A sáfrányt először a bronzkori Görögországban háziasíthatták

A jóféle sáfrányt először a bronzkori Görögországban háziasították

A sáfrányt, a világ egyik legdrágább fűszerét a jóféle sáfrány (Crocus sativus) virágaiból nyerik ki. A tudomány régóta tisztában van azzal, hogy évezredek óta termesztik a Földközi-tenger térségében. Arra azonban eddig nem találtak választ, hogy a növényt mikor és hol háziasították először őseink? Egy új tanulmány most erre ad egyfajta alternatívát.

Minden a bronzkori Görögországra mutat

A Frontiers in Plant Science című tudományos folyóiratban megjelent áttekintésben a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ókori művészetből és genetikából származó bizonyítékok „ugyanazon a régión konvergálnak".

Mind az ókori műalkotások, mind a genetika a bronzkori Görögországra mutat, ami körülbelül időszámításunk előtt 1700-ra vagy korábbra teszi a sáfrány háziasításának eredetét

– mondta Ludwig Mann, a tanulmány egyik vezető szerzője és a németországi Technische Universität Dresden doktorandusza a HeritageDaily online tudományos portálnak.

A jóféle sáfrány (Crocus sativus) Forrás: Pinterest

A körülbelül 250 fajból álló Crocus nemzetség Dél- és Közép-Európától, valamint Észak-Afrikától Nyugat-Kínáig terjed. A háziasított sáfránnyal ellentétben ezek a fajok ivarosan szaporodnak a vadonban. A vadon élő sáfrányok első ismert felhasználása barlangfestmények pigmentje volt, körülbelül 50 ezer évvel ezelőtt a mai Irakban.

Az ókori suméri, asszíriai és babilóniai szövegek ugyanezeknek a növényeknek gyógyászati és festői felhasználását is leírják.

Ezzel szemben a háziasított sáfrány a vadonban nem növekszik, csak emberi segítséggel szaporítható ivartalanul. A folyamatot először Theophrasztosz görög filozófus írta le az időszámításunk előtti 4-3. században.

A sáfrány szimbolikusan is megjelent

Manapság a háziasított sáfrányt világszerte termesztik, főzéshez és parfümökhöz, valamint sárga festékként használják. Körülbelül 15-16 ezer virág összegyűjtése 370 és 470 munkaórát igényel, ami egyetlen kiló termést biztosít, viszont óriási a piaci értéke.

Nem egyszerű megtudni, hol és mikor háziasították először a sáfrányt, mert nehéz genetikailag tanulmányozni

– mutatott rá Seyyedeh-Sanam Kazemi-Shahandashti, a németországi Forschungszentrum Jülich Bio- és Geotudományi Intézetének PhD hallgatója, a tanulmány másik vezető szerzője. – Mivel nem maradtak fenn az ókorból származó sáfránymaradványok, ezért újra megnéztük azokat az ősi műalkotásokat, amelyek sáfrányszerű növényeket ábrázolnak; arra számítottunk, hogy ezek konkrét régiók felé irányíthatnak bennünket.

A jóféle sáfrányt először a bronzkori Görögországban háziasították Forrás: Shutterstock

A szerzők azzal érvelnek, hogy az ókori Görögország minószi civilizációjából származó műalkotások valószínűleg a legrégebbiek, amelyek háziasított sáfrányt ábrázolnak.

A Santorini szigetéről, körülbelül időszámításunk előtt 1600-ból származó „Sáfránygyűjtők" freskó sűrű sáfrányfoltjai a termesztésre utalnak. Ugyanezen a szigeten egy másik freskó, a „The Adorants" a háziasított sáfrányra jellemző, hosszú, sötétvörös bibékkel díszített virágokat ábrázol, amelyek a sötétlila szirmok fölött vannak.

Az ezekkel a tulajdonságokkal rendelkező virágokat a bronzkori Görögországból származó kerámiákon és szöveteken is ábrázolják, és szimbolikusan is megjelennek meg egy ősi írásmódban.

Egyiptomban az időszámításunk előtti 15. és 14. századból származó sírok is ábrázolják.

A bronzkori Görögországból származó eredet elmélete megegyezik a 2019-es genetikai vizsgálatok eredményeivel, amelyek kimutatták, hogy a csak Görögország szárazföldjén és Krétán előforduló C. cartwrightianus a sáfrány legközelebbi vadon élő rokona.