Rundstedt vezértábornagy tömör velősséggel csak ekként jellemezte Hitler kedvenc SS-tábornokát:

„Derék, de hülye."

Az angolszász Market Garden légideszant hadműveletet meghiúsító Wilhelm Bittrich Oberguppenführer (altábornagy), az ardenneki ellentámadásban részt vevő II. SS-páncéloshadtest parancsnoka szerint egyszer egy harctéri helyzetet igyekezett elmagyarázni Dietrichnek katonai térkép segítségével.

Wilhelm Bittrich, a II SS-páncéloshadtest parancsnoka Forrás: Bundesarchiv

Másfél óráig magyaráztam neki, teljesen feleslegesen. Egyetlen szót sem értett meg belőle."

- emlékezett vissza később Bittrich. És Hitler ennek az embernek a széles vállaira helyezte a „Herbstnebel" (Őszi köd) kódnevet kapott hadművelet főcsapása végrehajtásának teljes felelősségét. A 6. SS-páncéloshadseregtől délre a magát többszörösen kitüntetett páncélostábornok, Hasso von Manteuffel vezérezredes 5. páncéloshadserege lendült támadásba, a két hadsereg előretörését pedig Heinz Brandenberger vezérezredes 7. hadserege fedezte délről.

Hasso von Manteuffel vezérezredes (a képen középen balra) az 5. páncéloshadsereg parancsnoka az ardenneki áttörés idején Forrás: Bundesarchiv

Az ardenneki áttöréshez összesen 250 ezer katonát, 1900 ágyút, 900 harckocsit és rohamlöveget, valamint 1500 repülőgépet vontak össze. A támadóerők része volt a gátlástalan, kalandor jellegű kommandós akcióiról elhíresült Otto Skorzeny SS-Obersturmbhanführer (SS-alezredes) különleges egysége, a II. dandár, amely angolul beszélő, amerikai egyenruhába öltöztetett és zsákmányolt amerikai felszereléssel ellátott német katonákból állt, akinek az volt a feladata, hogy a szövetségesek soraiba beszivárogva zűrzavart keltsenek.

A kalandor-jellegű kommandós akcióiról elhíresült Otto Skorzeny SS-Obersturmbannführer Forrás: Bundesarchiv

Von Heydte alezredes ejtőernyős ezredének pedig a támadás útvonalába eső hidak elfoglalás és biztosítása lett volna a feladata. A támadó hadseregcsoport hadosztályait az előírt létszámra töltötték fel,

az ellencsapásra készülő katonáknak pedig igen magas volt a harci morálja.

A támadásba lendült német csapatok katonáinak igen magas volt a harci morálja Forrás: Bundesarchiv

A legfőbb problémát a támadás kiindulópontját alkotó szűkös havas hegyi utakra való felvonulás nehézkessége, valamint a krónikus üzemanyaghiány jelentette. A támadásra kijelölt páncélos és gépesített alakulatok mindössze csak öt-hat napra elegendő benzintartalékkal rendelkeztek.

Gondtalan karácsonyozásra készültek Eisenhower főhadiszállásán

Hitler december 12-én magához hívatta a támadásra kijelölt hadseregek parancsnokait egy utolsó eligazításra, ahol a következő szavakkal biztatta a tábornokait: „ Ha Németország képes néhány súlyos csapást mérni, ez a mesterséges szövetség mennydörgő robajjal összeomlik majd. Fölébe kerekedünk a sorsunknak, úgy bizony!" A lelkesítő szavakra szükség is volt,

hiszen a tábornokok a Führerrel szemben jól látták a lehetetlen vállalkozás elkerülhetetlen nehézségeit.

Hasso von Manteuffel, az 5. páncéloshadsereg parancsnoka. A tábornokok jól látták a rájuk váró szinte megoldhatatlan nehézségeket Forrás: Bundesarchiv/Bauer

Amikor Dietrich az eligazításról visszatért a 6. SS-páncéloshadsereg főhadiszállására és beszámolt vezérkari főnökének az ott elhangzottakról, a tehetséges és okos Kraemer vezérőrnagy, Dietrich „esze" így kiáltott fel: „Őrültség! Micsoda egy őrült terv!" De nem volt mit tenni, a Führer parancsát végre kellett hajtani.

A sorozatos vereségektől és a július 20-i merényletkísérlettől mániákussá vált, egészségileg megroppant és már csak önmaga roncsának tekinthető Führernek viszont még mindig megvolt az a vasakarata, amivel e reménytelen helyzetben is képes volt felszítani a katonái lelkesedését.

A leépült Adolf Hitlerben még mindig megmaradt az a képesség, hogy hasson az alárendeltjeire Forrás: Bundesarchiv/O.Ang

Csaknem ezzel egyidejűleg, december 15-én Bernard Law Montgomery tábornagy felkereste Eisenhower hadseregtábornokot,

hogy személyesen tolmácsolja karácsonyi jókívánságait a főparancsnoknak.

Eisenhower ezt az alkalmat felhasználva tréfásan arra emlékeztette Montgomeryt, hogy az adósa maradt, mert elvesztette a vele kötött fogadást, miszerint 1944 karácsonyára véget ér a háború.

Eisenhower és Montgomerry Forrás: U.S. Army Photo

A főhadiszálláson kellemes, vidám, ünnep előtti hangulat uralkodott, több törzstiszt is karácsonyi szabadságra készült haza az Egyesült Államokba. Senki sem sejtette, hogy az Ardennek ködbe veszett erdőségeiben egy félelmetes német csapásmérő erő várakozik a támadási parancsra.

Az időjárás ez alkalommal Hitlert segítette.

Tíz napja szakadt a hó, az Ardennek vidékét pedig sűrű ködpaplan fedte el, ami lehetetlenné tette a szövetségesek számára a légi felderítést.

Német Panther-V harckocsi az ardenneki offenzívában Forrás: Bundesarchiv

A szigorú titoktartási szabályoknak is köszönhetően így az angolszász főparancsnoksághoz nem jutott el semmilyen információ a készülő nagy német ellentámadásról. Ráadásul a szövetséges vezérkar az Ardennek vidékét komolyabb támadásra alkalmatlan területnek tartotta, ezét nem is állomásoztatott ott nagyobb erőket.

Megízlelni ismét, milyen az, amikor fut az ellenség

1944. december 16-án hajnali 5 óra 30 perckor csaknem kétezer német löveg pokoli robaja oszlatta el a behavazott Ardennekre borult téli hajnal csendjét.

Az ardenneki ellenoffenzíva frontvonala térképen Forrás: Wikimedia Commons

A félórás intenzív tűzcsapás után a front túloldalán felriadt amerikai katonák számára egy talán még ennél is félelmetesebb zaj, páncélosok egyre erősebb motorzúgása és lánctalpcsörgése szűrődött ki a sötétségbe borult behavazott erdőből.

A rohamozó német páncélos alakulatok egyszerűen elsöpörték a 28. amerikai hadosztályt,

de megfutamították a zömében tapasztalatlan újoncokból álló 1. és 99- ik hadosztályt is.

Waffen-SS páncélgránátosok Forrás: Bundesarchiv

A német katonák hosszú-hosszú hónapok óta most érezhették meg ismét azt az érzést, hogy milyen is, amikor előlük fut az ellenség. Az Ardennek térségéből befutó és egyre hisztérikusabb üzeneteknek eleinte nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget Eisenhower főhadiszállásán.

A szövetséges vezérkar most ugyanabba a hibába esett mint június 6-án a németek:

az ardenneki ellentámadást ugyanis tévesen helyi, kis jelentőségű német próbálkozásnak minősítették. Arra, hogy mennyire súlyos a helyzet, csak december 19-én ébredtek rá, amikor a német áttörés elvágta Omar Bradley tábornok hadseregcsoportját Montgomery tábornagy északi, brit hadseregcsoportjától.

Omar Bradley hadseregtábornok Forrás: Wikimedia Commons

Bradley ekkor megparancsolta George Patton tábornoknak, hogy állítsa le a Saar-vidék elleni támadás előkészületeit, és a 3. amerikai hadsereggel forduljon északnak, majd támadja oldalba a Meuse felé előretörő németeket. Amikor híre ment, hogy Otto Skorzeny emberei is felbukkantak az amerikai arcvonal mögött – akikről azt feltételezték, hogy Eisenhowert akarják elfogni –, a szövetséges főparancsnokság Verdun-ből sietve Versailles-be vonult vissza.

Német páncélos az Ardennek egyik havas hegyi útján Forrás: Bundesarchiv

Nem sokon múlott, hogy Hodges tábornokot, a 9. amerikai hadsereg parancsnokát és törzsét elfogják az előrenyomuló német csapatok.

Mivel Bradley kezéből kicsúszott az irányítás, Eisenhower hadseregtábornok leváltotta,

és az amerikai törzstisztek nem kis felzúdulására átmenetileg a becsvágyó brit tábornagyot, Montgomeryt nevezte ki a helyére. Montgomery, aki számára nagy elégtételt jelentett parancsnoki kinevezése, hatalmas eréllyel kezdett hozzá a káosz felszámolásához.

Montgomery nagy elszántsággal fogott hozzá a káosz felszámolásához Forrás: Imperial War Museum

Az egyik amerikai törzstiszt visszaemlékezése szerint „Monty" úgy rontott be Hodges tábornok főhadiszállására, mint „Krisztus, hogy kiűzze a kufárokat a templomból".

Összeomlik Hitler irreális terve

Az ideiglenesen az amerikai csapatok parancsnokának is kinevezett Montgomery gyorsan átlátta a helyzetet, és az erők átcsoportosításával, köztük a XVIII. amerikai légideszanthadtest bevetésével december 24-re megállította a 6. SS páncéloshadsereg előrenyomulását. Karácsonyra kitisztult az idő is, így az óriási fölényben lévő szövetséges légierő a hetek óta tartó tétlenség után ismét a magasba emelkedhetett,

és súlyos csapások sorozatát mérte a légitámadásoktól védtelen német alakulatokra.

Amerikai katonák vizsgálnak egy elfoglalt német páncélost. Számos német harckocsinak elfogyott az üzemanyaga Forrás: U.S. Aremy Photo

Északon Joachim (Jochen) Peiper SS-Standartenführer (ezredes) páncélosezrede jutott el a legmesszebbre. A rámenős és agresszív Peiper alakulatához tartozott a szövetséges páncélelhárítás által leküzdhetetlen Tiger-II. „Királytigrisekből" álló 503. önálló nehézpáncélos zászlóalj is. Peiper ugyan elérte Stavelot-ot,

de a felerősödő amerikai ellenállás, valamint a krónikus benzinhiány megállította a tankjait.

December 25-re a Peiper- harccsoport teljesen elszigetelődött a 6. SS-páncéloshadseregtől, ezért Dietrich a II. SS-páncéloshadtestet küldte Peiper felmentésére.

Joachim Peiper SS-Standartenführer (a kép jobb szélén) páncélosegységének az utolsó cseppig elfogyott az üzemanyaga Forrás: Bundesarchiv

Ezzel viszont végleg kifulladt a támadás lendülete. Mivel Peiper tankjaiból kifogyott az utolsó csepp benzin is, felrobbantotta páncélosait, majd gyalogosan küzdötte vissza magát megmaradt embereivel a 6. SS-páncéloshadsereghez. (A sors különös fintora, hogy onnan, ahol Peiper a benzinhiány miatt kénytelen volt megállni a páncélosaival, csak alig másfél kilométerre volt az amerikaiak legnagyobb üzemanyagraktára, több mint ízmillió liter benzinnel.)

Német páncélgránátosok az ardenneki offenzíva idején Forrás: Bundesarchiv/Göttert

Délen a németek számára valamivel jobban alakult a helyzet, mert Manteuffel 5. páncéloshadserege kijutott a Meuse-ig, arra viszont már nem maradt ereje, hogy át is keljen a folyón, és folytassa az előrenyomulást Antwerpen felé.

Hiába aratott a halál ötven órája

Miután Eisenhower főparancsnokságán a kezdeti pánikot követően világossá vált a német támadás célja, a magukhoz tért szövetségesek elkezdtek válaszlépéseket tenni: északon az ideiglenesen főparancsnoknak kinevezett Montgomery Brian Horrocks altábornagy XXX. páncéloshadtestét az 1. amerikai hadsereg megerősítésére vezényelte, Patton tábornok pedig december 22-én a 3. hadsereggel elsöprő erejű támadást indított a németek által körülzárt Bastogne irányába.

George Patton tábornok, a 3. amerikai hadsereg parancsnoka Forrás: U.S. Army Photo

Az üzemanyaghiány, a szövetséges légerő szűnni nem akaró pusztító támadásai, és az amerikai-brit erők összehangolt ellentámadása

január közepére az eredeti kiindulási pontjára szorította vissza a súlyos veszteségeket elszenvedett németeket.

A hadseregcsoport embervesztesége közel közel százezer főt tett ki, és bevetett páncélkosaiknak is csaknem a felét elvesztették a németek, amit már nem tudtak pótolni.

Kilőtt német páncélos az ardenneki offenzíva idején Forrás: U.S. Army Photo

Az Ardennek előterében füstölgő kiégett német páncélosok ugyancsak hiányoztak három hónappal később, a Berlin felé nyomuló Vörös Hadsereg ellen vívott védelmi harcokban. Összességében a Herbstnebel hadművelet csupán arra volt jó, hogy bő egy hónappal eltolja az angol-amerikai erők Rajnához való felvonulását.

Kudarccal végződött a nyugti ellentámadás Forrás: WW2 in Color

A hatalmas ember- és hadianyag-veszteség Hitler szándékával ellentétben így végül csak siettette az elkerülhetetlen bukást: a „halál ötven órája" hiábavalóan aratott az Ardennekben.